Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-06 / 23. szám

való meggyőződésébe beleavatkozni joga nincs: azért igen szépen kérem, — ne akarja rám tukmálni saját elvét. Itt van a „Zsinatoljunk-e" remek cikk, abban erősebb kifejezések találtatnak mint az én relatiomban, de azért a ki érti, nem mondja: illetlen a lelkész állásához,, s szájába, söt inkább treffend s gyönyörű. Mivel presbyteriumával együtt a körlelkész urnák a közvizsgákra vonatkozó rendeleteit Ön kény kedve visszautasította." Lássuk a tényállását egész mivoltában. Német iskolákban a rendes tanitás csak october utóján vagy november elején kezdethetik meg. A volt körlelkész ur már martius 10-ére kitűzte a vizsgát; én ezt tudattam a tanitókkal, ők azt felelték, addig nem lesznek készen, sőt magam is, ki egész télen át a szülék nagy örömére Magyarország történetét és természettant tanitottam az iskolában, éreztem, hogy repetitio est mater studiorum, irtam a körlelkész urnák vissza, halasztaná el a vizsgák idejét, mig a tanitók készen lesznek, azt az időpontot el nem fogadhatjuk. Ezt tenni jogom, sőt kötelességem volt nekem mint az egyház presbyteriuma elnökének, melynek joga meghatározni a vizsgák idejét az 1866 májusi sup. j.könyv 28-ik száma szerint. — Igaz, mondhatná valaki az 1867 juniusi sup. j.könyv 59-ik pontjában a körülmények s viszonyokhoz képesti intézkedés teljesen az egyházmegyék helyhatósági jogköre számára hagy a tik fen. Határozott-e bizonyos időpontot a traetus ? Nem. Vette-e fontolóra a viszonyokat s körülményeket a német iskolákat illetőleg ? Nem. Utánna járt-e annak, hogy a körlelkész pontosan s lelkiismeretesen megfelelt-e kötelességének ? .Nem. Vigyázott-e arra, hogy a körlelkész jelentései valók legyenek ? Nem. Tessék csak összehasonlitani az 1866

/V-iki iskolákróli jelentést az 1867

/s-val; amabban ezt mondja: a fentnoveztt iskolákban a sup. tantervezet általában bevétetett, holott sem Cservenkán, sem Torzsán, sem más német iskolában a tervezet nem volt, nincs is bevéve, de a körlelkész ur megengedhetőnek találta a traetust félrevezetni; emebben t. i. az 1867

/s-ban már bevallja: a szervezet részben, a szervezet nincs bevéve. Hát körlelkész ur, nem ugyanazon- tanitók működtek 1866, 67 és 68-ban? Es a traetus talán figyelmeztette erre a körlelkészt ? Nem. A traetus nagyon szivén hordozta a népnevelést. De menjünk tovább. Kérdezzük meg a józan észt: vájjon nem az egyháznak, mint melynek zsebe tartja fen az iskolákat, elidegenithetlen első joga ezek felett intézkedni? En azt hiszem: igen. Es már mikor az egyház presbyterei bevallják, hogy mihelyt a vizsga elmúlik, nem járnak fel a gyermekek, tehát célszerű a vizsgákat elhalasztani. De a körlelkész ur ezt nem fontolva meg, az általam irt levéllel a szomszéd helységbe fut, az ő árbocától szent lelket koldulandó, s vissza ir nekem, hogy nincs jogom az- ő intézkedéseibe beavatkozni. Presbyterialis gyűlést tartok, előadom az ügy állását, intézkedésemet a prerbyterek helybenhagyták, sajátjokká tették, az ő intézkedését elvetették, sőt tovább mentek, fölhatalmaztak megirni neki; mint kinek hanyagsága iránt oz egyház haragja a legfőbb fokra hágott, ne jöjjön examenre, a gyermekek ugy sem. értik beszédjét, amellett rövid ideig tart a vizsga, majd. elvégezzük mi magunk, a fuvar, koszt, s a két forint éliurnum is megmarad. Ez föl van jegyezve a cservenkai egyház j.könyvébe s aláirva 1869. év febr. 21-én 2. sz. alatt. Eszszerüleg véve fel a.dolgot a tractusnak csak felügyeleti joga volt, de nem ám valakit fölhatalmazni -az egyház iskolájával — mint kincsével — kénye-kedve szerint bánni; igy fogta ezt föl a főt. e.kerület, midőn az 1867 junius j.könyv 39. sz. alatt igy szól: „általános elvül a körlelkészek tájékoztatására kiemeltelik, hogy a körlelkészet a helyi felügyeletnek és kormányzatnak nem megszorítására, hanem csupán ellenőrzésére s támogatására van rendelve." De kérdés, a körlelkész ügyelt-e föl a helyi felügyeletre, s nem ez utóbbi ügyolt-e fel a körlelkész hanyagságára ? Megfelelt-e a körlelkész az 1864 májusi sup. j.könyv 16. sz. jelentés 3. sz. alatt hozott ama határozatnak, hogy a körlelkészek egy évben többször is meglátogassák az iskolákat ? E kérdésekre megfelel egyházunk fentebb emiitett pontján kivül az 1867. év febr. 28-án 6. sz. alatt hozott ama határozata is :.. . . „és hogy köi'lelkészünk tavai egyszer, ez evben egyszer sem tartotta méltónak az iskolákat meglátogatni, nyilvános jele az ő hanyagságának, jelentessék be stb." En ugyan nem kívántam, de az elöljárók is abban a véleményben voltak, melyet a mostani sup. gyűlésen a jegyzőket illető debattekor egy világi ur imigy nyilvánított „ha valaki hivatalt vállal, tessék azt pontosan, lelkiismeretesen viselni, nem pedig csak parádé gyanánt használni." És hát mégis én s a presbyterek rovatunk meg. Vájjon egy oly traetus, mely egy hanyag felügyelőt, ki őt valótlan relatioival félrevezeti, egy bácskai német segédtanítónak hamis kitűnő képességű bizonyitványt ad ki, de a kecskeméti traetus — lelkiísmeretesbbon gyakorolván a felügyeletet — kiküldött tanitó-körlelkészek által arra a meggyőződésre jutott, hogy fogalma sincs arr ól, miként kell tanitani, s az egyént fölfüggesztette hivatalától, Z. B. Vadkert; — ki a super. rendeleteinek nem felel meg, s az egyházakat — csak hogy föl ne adják, 3 év óta hitegeti, hogy visszalép: — pártfogásába vesz: — ellenben egy tevékeny presbyteriumot, mely tudja, hogy az országgyűlésen hozott törvény publikálva, s Eötvös által már az iskolák megróva vannak, egy oly lelkészt, mint én, ki a népnevelést szivén hordja, ezért kis hatáskörében szóval, tettel pénzzel küzd, áldoz, — elitéi, még pedig anélkül, hogy az illető lelkészt, presbyteriumot kihallgatná, vagy magát vele érintkezésbe tenné, az ilyen traetus nem méltán megérdemelné-e, hogy a legkíméletlenebb kifejezésekkel kelljek ki ellene ? De nem teszem, hanem bizom a tisztelt olvasóközönségre, Ítéljen részrehajlatlanul. Apresbyterium azon tagjai pedig, kikkel pestrőli hazajövetelem óta találkoztam, s a dolgot nekik előadtam, kívánják a nyilvánosság elé bocsátani ez ügyet, egyúttal igen szépen köszönik a traetus szives megemlékezését.