Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

léseik jegyzőkönyveit, melyekben a tractusok mind egyre óvást tesznek az e.kerület határozata ellen, s autonomiájokra hivatkoznak ! Nincs szerencsém ismerni az e.megyék és presbyteriumok működését; de hajlandó vagyok hinni, hogy épen az történik alant, ami fenn, — ha a Convent ellen opponáló kerületnek a kerület ellen opponáló tractusai vannak, hihetőnek és természetesnek tartom, hogy a tractusok opponáló presbyteriumokkal, a papok pedig opponáló hallgatókkal állanak szemben. — Piscis a Nálunk hibás szervezetünk dacára sincs ennek semmi nyoma, kipótolja a hiányt a jó akarat; s talán épen azért megy oly lassan a képviseleti rendszer keresztül vitele, mivel a mostaninak nyomását nem nagyon érezzük. De azért csak legyen képviseleti rendszerünk font és alant, mert hiszen, ha jó akaratunkat az uj rendszerbe is átviszszük, a dolog természete szerint még jobban mennek dolgaink. De majd el is feledem, hogy gyűlési tudósitást akarok irni. Folyó hó 25 és 26. napjain tartá egyházmegyénk első gyűlését a képviseleti alapon, Nagy Enyeden nt. B a s a Mihály esperes ur elnöklete alatt. Nekünk elnökünk is csak egy van. A gyűlés megnyitását istenitisztelet előzte meg, egyházi beszédet tartván az esperes által előre kijelölt vezérige alapján (1. Pét. 2, 5) Zathurecki Károly gyéresi lelkész. Csinosan szerkesztett, épületes, kerek munka volt, sok szónoki erővel, de nem minden túlzás nélkül előadva. Isteni tisztelet után összegyültünk a megyeház termébe, s az esperes a világi képviselőket két papi küldött által meghivatván, szívélyesen üdvözölte, s a gyűlést igen csinos alkalmi beszéddel megnyitotta. Ezután következtek a tisztviselő választások. E.megyei Jo jegyző lett az elhalt Miklós Miklós helyébe 59 szavazattal 61-ből Hegedűs Lajos gerendi lelkész, — helyébe Director (közügyész) lett Ince János n.-enyedi első pap. No ekkor aztán volt egy kis zivatar is, mert Ince csak relatív többséget kapott, s régebbi gyakorlat szerint ez is elég volt, — egy másik lelkész, — a rosz nyelvek szerint directori aspirans, — erre az általános többség mellett nyilatkozott. Hiszen elvben igaza is van; de az emberi emlékezetet túlhaladó törvényes gyakorlat ellenében még a helyes elveket is csak .uj törvényhozási actus által lehet érvényesitni; aztán az uj szabályzat is csak többséget kiván, s nem szól általános többségről. Így hát megmaradtunk a régi gyakorlat mellett, anyival nyugodtabb lélekkel, hogy Ince ur a 60 szavazatból 29-et nyert, a más 31 pedig két jelölt közt oszlott meg. Különben a fennemlitett tiszteletes ur nem nagyon emelhette népszerűségét, midőn legelső képviseleti gyűlésünket törvénytelennek nyilvánitotta. Magán körben minden oldalról élénk részvét nyilvánul a nt. ur által meginditott zsinati mozgalom iránt. Adja az ég, hogy minél előbb létre jöhessen, s uj erőt és életet adjon a magyar protestantismusnak. Nem is kételkedem benne, hogy azon leendő zsinatból minket erdélyieket sem fognak kifeledni, hogy legyen unió végre az egyházi terén is! a. Egy kéretlen nyilatkozat. A napokban Pesten levén, egy lelkész ur ezen kérdést intézé hozzám: hát ön miért van oly szigorúan megróva a bács-ba: anyai tractus jegyzőkönyvében ? Eu csak bámultam, mit beszél ez; később sikerült róla meggyőződnöm. Az április 21-én Laskón tartott gyűlésen, sürgős egyházi teendőim miatt, az iskolákról szóló jelentések tárgyalását, mely délutáni félötig nem került elő, be nem várhatván, az illető tárgyban nézeteimet ki nem fejthettem ; mert, miután öcsém által sikerült az illető főesperes urnái Pesten kiiratni ama engemet s a presbytereket befeketitni akart pontot, nehogy azon uri egyének, kik azt ránk mérni kegyesek voltak, azt véljek, hogy: qui tacet, consentit: — morális kötelességemnek tartom röviden nyilatkozni, szives üdvözlettel fölkérvén nagyt. urat, e cikket becses lapjában a legrövidebb idő alatt közzé tenni. A megrovás igy hangzik: 36. sz. olvastatott Silling Károly eservenkai lelkész ur magánjelentése a eservenkai iskola állásáról: Miután Silling Károly ur e jelentésében mind az egyházmegyei közgyűlés méltóságát sértő, mind az ő lelkészi állásához illetlen kifejezéseket használ — továbbá, mivel presbyteriumával együtt a körlelkész urnák a közvizsgákra vonatkozó rendelkezését önkénykedve visszautasította, — szigorúan megrovatik, s oda utasittatik, hogy az e.megye által megbízott egyének intézkedéseibe illetéktelenül ne avatkozzék. Vegyük bonckés alá. Az egyházmegyei közgyűlés méltóságát sértő. En széles nagy Magyarországon méltóságos kálvinista tractust nem ösmerek, de nem ia fogok elösmerni soha. Hogy pedig a tractus, mint erkölcsi testület iránt köteles tiszteletet tőle megvonni legki sebb szándékom lett volna, ezt kereken tagadom, mert tudom, egyházi felsőbbségem iránt mivel tartozom, bár annyi igaz, hogy a nagy sietségben a jelentésnek elfelejtettem aláirni ezt: alázatos szolgája. De ha az e.megyei közgyűlésnek sikerült szerencsétlen incriminált jelentésemből valami sérteni akarást kierőszakolni, akkor jogában áll rendreutasítani, de nem egyszerre szigorúan megróvni, vagy ha már a szenvedély beszél, ugy tessék az egyént ne simogatni, hanem a szigorúnak superlativusát használni imigy: a legszigorúbban megrovatik és megdorgáltatik. Az ö lelkészi állásához illetlen kifejezéseket használ, tín ö merem, értem, s érzem a lelkészi állás minőségét ugy, mint bármelyik tagja azon gyűlésnek, mely még akkor ott maradt, hogy az egy szolgai állás t. i. evangyéliomi, és fontos a prot. lelkész szerepe, kinek nem szabad szent homályba burkolt bigotteriával, halvány színeket, játszó farizeusi képpel, avagy mellét verdeső publicánusi tettetéssel, — hanem igazán, őszintén beszélni; — ösmerem Krisztus s az apostolok kifejezéseit, tudom a kifejezések határa meddig tart, melyet át nem léptem, — a tractusnak pedig az egyén illemről