Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-24 / 4. szám
Tizenkettedik évfolyam. Pest, jan. 24. 1869. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. ^ SZERKESZTŐ- ES KIADÓELŐFIZETÉSI DIJ: 1HRB ÉSEK DIJA: ^ HiVATAL: Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldés- 4 hasábos pe tor többszöri beikta- | A lipót és izerb-utca szögletén sel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden tásánál 5 u; •*., egyszeriért 7 ujkr. ^ földszint. kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. ^ S zéttekintés az ultra montán napi sajtó kopár mezején. I. A papság istenitése. Dicső „Religio," mely egykor olvasóközönségünknek annyi mulatságot és boszuságot szereztél, — mivé levél! Hova lettek a scholastika kétségbe ejtő tudományosságával és élvezhetlen tótmagyarsággal irt „Havi szemlék" és „Pesti levelek ;u s a hosszú „Registrumok" és „taranyi levelek," ezen páratlan ellenséges indulattal és határtalan jezsuitismussal összeokoskodott ürességek ! ? Letűntek a „Religio" tarlójáról, valamint íróik is skártba tétettek jobb időkig, melyeket soha ne hozzon el többé a jó isten. — Palásthy ur „K o r k é r d é s e k e t" irogatott a lefolyt nyomorúságos esztendőben; Devics ur pedig tekintélyesebb működési kör hiányában a Szent-István-társulat ponyvairodalomhoz tartozó kalendáriumában hirdette, hogy „A római pápának örök adósa Magyarország,4 4 amit azonnal el is fogunk ismerni, ha meggondoljuk hányszor ugratta hazánkat a török elleni háborúba, s aztán cserben hagyta; ha megemlékszünk a 17-ik, 18-ik század történetéről, midőn a magyar ajkúak többségét tevő protestánsok idegenek és üldözött mostohák lettek hazánkban, s helyökre kath. németek és szerbek települtek, Ő szentségeik végetlen kegyes gratiájából, mely Magyarországot örökre adóssá tette. E két uri ember tehát a lefolyt évben nem működött, s ezen nem kevéssé Örültünk, mert reméltük, hogy a kültámadás ellen fordított erőnket egészen belügyeinknek szentelhetjük. Ezt remélni annyival inkább jogunk volt, mert a „Religiut ; is hasonló működési kört jelölt volt ki a maga számára az év elején programmjában, s nagy szavai után Ítélve azt hittük, hogy bel hiányaiknak felfedezése és orvoslása fogja betölteni hasábjai nagyobb részét; de kénytelenek vagyunk bevallani, hogy csalódtunk. A római egyházban, mely fogalmilag, s még ez idő szerint tényleg is csak a papságot foglalja magában, hiányok nem lehetnek, ott a fekete is fehér, mihelyt a püspök szentlélek által inspirált magas bölcseségében azt állítja felőle. — Megkezdődtek tehát, főként a második félévben a papi rend oly túlhajtott magasztalásai, minőkre a folyó században csak a végküzdelem és élet-halál harc legközelebbi éveiben merészelt vállalkozni a clerus, midőn ugylátszik vagy mindent nyerni, vagy mindent veszteni határozta el; vagy talán azon merész tervvel foglalkozik, hogy szakadásra kényszerítse a benne nem hivő mívelt katholikusokat, hogy annál nagyobb hatalommal uralkodhassék a híven maradó míveletlen tömegek fölött. A clerus istenitése volt a „Religio4 4 mult évi folyamának fő tárgya, ez képezte határozott tendentiáját, épen mint Palásthy ur idejében a 48-iki törvényhozás bántalmazása. Különösen a szerkesztő tünt ki ez irányban. „Korszerű eszmék" cimü néhány cikkében. E cikkekben, ultramontan szokás szerint végetlen szóárba temetve, de figyelmes olvasó által mégis észrevehetoleg azt szándékszik bebizonyitni, hogy: valamint az ember testből és szellemből áll, és a kettő közül a szellemet illeti meg a kormánypálca : ugy közélete is anyagi vagy földi és szellemi • anyagi életet él az államban, szellemit az egyházban, — és az első okoskodás szerint az egyháznak uralkodni kell az állam fölött. Minthogy pedig az egyház a papság, az állam a fejedelem,
