Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-20 / 25. szám
hoz tettleg hozzájárulni készek, s akkor én kötelességemnek ismerendem a jelentkezők számához képest az íveket kinyomatni és hozzájok aláírások gyűjtése végett elküldeni. Ballagi Mór. Ugyan e tárgyban jelent meg a „Századunk" 127. számában egy jeles cikk, melynek átvételét annyival inkább találtam lapom t. olvasói érdekében valónak, a menynyiben ama cikk irója mint kath. ember az ügyet fölvilágosodott kath. szempontból fejtegeti. A cikk egész terjedelmében itt következik: (A. J.) Ha a római kúria a hatalomvágy és a korlátlan világuralom utáni törekvés által oly annyira elvakítva nem lenne, ugy azon események, melyeknek színhelye a legutóbbi időkben Németország volt és lesz ezután is, alkalmasak lennének arra, hogy kiábrándítsák, saját érdekeinek is inkább megfelelő útra tereljék. A német gondolkodók két, a legközelebbi közzsinatot illető — nyilatkozata fekszik előttünk. Mindkettő készítőinek s aláíróinak ínély vallásos érzületéről, de egyszersmind arról is tanúskodik, hogy a nép ezután tűrni nem fogja, miszerint a vallás leple alatt tehetetlen gépként működjék a hierarchia kezeiben és megfosztatva az ujabb kor világot átalakító vívmányaitól, ujolag a szellemi rabság súlyos igájába szorittassék. Németország, mely több századon át küzdött Róma főhatalma ellen, mely a reformatio által a pápai korlátlanság eszméjének az első és legmélyebben menő döfést adta, ujolag Európa vallásszellemi mozgalmának élére állott, hogy Európát még egyszer megmentse amaz örvény veszélyeitől, melyekbe őt Róma vaksága és önhaszonvágya sodorni akarja. Igy a német nemzet két legujabbi nyilatkozata valóságos eseményt képez korunk művelődési történetében, annál is inkább, mert mindenik más-más körből, más férfiaktól indult ki s csak a végeredményben találkozik egymással. Az első nyilatkozat a német protestánsok tiltakozása a pápának 1868. szeptember 13-án kelt azon felhívása ellen, mely őket a római egyház kebelébe visszatérésre s a legközelebbi zsinaton való részvétre szólítja. A pápa a többi nem katholika keresztyénekhez is intéze hason felhívást s ezektől is határozottan tagadó választ kapott, de mindnyájok közt a német protestánsok nyilatkozata a legfontosabb. Az örmények, a görög-keletiek válaszát a hierarchia fogalmazta s nem csoda, hogy ez nem igen nagy pártolója az egyesülésnek. —• Természetes dolog, hogy az „episcopus oecumenicus" nem hajlandó a „servus servorum dei" absolut hatalma előtt fejet hajtani. A keleti főpapok elmaradását a zsinatról nem annyira elv-, mind inkább érdekkülönbség okozza. A német protestánsok válaszát nem a hierarchia önhaszonvágya, hanem a fölvilágosodott, józan eszű hitéhez ragasz, kodó nép érzülete sugalmazta. Nem a főpapság, hanem a nép nyilatkozott és nyilatkozatát nem fanatismus, hanem komolyan átgondolt vallásos meggyőződés, nem személyes, hanem elvi ellentétek sugalták. A mult hó utolsó napjain Németország legtávolabb vidékéről, sőt a külföldről is 20,000-nél több gondolkodó s vallása érdekeit szivén hordó protestáns gyűlt össze az egykori burgund királyok híres székhelyén Wormsban, azon helyen, hol negyedfél évszázad előtt mondá Luther ama híres szavakat: „itt állok, máskép nem tehetek, isten engem ugy segéljen," — hogy válaszoljon a pápa meghívására. A nemzet legjobb ereje, disze, virága tanácskozott itten a híres Schenkel és Bluntschli elnöklete alatt s egyhangúlag azon resolutiót fogadta el mely fentebb olvasható. Örömmel fogja ama nyilatkozatot olvasni mindenki, ki az egyház és a culturélet öszhangzatba hozatalát korunk egyik főfeladatainak tekinti. De sok tekintetben még fontosabb egy másik hasoncélü nyilatkozat már azért is, mert katholikusok k é s z i t é k. Németország legrégibb püspöki megyéjében, a trieriben, következő tartalmú petitíót fognak a katholikus hívek benyújtani püspöküknek : „Nincs szükség uj dogmák felállítására, — mertezeljárás a keresztyén világ újraegyesülését még inkább lehetetlenné tenné. A közzsinat tehát ne ilyenekkel foglalkozzék, hanem figyelmét korunk kivánalmaira terjeszsze ki. Ide tartoznak : az egyház szabadsága az államtól, a két, isten által megállapitott rend közötti önálló s harmonicus működés létesítése, a hivők organikus részvéte az egyházi életviszonyok alakulásában, az elvált testvérek visszavezetése, a socialis nyomor elfojtása, a clerus s az egyes keresztyén helyes állásának kiderítése a közműveltség s tudomány irányában. Miután pedig mind ezekkel a közzsinat nehezen fog foglalkozhatni, nagy örömmel üdvözöltetnék, ha a zsinat a nagy egyházi organismus újjáélesztését a nemzeti, tartományi s megyei zsinatok ujolagos rendszeresítése által kísértené meg. — De a katholika világ legfontosabb követelménye az, „miszerint a zsinat kijelentse, hogy az egyház a középkori államformák megújítására célzott szándékaival végkép szakit." Fölötte kívánatos továbbá, hogy a papi hivatalhoz kellő képességek megítélésénél világiak is tevőlegesen föllépni joggal bírjanak. Végre az index librorum prohibitorum épen oly célszerűtlen, mint felesleges intézménye megszüntetését ajánljuk." Ily petitiók s nyilatkozatok számos aláírással, a legkitűnőbb egyének által jóváhagyva, több helyütt vannak közkézen Németországban. Az imént kivonatban ismertetett petitió a trieri püspökmegyében készült. Hásonló nyilatkozattal lépnek fel Baden értelmes katholika laicus lakói s példájokat bizonyára követendi az egész müveit világ, mely egyrészt a vallási kérdések, másrészt a kor uralkodó eszméi iránt fogékonysággal bír. Habár az ultramontanok örömmel hirdetik, hogy a francia-német-magyar, sőt amerikai püspöki kar a kitűzött időre Rómában leend, nem lehet félnünk, hogy moködésök