Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-18 / 29. szám

con"-ja a természet tanulmányi osztálybeliek számára van kitűzve. Miért ? tán hogy jó gazdákká képeztessenek ki? Ily módon a szép lealacsonyittatik s a hasznosság szempontjának alá rendeltetik. Mi az ily nevelési irányról kénytelenek vagyunk azt mondán', hogy az sem az ifjú kedélyét nemesiteni, sem szebb jövőjét megalapítani, sem a haza értelmiségét eszközölni nem fogja. De a trifurcatió elve szerint kidolgozott lycealis rendszer többet is akar, mint a mennyit a felsőbb szakpálya igényel, miután bele oly tanok is fel vannak véve, melyek még az egyetemen sem adatnak elő; példának okáért: a politikai számtan és a világirodalom. És a lycealis tantervnek az is hibája, hogy nem ugyan a szak, de a gymnaziumi pálya körén túlterjedő tárgyakat vett fel, milyen a philosophia és egyes ágainak tárgyaltatása. Hogy a hat osztályt bevégzett gymnaziumi ifjú azon kérdések megértésére, melyek századok óta igénybe vették a leggondolkodóbb főket, képes volna, szabad legyen ezt kétségbe vonnunk. A gymnaziumi ifjúra, kivált ha a tantárgyak sokaságát tekintjük, elég a bevezetés a bölcsészetbe, s csak akkor, ha ennek és korához mért más ismeretek segedelmével gondolkodása megerősödött, lesz ő képes a nehéz philosophiai tárgyak felfogására, tehát az — akadémiákon, egyetemeken, szóval a felsőbb szakpályán. És mivel épen a philosophiárol szólunk, az értekezlet czélszerünek látta az oktatásügyi minister urat a hazai tudományosság előmozdítása tekintetéből majd felkérni, hogy annak idején felsőbb hazai tanintézeteinkben a philosophiának alapos taníttatásáról gondoskodjék, mert ezen tudomány, valamint minden magasabb ismeretek alapja, ugy ezek betetőzése is, miután az oly gondolkodás, melynél feljebb az ember magasabb gondolkodás fokozatára nem emelkeclhetik. Hogy pedig a javaslatszerü lyceumi osztályok kevesebbet nyújtanak mint a gymnasium, nevezetesen ennek hetedik és nyolczadik osztálya, e tekintetben elég legyen a classicai nyelvekre utalnunk. Ezek folytán véleményünk és óhajtásunk az, hogy a gymnasium maradjon meg saját feladatának határai között, tehát se többet ne vegyen fel, mint mennyi céljával összehangzik, se ne hagyjon ki oly művelési eszközöket, melyeket célja elutasithatlanul követel. Épen azért csatlakozunk az országos középtanodai tanáregylet „Emlékiratának" 7. és 8-ik lapján a. b. c, cl. e. f. betűk alatti pontjaihoz, hol eléggé indokoltan adatik elő, miszerint az ott megnevezett tárgyak nem a gymnásiumba valók. A trifurcatió elvére fektetett lycealis tanszervezési javaslat okozta azt is, hogy e szerint a gymnasiumban előadatni szokott tantárgyak három cyklus szerint háromszor fordulnának elő, mi erő- és idővesztegetés. Hogy a gymnasiumot mint eddig, ugy jövőben is két csoportra t. i. alsó és felső osztályokra kelett elkülöníteni, ezt az ifjú lassankint fejledező természete és tehetsége hozza magával, mivel a gyermek p. o. a nyelvekben rejlő gondolatkincsnek vagy a történetet mozgató okoknak oly alapos felfogására, mint a felgymnasiumi ifjú, még nem képes. De a tantervnek három cyclus szerinti elcsoportositása, különösen pedig a trifurcatió okozta azt, hogy kivált az ötödik és hatodik osztályban, tehát két évben hetenkinti kevés órában túl sok tárgyat kellett összehalmozni. Ha ez foganatosíttatnék, ennek eredménye lenne az ifjú elméjének száraz, üres schémakkal való megterheltetése, gondolkodásának nem fejlesztése, hanem eltompitása s mindez kedélyét a tudománytól elhajlitaná. A nevelés és oktatás ügyében egy elhibázott lépés, egy fei'de szabály kiszámithatlan rosz eredményeket szülhet egész nemzedékekre. De maga a közoktatásügyi minister ur által a trifurcatió elve szerint kidolgoztatott tanterv annyi tanerőt igényelne, mennyit hazánk, ha t. i. képzettséggel biró tanárokat akarunk, egyelőre ki nem állithat, kivált, ha mi máskép alig lehetne, a minister ur valamennyi nagygymnasiumot a lyceum rangjára akarna emelni. Nem tartozik ránk az állami pénztár terhelését érinteni, melylyel ennyire bonyolult szervezetű intézetek életbe léptetése járna. Azonban, ha az oktatásügyi költségvetés a jelenleginél általában, de különösen ránk protestánsokra nézve minister ur buzgalma folytán igazságosabb és méltányosabb arányt fogna is ölteni: több mint kétséges, hogy a közel jövőben rendelkezhessék a magas kormány szabályszerűen képezett tanárok oly számával, mekkorát eme javaslat keresztülvitele igényelne. De föltéve, hogy a minister ur tanárokat elegendő számmal nyer és munkájokat a munkás terhének megfelelő anyagi jutalomban részesiti, fölösleges annyi tanerő oly célnak eléréséhez, melyhez kevesebb erővel is biztosabban lehet eljutni. Valójában nem lehet belátni: miért kelljen a leendő theologusnak más, a majdani jogásznak ismét más, a természettanulmányinak megint más classikusokat, más bölcsészeti tanokat, más történeteket hallgatni. A trifurcatió sok tanerőt igényelvén, az különösen minket protestánsokat, kik intézeteinket saját erőnkből tartjuk fenn, s azokra, noha a hazának szintoly hű és szorgalmas fiai vagyunk, mint mások, az állam pénzforrásaiból semmitsem kapunk, fogna zavarba hozni, miután mi elhagyatottságunkban annyi tanárt fizetni képesek nem vagyunk. Mikhez képest el nem titkolhatjuk, miszerint, ha a szóban lévő gyinnasio-lycealis javaslat országos törvény erejére emeltetnék, ez által történelmileg adva lévő autonom egyház-iskolai viszonyainkat ignoráltattaknak nemcsak, de lelkiismeretünket némi erőszakkal illetettnek éreznők. Nem is maradna ekkor egyéb loyalis ut számunkra, mint a sarkalatos, törvény-biztosítottá önkormányzati elv menedékeibe vonulva, saját módunk és erőnk szerint szervezni tovább is nálunk a középtanodákat oly reményben, hogy ezek azért a kor színvonalán továbbra is fentartandják magukat. De ekkor megszűnvén hazánkban a középtanodák szervezetére nézve az egyöntetűség, azon nagy baj állana elő, hogy az autonom-protestans és az állami iskolák között a kölcsönös átléphetés az ifjakra nézve megnehezittetuék. Ezt a 58