Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-08 / 32. szám

C 998 1018 ne idézhessen fel; egyúttal a kinevezett missiói bizottságot ajánlotta a consulatus pártfogásába. Ez átirat nyomán ez évi (1866) jan. 8-ról az erdélyi kir. főkormányszék elnöki uton felhivta egyh. főtanácsunkat, hogy C. M.-t mozdítsa el hivatalától és hívja vissza az osztrák császár birodalmába. Minthogy azalatt az idő alatt is folytonosan jöttek mind a püspökséghez, mind egyh. főtanácsunkhoz hivatalos tudósítások, melyek a C. M. bujtogatásairól és azon törekvéseiről értesítettek, melyek arra irányultak, hogy oláhországi egyházainkat a román kormány kezébe játszódja: a püspökség — egyh. főtanácsi felhívás következtében — f. évi (1866) jan. 12-énC. M.-t hivatalából felfüggesztette; nem akarván azonban elzárni tőle a törvényes igazolás útját, megidéztette ügyének védelmére a kolozsvári egyh. megye részletes zsinatjára. Azonban C. M. a törvényes alakban kiállított és neki kézbesített idéző- levelet ei sem fogadta, s ujabban kijelentette, hogy neki az erdélyi ref. püspökség és egyh. főtanács nem parancsol. E tényről az illető hatóság értesittetvén, gondoskodott arról, hogy C. M. Ploestről eltávolittassék és ott jelenleg Vince D. atyati működik, mint rendes lelkész akinek nagy részben sikerült is már a C. által felzavart egyházat lecsendesíteni." így állott a dolog 1866 tavaszán. A leirt események folyama alatt és azután is többször említette Celder a Prot. lapban, hogy az erdélyi főconsistorium öt kihallgatatlanul Ítélte el. Ezen állítására legjobb cáfolata fönnebb közlött hivatalos tényleirás. Ebben mondatik, hogy a főconsistorium hivatalosan közölte Celderrel a panaszokat és föladásokat, melyekre C. felelt. Hogy ez valóban megtörtént, bizonyítja az, hogy C. feleletének néhány pontja a Prot. lapban is megjelent 1866-ban a 347-ik lapon. Ennek vétele után hozta a főconsistorium a fennebb 8 pontban közlött határozatot 1865. szept. 12-én, négy hóval a bukuresti zsinat után. Ebben nem itéli el Celdert egyébért, csak a püspöki címért és a magyar király és erdélyi püspök protectiójának, illetőleg felügyeletének lerázásáért, rá a hibáztatáson kívül, ezért sem szab semmi büntetést, s meghagyja a bukuresti zsinat előtti állásában, azon különbséggel, hogy egy bizottságot rendelt mellé. Az pedig bizonyára protestáns elv, hogy amit csak lehet ne egyes egyén, hanem testület intézzen az egyházban. — De C. mindezekről hallani sem akart, s tovább folytatta üzelmeit. A sok zavart végre az erdélyi kir. kormányszék sem nézhette tovább, s átirt a főconsistoriumnak. hogy C.-t. távolítsa el, melyre az, 1866. jan. 12-én felfüggesztette öt hivatalából, s megidézte a kolozsvári tractualis törvényszék elé. Ez nyolc hóval történt a zavar kezdete után. Azt is tudja mindenki, hogy a hivatalból való felfüggesztés még- nem elitélés, s korántsem egyjeleutésü a hivatalvesztéssel, hanem csak védelmi vagy ovakodási eszköz, melyet minden nehezebb váddal terhelt közhivatalnok ellen alkalmazni szoktak, mig vagy teljesen tisztázza magát, s akkor egyszerűen csak tovább folytatja ugyanazon hivatalát, — vagy bebizonyul rá a vád. s akkor hivatalától itéletileg megfosztatik. — Celder nem jelent meg a törvényszék előtt, hanem újból kijelentette, hogy fölötte a consistoriumnak semmi joga. Ekkor in contumatiaui elmarasztaltatott, s a consistorium átirt a consulátusnak, hogy őt Oláhországból távolítsa el. 1866. tavaszán Magyarországra jött C. s elpanaszolta ügyét külön a négy egyházkerület előtt. A tiszántúli és dunamelléki e.kerületek az általam is előadott okok alapján ugy vélekedtek, hogy az oláhországi gyülekezetek az erdélyi kerület főhatósága alá tartoznak, megnyugodtak a főconsistorium intézkedésén, kijelentették, hogy adományaikat a missioi bizottsághoz küldik és Celdert, mig ügyét az erdélyi főconsistorium előtt tisztába nem hozza, sem anyagilag, sem erkölcsileg nem támogatják. E nézetökben máig is megmaradtak. Nem igy a tiszáninneni és dunántúli kerületek. A tiszáninneni kerület 1866. májusi közgyűlése jegyzőkönyve 14-ik pontjában szólott e tárgyhoz. Nem tudom ismeretes volt-e akkor az igen tisztelt e.keriilet előtt a főconsistorium „hivatalos tényleirása;" de az idézett j.könyvi pontban egy szóval sem tétetik róla említés, hanem csak C. emlékiratáról és kéréseiről. Ezek alapján kijelenti, hogy legtávolabbról sem akar a dologban biróul fellépni, vagy az erdélyi egyházi elöljáróság eljárását s vezérlő nézeteit bírálni, hanem „a prot. egyház sarkelveiből kiindulva, s annak autonom szabadsága iránti féltékenységtől vezettetve... mondja kinézeteit." Ennélfogva minden egyházat önkormányzási szabadság illet, s oda csatlakozhatik, a hová akar. Még inkább áll ez a missiók által szervezett egyházakról, melyek tulajdonkép nem is egyházi eljárás által szerveztettek (?!), s bármely „idegen befolyás" károsan hatna rájok. E szerint már az oláhországi ref. egyházakat 63*