Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-11 / 28. szám

frton felül gyíilt össze. Az egyház fölvirágzását szivén hordó, semmi fáradságot nem kimélő derék főcurátorunk, Geier Péter ur, levél által, majd személyesen is érintkezésbe tette magát pesti harangöntő Walser Ferenc úrral, kinek is ajánlatát presbyteriumunk elfogadva, megrendelés folytán 9 mázsa 18 fontos harangot öntött a neki meghatározott e fölirattal: aus freiwilliger Mitsteuer der Gemeindeglieder zur Zeit des Pfarrers Kari Schilling für die ref. Kirche zu Cservenka lm Jahre 1869 in Pesth von Franz Walser. A szép hangú harang megérkezett, junius 26-án a nép örömére felhuzatott a toronyba, 27-én pedig hívta már Isten dicsőítésére azokat, kiknek jótékonysága őt ez egyház birtokába juttatá. Minden kivetés, minden kényszer nélkül, egyedül szabad adakozás utján sikerült egyházunknak 83 évi existálása után a 3-ik harangot is megszerezni. Szép hangjával hívogatja az élőket, a holtakat pedig — ezek közt egykor majd minket is — siratgatja kifelé a hegytetőre, hogy ottan a lombos fák árnyékában a néma sir ölében elporladozzanak, inig ő erős érc levén, a magasban uralkodik, hirdetvén az utódoknak, hogy elődeik mily szép követésre méltó példát hagytak nekik, s hogy akkor lelkipásztor volt. Silling Károly. Viszonzás. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 21. számában van egy beregi cikk, mely keményen dorgálja a hatalom kezelőit, az úgynevezett poenitentialis héten tartott — képviselő és megyei tisztviselőket választógyülés miatt; elkárhoztatván őket ezért, hogy bár maguk is kálvinisták, (mai időben már tán nem ?) a népnek tiszteletet érdemlő buzgalmas szokására nem ügyelve, ezen ünnepélyes, vagyis ürvacsora-osztást megelőző hetet, alkotmányos joggyakorlás által megszentségtelenítették. Leirja levelező azon hétnek célját, szentségét és hasznát a népre nézve, — de ugylátszik, hogy csak a külsőségre figyel, a belsőkre pedig keveset ügyel; a népnek e tekintetbeni hitét, véleményét nem ismeri, és igy nem tudja, vagy tudni nem akarja, hogy: épen azért mivel a nagytiszteletii urak nem vesznek maguknak egy kis fáradságot arra, hogy a népet, ezen napok céljára nézve kellőleg felvilágosítsák, — annak szokott eljárása, igy a mint van, nem egyéb mint babona. Az ugyanis, mit levelező a népnek ily hetekeni magaviseletéről és véleményéről mond, mind igaz: de kérem, mit ér ez, ha alig akad száz közül kettő, kire az ily egész heti vezeklésnek, valami kis jó hatása lenne? minő megbánása a bűnnek az, mit még az nap elfelejtünk ! és mintegy megszabadulva a tehertől, mely lelkünket nyomta, uj erővel fogunk megszokott kihágásainkhoz, és a vezeklés vagy szertartás által eltörlötteknek képzelt hibák, vagy bűnök helyébe, a jövő alkalomig ismét szorgalmasan szaporítjuk az uj rováson?! No de meg, nem is lehet az a hét oly igen nagyon szent! Mert hiszen, miként történhetnék különben, hogy maguk a nagytiszteletii urak, félre téve azon hétnek minden szentségét, a közben eső névnapi, ugy más alkalmi lakomákat, akkor is hiszem megtartják, és sem az időt szünteleni imádkozással nem töltik, sem az e tekintetbeni joggyakorlását profanus napokra nem halasztják ; sőt a mértfőldekre távol eső vásárokat is, az ily heteken is szorgalmatosan meglátogatják stb. Miként eshetett az meg, hogy azon vallásos érdekekbe ütköző polgári jog gyakorolhatása kedvéért, maguk nagytiszteletii urak — egynémely ik épen káplánjával és a tanítóval együtt, — az egyházat elhagyták, és mint mondják — gyepre csapták; és nem hallgattak lelkiismeretük szavára, — mely pedig őket tán hon marasztalta, anynyival inkább, mivel a helyi népességnek legalább négyötödrésze otthon maradt és a nagy buzgóságnak miatta, epedve áhítozott a szent zsolozsmák után ?! Az egészre, rövid megjegyzésem ez, hogy: az ily méltatlan és ildomtalan kifakadások helyett a világi egyháztagok ellenében, szükségesebb lenne tán, levelezőnek hivatalnok társait, Kovács Albert urnák az ugyan ezen lapi számban olvasható nyilatkozatára figyelmeztetni; és elébb saját házuk előtt kezdve meg a sepregetést — mint a falusi asszonyok szokták szombat esténként — miután itt tiszta minden, akkor fogni a mások szemetének eltakarításához, vagy a szomszédok korholásához. — Ne ingereljünk másokat sem türelmetlenségünk, sem túlbuzgóságunk által, kivált akkor, ha csak annyi bajunk és panaszunk van, — mert a mi most, meglehet helyes és menthető okból, legfölebb közömbösségből történt, — ugyanaz, vagy tán több is meg fog később történni dacból. — Igen szép dolog az a prudentia pastoralis, és hasznos az apostoli szelídség! Nem a mi papjaink kezébe valók azok a szent átoknak mennykövei, — csak ugy félünk azoktól, mint félnénk azon tiz éves gyermektől, ki volt honvéd apjának kardját nyakához kötve ijesztgetne azzal, hogy levág. Nincs a mi papjainknak — nem is volt soha annyi erejök, hogy azon mennyköveket elég sulylyal és hatással birnák a mások fejéhez csapni; de az könnyen megeshetik, hogy velők, önmagukat égetik meg. Sarkadi Imre, laicus protestáns. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. * A pápa jun. 25-iki allocutiójában kiemelte, hogy az egyházat Olasz-, Spanyol-, Osztrák-, és Magyarországokban nagy veszély fenyegeti ! Tehát akkor hol nem fenyegeti? Bizonyosan a meg nem nevezett protestáns Angliában, Hollandban, Poroszországban, Svájcban, Dániában, Skandináviában és Északamerikában. S ha igy áll a dolog, — pedig ha ő csalhatatlansága mondta, igy kell állania, — akkor a pápa egyházát épen saját hivei fenyegetik veszedelemmel, s nem a prot. népek. Ennek pedig nem lehet más oka, mint hogy a hierarchia veszedelmes törekvéseit a kath. népek közvetlenül érzik, a protestánsok pedig szerencsések azoktól mentten élni. Én nem tudom, mert az isten tanácsában nem ültem, 56 *