Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-20 / 25. szám
eredménye feltartóztatja a szellemi haladást. Nem az fontos, hogy a concilium mit fog határozni, hanem az, hogy hogyan fogja e határozatokat Európa államainak többsége fogadni. Németország közvéleményének ezen nyilatkozatai sok megnyugtatást tartalmaznak ez iránt. Hasztalan fogja Róma mennyköveit a modern állam épülete ellen szórni, csak saját erőit használandja el, mert a hol a nemzeti öntudat olyan érett gyümölcsöket terem, mint fentebb láttuk, ott egyházi reactiótól, pápai főhatalomtól s a középkor más ily szörnyeitől tartani többé nem lehet. I S K Ö_LA fi G Y. Az acsai tanárértekezlethez kötött remények. Abban valamennyien, autonómiával birok és anélkül szűkölködők egyetértünk, hogy sem alsó, sem közép, de legkevésbé felső tanodáinkat nem állithatjuk párhuzamba a mívelt Európa tanodáival, Németországéival pedig épen nem, dacára annak, hogy legközelebb szomszédunk. A vallás- és közoktatási miniszter a bajt a középtanodákat illetőleg, azoknak rosz tantervében rejlőnek vélte, a mi csekély részben igaz is, — és a legközelebb kiadott, a lyceumokra vonatkozó tantervjavaslata szerint gyökeres (de hogy iidvös-e? az más kérdés) változáson fognak átmenni eddig létezett középtanodáink. A magyarhoni ágostaiak négy kerülete is bajt érezhetett valahol, midőn az egyetemes gyűlés rendeletéből b. Prónay Gábor főfelügyelő ur 1867. sept. 22-ére Pestre tanácskozmány végett egybehívta a magyarhoni ágostai közép- és felsö'tanodai tanárokat. Az egybegyűltek tanakodtak és tanakodásaik eredményéből én azon kövotkeztetést vontam, hogy ha van baj, az nem csupán tanterv által gyógyitható meg, mert eddigi tantervükön alig változtattak. Teszi pedig ezen tanterv alapját a főleg Exner és Bonitz által készített és Thun Leo gróf által reánk parancsolt tanterv. Es e tekintetben nagyon erélyesen cselekedett a tanári tanácskozmány, hogy a jót ellenségétől is elfogadja, azaz hogy az elfogadottat kezéből ki nem eresztette, hanem a maga hasznára némileg átváltoztatta és feldolgozta. A tanári tanácskozmány tanakodásainak eredményét letette az 1867. sept. 24-én egybegyűlt egyetemes gyűlés asztalára, mely is ezen javaslatot — az autonomia szerint — az egyes kerületekkel véleményadás végett közölni határozta. A kerületektől beérkezett vélemények bemutattattak az 1868-iki egyetemes gyűlésnek; deákkor már hozzá fogván a vallás- és közoktatási miniszter a középtanodák reformálásához, a gyűlés a miniszter munkálatait bevárni, és a tantervet változatlanul hagyni határozta. Azonban gyökeres reformra hívta ismét egybe b. Prónay Gábor főfelügyelő ur az ág. hitv. közép- és felsőtanodai tanárokat f. é. jul. 3-ára saját birtokára Ácsára. Nem bocsátkozunk annak vitatásába, vájjon segitve lesz-e bajunkon más tanterv által ? Nem bizonyítjuk, miszerint a legjobb tantervvel sem fogjuk soha azon eredményt felmutathatni, melylyel német szomszédaink talán legutolsó hasonnevű középtanodája dicsekedhetik, ha a többi tényezők a régiek maradnak. A ki figyelemmel kisérte a legújabban megjelent tanügyi cikkeket, eleget hallotta a gyermeket a maga nevén nevezni. De föltéve hogy csupán a tanterv azon bilincs, moly szárnyainknak szabadabb röptét nem enged, mely nem hágy fölemelkedni a szellem alkotta magasztos tájaiba, akkor is skeptikus szemmel nézek az acsai értekezlet elé, akkor is, ki tehet róla, hogy ily sötétlátó vagyok, üdvöt nem várok Ácsáról, nem azért, mintha Ácsának jelentéktelensége ébresztené bennem ezen sötétlátást — hiszen az emberiség üdve is kis városból áradozott az egész világra, — egészen más okaim vannak a skepticismusra. Először fölügyelő ur is^ ugylátszik, azon meggyőződésben él, miszerint a magyar ember, hát ha még tanár, mindenhez ért. Az egyes tanintézetekhez küldött meghívóban ugyanis egy követet kér az értekezletre. Az egy nem azért van ritkított betűvel szedve, mintha keveselném az egyet, sőt magam abban a véleményben vagyok, hogy a sok bába között elvész a gyermek; hanem azért, mert ezen egy-ek lehetnek talán mind szakemberek a mennyiségtanban, vagy csupa nyelvész stb. Egy szóval terv nélkül vannak egybe híva a követek, nincsen arról gondoskodva, hogy legyen az értekezletben egy általános míveltséggel bíró capacitás, egy paedagogiko-didaktikai különösség, azonkívül képviselve legyen minden szak. Ezen tervnélküliség sejtteti velem azt, hogy még most is azon jámbor hitben élünk, miszerint e tanárnak mindenhez kell értenie. Igaz, a józan ész azt fogja tanácsolni az egyes tanintézetek tanártestületeinek, miszerint követjüket utasítással lássák el. De ezen követnek utasításától eltérő véleménye lehet egymás tantárgyra nézve, ha -aztán még más vele egyetértővel találkozik az értekezleten, ki fogja már most az illető szakot védelmezni ? A mi engemet illet, én tökéletesen egyetértek abban, hogy minél kevesebb de annál súlyosabb — nem testileg, hanem szellemileg súlyos — egyénnek van szavazata ily nemű értekezletekben, annál gyorsabb de egyúttal helyesebb is az eredmény. Hanem az autonomia szerint minden meglett korú protestáns hívőnek jogában áll véleményét mindenütt szabadon kimondani; ha szavazatja nincs is, de szólás szabadsága igen is van. Csakhogy illusoriussá lesz a jog, ha elvesszük tőle az alkalmat azt gyakorolhatni. Pest Magyarországnak nemcsak szellemi és anyagi, hanem földirati közép pontja és szerény véleményem szerint ily nemű értekezleteknek csak is Pesten van helyek s meg vagyok győződve, hogy ezen értekezleten számos vendég is vett volna részt, ha Pesten tartatik. Vendég a szó legtágosabb értelmében, mert bizonyára katholikus testvéreink is meglátogatták volna, ha kellőleg közzé tétetik, különösen most, midőn kilátásuk van az egyházi gyámságtól megszabadulhatni. Meg lehet, hogy nagyon atyai intentio vette főfelügyelő urat arra, miszerint saját házába, mint a világi