Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-08 / 32. szám

C 1001 1018 nem csak a törvényes formaságokkal megválasztott képviselőknek. Mert mi egyébért küldenék le egyh. kerületeink még kisebb fontosságú rendszabályaikat is először a tartalmához szólás, másodszor megerősités végett a gyülekezetekhez, ha nem épen a prot. egyház sarkelveinek a legszélső határig való hódolatból? De vájjon C. törekvése, melyet az igen tisztelt egyh.kerület a protestantismus sarkelvei szempontjából „és autonom szabadsága iránti féltékenységtől vezettetve" vett pártfogása alá, öszhangzásban állott-e azon sarkelvekkel és az egyház autonom szabadságával? Egy pár tény megadja rá a feleletet! A bukuresti hires szent zsinaton jelen volt — a jegyzőkönyv kimutatása szerint —négy rendes lelkész, egy „volt" segédlelkész, kinek, ha csak segédlelkész, és az is már csak „volt", mint C. kifejezi, nem is lehetett volna jelen lennie. Legalább a magyar ref. egyházban a segédlelkészek egyházkormányzási joggal felruházva nincsenek. Ezeken kivül jelen volt egy előkönyörgő, kit világinak tekinthetünk. Ezek közül Koóst, Nagy J.-t és Vincét senki nem küldte maga helyett képviselőnek, mint később nemcsak magok kijelentették, hanem C. is elismerte. C. az általa készitett jegyzőkönyvben sem nevezi ma^át valamely gyülekezet képviselőjének. ü azon felül állott. Megmarad még kettő, kik a zsinat ellen később sem tiltakoztak, t. i. Márk M. szászkuti lelkész és agalaci előkönyörgő. Továbbá a prot. egyh. sarkelve azt is kívánja, hogy a papok a világiakkal együtt intézzék az egyház dolgait, s igen nagyon ellene van minden hierarchiának. Már pedig a szent zsinaton csak egy világi foglalt helyet, s az is előkönyörgő volt. Már, ha a papok a nép tudta és beleegyezése nélkül összeülnek, s határoznak az egyház legfontosabb ügyeiben, akkor az egyháznak autonom szabadsága nincs, mert az autonomia alatt nem csak azt értjük, hogy az állam ne rendelkezzék egyházi ügyeinkben, hanem hogy közülünk is csak az rendelkezzék, kit erre egyenesen megbíztunk. Csudálatos, hogy egy ilyen zsinat azon magyar ref. egyházban talált számos pártfogóra, mely annyira féltékenyen őrködik a fölött, hogy „róla-nélküle" senki ne intézkedjék, hogy emiatt még saját törvényes képviseletének működését is megzsibbasztotta ! Én ezt magamnak soha megfejteni nem tudtam ! A nevezett jegyzőkönyvi pont nem állapodik meg az elvi fejtegetésnél, hanem, jóllehet előre kijelenti, hogy nem lép fel biróul, s nem tart törvényes vizsgálatot, amit nem is tartott, mégis felmenti Celdert a vád alól, mert „előterjesztett okirataiból s az általa szervezett egyházak számos tagjai által mellette kiadott bizonylatokból afelől győződött meg, hogy C. M. oly tényt nem követett el, mely miatt őt kárhoztassa." Ellenben Vincét a C. panasza és a ploesti egyház számos tagjainak bizonyítványa alapján, mint gyanúst felhívja a maga igazolására, különben kénytelen lesz tőle az exmissiot visszavenni, s minden pártfogását megvonni. Ha e határozatot közelebbről tekintjük, a csupasz tény következőleg tűnik szemünk elé : A tiszáninneni egyh.-kerület nem itél, még törvényes vizsgálatot sem tart; más szóval: nem vizsgálja meg a felperes okait, hisz az mindössze is csak az erdélyi zsinat és főconsistorium, de megvizsgálja a nagy Celder okiratait, s egyoldalulag ezek alapján felmenti őt a vád alól. Tagadja, hogy egyik testvér e.kerületnek joga lett volna C.-t feleletre vonni, s miután megtagadta, a megjelenést elmarasztalni; de ugyanakkor feleletre vonja Vincét s megtagadás esetére előre is kimondja rá az elmarasztalást in contumatiam, s mindezt a sarkelvekből kiindulva s az autonom szabadság iránti féltékenységtől vezettetve. Pedig ezek szerint, amihez nem lehetett joga az idegen erdélyi kerületnek, ahoz a még idegenebb tiszáninneninek sem lehetett. Erdély legalább támaszkodhatott egy régi udvari rendeletre, a bukuresti ötvenéves gyakorlatra, a Celder által is beküldött válóperekben való biráskodására és a szomszédság jogára, melyszerint, ha már valamelyik egyházkerületnek ott főfelügyeletet kell gyakorolni, legtermészetesebb és legcélszerűbb, ha ő gyakorolja; de hát a tiszáninneni kerület mire támaszkodott, midőn még fekvésére nézve is az öt egyh.-kerület közt legtávolabb van Oláhországtól ? Hihetőleg a sarkelvre, mely itt nem lehet más, mint az oláhországi reformátusok többsége. Ez már fontos ok volna! Ugy de a bukuresti és pitesti egyházak egészen az erdélyi felvigyázat mellett nyilatkoztak, Ploesten pedig a mult nyáron kinjárt tiszáninneni bizottság jelentése szerint a Vince- vagy erdélyi- párt mind számra, mind vagyoni és értelmi erőre nézve nagyobbnak mutatkozott. Továbbá az Oláhországban működő négy lelkész közül három volt C. ellen, s csak a tehetlen, öreg Márk M. és a két legkisebb gyülekezet mellette. Már pedig abból a sarkelvből még az is következik, hogy minden gyülekezetnek az legyen a papja, kit a többség akar, pl. Ploestnek Vince, s ugy tudom Tiszáninnen sem engedik meg^