Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-23 / 21. szám

már e kettő közül a lelkészi állomás betöltésénél a főbb tényező? arról az e tekintetben intézkedni látszó XIV. kánon is igen határozatlan fölvilágositást ad. Ha föltehetnénk, hogy minden esperes kivétel nélkül minden önérdektől teljesen ment apostol, ugy a komjati kanonok intézkedése által a bibliai cél leginkább megközelíthető volna. Azonban ezen kauonok keletkezése óta a tapasztalat ama föltevést nem igazolhatván, itt és ott is statumokkal foltoztattak a kanonok, és ezen foltozgatás folytán meglehetősen oda jutottunk, hogy a lelkészválasztásoknál a mennyi az egyház, annyi a szokás. II. Mielőtt a megjelölt kiindulási pontról kérdésem fejtegetésében tovább mennék : kissé körül kell tekintenünk egyházszervezetünk mezején. Történelmileg fejlődött szervezetünk szerint jelenleg gyülekezeteink a tractusban, tractu8aink a superintendentiában, egy nagy gyülekezetet alkotnak. Egyházszervezetünk ma eddig terjed. Ezen szervezet szerint nemcsak a hitben és szeretetben, de törvényes megállapodás folytán, a tractus a kebelbeli gyülekezetek nagy, de egy gyülekezete. A superintendentia meg azon legnagyobb, de szintén csak egy gyülekezet, mely a tractusokban és által, minden kebelbeli gyülekezeteket magába ölel. Nem lenne tán minden érdekesség nélküli itt azt is megvitatni, hogy a zsinat által jelen szervezetünk megtartandó-e mint helyes, vagy mással pótolandó ? Ennek fejtegetése által azonban fő kérdésemtől távoznám messze. Erről majd más alkalommal. Azonban ha föltett kérdésemnél e tekintetben épen semmit nem szólanék, könnyen azon vád érhetne, hogy én oly egyházszervezetbe akarok beilleszteni egy fontos kérdést, mely szervezet tán maga egészben tarthatatlan. Nem indokolt tételekben ugyan, mert ez tárgyamtól vonna most el, hanem óhajképen szükségesnek látom e tekintetben a következőket megjegyezni. Kivánatos ugyan, hogy superintendentiáink bizonyos mértékig centralisáltassanak, de az meg épen nem kivánatos, hogy azért szervezetünk gépezetének kerekeit szaporítsuk. Három fórum, illetőleg az egyes gyülekezeten túl kettő teljesen elég, és még mostanában szükséges is. Szervezetünk történelmi fejlődésének teréről teljesen más térre lépni, — eddigi szervezetünk kőtábláiból teljes tabula rasat alkotni a nyaktőrésig veszélyeztető ugrás, s életveszélyes experimentálás lenne. Kivánatos tehát, hogy megmaradjon szervezetünk gépezetének három kereke. Ma is ennyi van: t. i. gyülekezet, tractus és superintendentia. A világosság kedvéért ezen három nevet fejtegetésemben tovább ia megtartom, — azonban akár mint alakul kormányzatunk e három kereke, csak három maradjon az, fejtegetésem azért mindegyikbe beilleszthető. Ezek előre bocsátása után nézzük ama követelményeket, a melyek az általam fölvett kiindulási pontból a lelkipásztori állomások betöltésére nézve önként folynak. 1. Ha valamely gyülekezet oly magában álló és független lenne is mint amaz első, apostolt választó jerusalemi gyülekezet: az apostoli utmutatás még akkor is arra hívná föl, hogy ne egyet válaszszon, hanem kettőt állitson elő, s magasabb fórum hiányában a végeldöntést ezek közt a sorsra bizza. Az apostolok ezen eljárása oly fontos cselekvényül tüntette föl ez által az evangeliom hirdetői állomás betöltését, hogy annál az egyes gyülekezetnek, a netáni elhamarkodás vagy emberi tekintetek és indulatok miatti tévedés elkerülhetése végett, a közvetlen elhatározásról le kell mondania. Az ember soha se lehet teljesen ment minden mellékes tekintetektől, minden anyagias befolyástól soha se lehet tévedhetetlen. Ezen tekintetek és befolyás pedig rendszerint annál erősebb bennünk, minél közvetlenebbül érdekel bennünket a kérdés, a melyben határozunk. Az apostolok épen ezért nem bizták ezen fontos kérdés közvetlen eldöntését a tanitványok seregére. Igen nevezotes rész engedtetett a tanítványoknak, mert ők állítottak olő kettőt, ez volt az ő joguk. Az apostolok meg azt határozták meg, hogy csak azok közül állithatnak elő, „kik az apostolokkal együtt voltak mind addig, míg Krisztus az ö tisztében járt." Az apostolok tehát azt határozták meg, hogy áltálában ki lehet előállítható ? Több tényező az első gyülekezet szervezetében néni volt, pedig még hátra volt az előállítottak közti végelhatározás. Mit tettek tehát? A végeldöntést a sorsra bizták. Ez esetnél három tényezőt találunk. Az első tényező általában a föltételeket határozta meg, melyek mellett bárki választható, vagy is meghatározta a választhatóságkellékeit. A második tényező a választhatóság kellékeivel bírók közül választott kettőt. A harmadik tényező a választás által előállítottak közül kimutatott egyet, mint megerősítendőt. Ezen három tényezőnek szervezetünk három tényezője, a gyülekezet, a tractus, s a superintondentia felel meg. A gyülekezet joga szabatosan körvonalozva van az előállításban. A superintendentia joga a választhatóság kellékeinek megállapitása, s megvizsgálása annak, hogy az, a ki választható óhajt lenni, bir-e ezen kellékekkel. A harmadik tényezőnek, a tractusnak adandó át aztán azon jog, hogy a gyülekezet által, a választhatók közül előállítottakból megerősít egyet. 2. Csak ezen határozott befolyás mellett vigyázhat a testület, hogy egyes tagjaiban, azaz a superintendentia és tractus egyes gyülekezeteiben, a lelkészek által azon cél eléressék, melyre azokat a sz. irás rendelte. így előzheti meg a testület azt, hogy az egyes tagok ne az ő tulajdon kívánságuk szerint gyűjtsenek magoknak tanitókat, mivel hogy az ö füleik viszketnek. Csak ezen határozott befolyás mellett teljesítheti legalább részben az egyházi felsőség ama Tiinotheus személyében ő hozzá is intézett fölhívást, hogy azon egyházi szolgák, kik jól forgolódnak, kik mind gyülekezetükben, mind azonkívül másoknál buzgóbban fáradoznak, kettős tisztességre méltóztassanak. Vagy ezen kötelességszerű elismerés teljesítését csupán az egyes gyülekezetekre bizzuk ? Hisz mindenben a vezetőknek kell a vezetettek előtt, jó példával menni. De jó példát az egyházi fölsőség e tekintetben csak akkor adhat, ha ott is, hol a lelkész földi jutalmáról, az az valamely állomás betöltéséről van szó, neki is van