Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-01 / 31. szám

elmondták, hogy a föld, melyen laknak, Magyarország, hogy az első király sz. István, kinek egyik legfőbb érdeme, hogy a ker. kath. hitet elterjesztette hazánkban, hogy a reformátió által okozott egyenetlenség hazánknak a mohácsi vészkor függetlenségébe került stb. Aztán, ha a gyermekeket engedelmességre, szorgalomra buzdítottuk, a gyermek Jézus és sz. Alajos példáira mutattunk. Ha bemegyünk ma egy d i v a t os közös iskolába, mint azt szabadkömiveseink s lágy katholikusaink tervezik, — a gyermekek ugy fogadnak, hogy „Jó napot kívánok", vagy „alázatosszolgája" ; a szabadabbak ezt észrevehető pajkossággal teszik, hallották ők is, hogy emancipálva vannak, és ki kívánhatja tőlök, hogy ennek veszedelmét felfogják; feszület, sz. kép nincs az iskolában; imádkozni nem szabad. A tanulmányokban Mózes, Jézus, az apostolok, István (nem szent már), Luther, Calvin, mint a világ nagy egyéniségei, egyformán szerepelnek." Uraim, protestánsok, ezek a közös iskola legkonokabb ellenségének szavai, s bizony nem látszik bennök azon törekvés, hogy a közös iskolát szép szinben tüntessék fel Aztán mégis, a két kép közül melyik tetszik jobban önöknek'? Ha a mi iskoláinkban épen semmi baj sem volna, mégis elég okot ád a meggondolásra az, hogy az ország fele részének gyermeke most milyen oktatásban részesül! * Kollár esik István rozsnyói püspök, folyó hó 18-án meghalt. Ő is 1850-ben neveztetett ki. * Löw Lipót szegedi főrabbi előfizetést hirdet „magyar zsinagógai beszédeire," és mi ezt olvasóközönségünknek nemcsak figyelmébe, de pártfogásába is ajánljuk. Löw Lipót a zsidók megmagyarosodásának egyik leghatalmasabb előmozdítója, ő hozta be először a magyar szónoklatot a zsinagógába, első magyar beszédét tartotta 1844-ben Nagy- Kanizsán. Az 1849-iki forradalomban mint tábori lelkész buzditá a zsidó honvédeket, 10 év óta pedig minden nevezetesebb egyházi innepélyen szerepel. Szétszórtan már több beszéde jelent meg, s el kell ismerni, hogy azokban mély vallásosság és buzgó hazafiság nyilatkozik. Most mindazok egy kötetben jelennek meg, s hiszszük, hogy nem csak hitfelei részéről, hanem a miénkről is pártolást érdemelnek. Előfizetési ár 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénz augusztus 15 ig-beküldendő, Traub B. könyvkereskedésébe Szegedre. * A csurgói állami tanitóképezdehez kineveztettek a cultusminiszter által: Bárány Ignác, a pesti kath. férfitanitó-képezde igazgatója igazgatónak, és Cibor Mór, csurgói középtanodai tanár rendes tanárnak. * Bethlen Gábor fejedelem neje, Károlyi Zsuzsánna felett tartott beszédeknek kéziratát Gergely Lajos felfedezte. * A kormány közelebbről bíbornoki süveget kért és nyert a pápától Simor János érsek urnák. Vájjon mi köze a kormánynak Rómával és bármely felekezet papjával ? Szeretnők tudni, hogy vájjon az eféle felekezeti kedveskedések árát a protestánsok adójából is fedezik? * Bács-Földváron lakik mintegy 80 nazarenus. A helybeli plébános ezek gyermekeit erővel viteti keresztelni a kisbíró által. Mig ez történik 80 becsületes polgárral, addig a kormány a Simor ur piros kalapjával foglalkozik. * A pesti ág. hitv. gy ti 1 eke z et M auri c Rezsőt rendes tanárnak, F a 1 v a y Antalt rendes elemi tanítónak választotta. * Feketehegyen Kozma Lajos ur f. hó 13-án egyhangúlag rendes lelkészszé választatott. * A Prot. lap. 1865-iki 19-ik számát több helyről is beküldték. Fogadják érte mindnyájan szives köszönetünket! * Köszönjük a j ó kívánságot, de isten óvjon tőle. A „Sz—k." látván, hogy a protestánsoknál lassabban megy a felekezeti iskolák átalakítása, mint a katholikusoknál, azt kívánja nekünk, hogy bárcsak lenne nekünk is „Magyar Allammunk," mert akkor hamarább menne a reform. Természetesen azért, hogy a sziik látkörti felekezetesség igen alkalmas arra, hogy az embert a felekezeti álláspontról elriaszsza. Mi csak ismételjük, hogy köszönjük jó kívánságát, de isten mentsen tőle, mert majd készen leszünk mi anélkül is. A „Sz—k." maga is érti, hogy mi a mi bajunk, midőn irja: „de hisz ezt nem lehet csudálni, midőn hosszú évtizedeken át birl, heves küzdelmek árán szerzett szabadalmak átadásáról van szó, oly szabadalmakról, melyeknek mult időkben a nemzet sokat köszönhet" A „Sz. — k." derék szerkesztője mint fiatal ember és nem. protestáns talán nem ismeri oly jól mint mi a prot. iskolák viszontagságait, és nagy jelentőségüket a múltban. A mi iskoláink az alkotmányos öndutat és nemzetiség bástyái voltak mindig, és pedig e hivatást mondhatni kizárólag képviselték, s alig mult el két éve, hogy e munkában más iskolák is osztoznak valamennyire. A mi iskoláinknak, még sok falusi elemiiskolának is, v é rr e 1 irott története van, s általában véve még mai nap is jobbak, mint a többi felekezeteké. Természetes volna tehát, ha ezen iskolákhoz mi rendkívül ragaszkodnánk mindnyájan. S pedig nem ugy van. Sokan élnek még azok közül, kik hurcoltatást, fogságot szenvedtek iskoláinkért, vagy koldusbotot fogtak kezükbe, s házról- házra gyűjtöttek egy-két itce gabonát, egy-két krajcárt egy embertől, mig összehozták a fentartásra szükséges százezereket. Ha ezek ma mindnyájan a felekezeti iskolákért harcolnának is, nem volna méltányos őket vádolni. Pedig nem harcolnak mindnyájan, csak néhányan. A többség könnyezve bár, de megválik iskolájától, mert hajlandó jót remélni. Aztán van nekünk peotestansoknak még egy más bajunk is, melyről annyira hallgat a napi sajtó, mintha csak egyet értett volna. Mi három és fél század alatt az államtól igen kevés jót vettünk, s épen nem mondhatjuk, hogy a felekezetek egyenlőségét és viszonosságát a kormány nagyon siet keresztül vinni. Sok sürgetésre, nagy nehezen a vegyes házasságok és áttérések ügyét szabályozta; de ugy, hogy a visszaélésekre máig is elég ut van fenhagyva. Tovább nem szándékszik menni, mert — amint hallót-