Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-23 / 21. szám

III. A miniszteri javaslat országos életbeléptetése annyi tanerőt venne szükségtelenül igénybe, a mennyinek alkalmazása csak kevés tanintézetnek lenne hatalmában; a minek ismét két káros következése lehetne; vagy a hiányos tankezelés, vagy több meglevő főgymnasiumnak és Lyceumnak megszüntetése. Mind a két eset kimondhatatlan káros hatással lenne fejlődő nemzeti műveltségűnkre; mert jelen állami viszonyaink között képzelni sem merjük azon lehetőséget, hogy a nagymélt. közókt. minisztérium nemcsak az államgymnasiumokat, hanem a többi községi vagy felekezeti nyilvános fögymnasiumokat is hatályosan gyámolithatná anyagi tekintetben. IV. A tanfolyam meghosszabbítása és a trifurcálás mellett is oly bőkezű a miniszterjavaslat az egyes, különösen a felsőbb osztályok tanóráinak megszabásában, hogy e magas óraszám a magyar ifjúságban ébredezni kezdő öninunkásságot teljesen elölné és a szabad tantárgyak kezelését lehetetlenné tenné; e körülmény is nem csekély hibája a miniszteri tantervezetnek. V. Ezekből folyólag óhajtjuk, hogy a miniszteri lyceumi tervezetből töröltessék ki az akadémiai tananyag, jelesül: a világirodalom, római történet, egyháztörténet, politikai számtan, alkalmazott bölcsészet, bölcsészeti en> cyclopaedia és észjog; s e tárgyak adassanak vissza illető helyökre, az akadémiai és egyetemi tanfolyamnak. Non multa, sed multum! Rendithetlen meggyőződésünk, hogy midőn a miniszteri lyceumi javaslat, középtanodai föladatán tul, az akadémiai térre csapong át: ugyanakkor valódi célját, a középtanodai képzést megröviditi, az akadémia hatáskörét csonkitja, s az egyetlen hazai egyetemen kivül több magyar egyetemnek felállítását is némileg akadályozza; sokak előtt egyetempótló tanintézetekül tűnhetvén föl a miniszteri javaslat szerint életbeléptetendő Lyceumok. VI. Mindezeknél fogva az előttünk fekvő miniszteri javaslatot alapelvében, rendszerében tévesztettnek tekintjük és nem kétkedünk kimondani azon meggyőződésünket, hogy a miniszteri tervjavaslat az általa kilátásba helyezett közoktatási és nevelési eredményt nem biztositandja. Kelt Kecskeméten május 1. 1869. Közli: Fehér Péter, órtekezleti jegyző. B E LN I, D. Bereguiegye. Barabás, máj. 8.1869. Nt. szerkesztő ur ! Szabad legyen nagybecsű lapjában ismét egy pár be regmegyei eseményt röviden közleni: az elsőbbet mivel vallásos életünkre vonatkozó megyei intézkedés, s mintegy viszonválaszul szolgálhat minap közlött felszólalásomra, — az utóbbit pedig — a Nekrolog rovatába kérem igtatni, a szerint, a mint azt az elhunyt kortársa s kebelbarátja A. D. tanácsbiró ur velem közleni szíveskedett: Először is tehát Beregmegyének a restauratio határnapjaiul kijelölt, s vallásos érdekeinkbe ütköző határzatára vagyok bátor szerény és alázatos észrevételemet nyilvánosság elé hozni, — s ha netalán e rövid nyilatko zatom nem a szerint értelmeztetuék, mint én azt érzem, de gyarló ajkam ez úttal eléggé kirebegni nem birja: az érdeklettek kivánatára, kész leendek annak hasznos vagy káros volta felől tapasztalatom után nézeteimet annak idejében kimerítőbben is tárgyalni: Tudjuk, hogy a kálvinista hitfolekezetüekro nézve az úgynevezett penitentiális hét csaknem félünnep, a mikor még a legelvetemedettebb is igyekszik kibékülni Istennel s felebarátjával, s hogy a szeretet asztalának méltó vendége lehessen, kerül minden zenebonát előidézhető alkalmat, a buzgóbbak közül pedig, ha netalán valaki vagy az isteni tiszteletet nem gyakorolhatta, vagy káromló szót talált kiejteni, készebb a szent vendégségtől elmaradni, mintsem, véleménye szerint, abban mint méltatlan kárhozatot szerezni magának; — s a népnek ezen vallásos buzgalmát méltányolni tudta nemcsak az 1848 előtti, de még az ezt elkövető elnyomatás gyászos korszakában, az idegen nemzetiségekből alkotott, polgári hatalom is !! .. S most sem hiszem : hogy az alkotmányos joggyakorolhatás ez idő szakában célul tűzetett volna ki a vallás iránti közöny fejlesztése ?!?!.... és mégis Beregmegyénkben, hol mondhatni a kormány élén épen kálvinista liitsorsosaink a hatalom kezelői, a népnek ez őseitől öröklött, s mindenesetre még e felvilágosodással kérkedő korban is, tiszteletet érdemlő buzgalmas szokására, figyelni egyáltalában nem akarnak !!, Nem, — mert nem elég, hogy az országgyűlési képviselőválasztás 1-ső határnapja a húsvétot megelőzött nagy hétre tüzetett, (mely ellen alatt irott azon időben is mint központi vál. tag felszólamlott, s felszólamlása e nagybecsű lap hasábjain is közölve volt) hanem hogy a pünköstöt megelőző bűnbánati hét is izgalommal teljes legyen, a 2-ik választás idejéül május 11-ike jelöltetett ki, — nemcsak : de az üresedésbe jött tisztviselői állomások betöltése is e héten történik, tehát egymásután két restauratio!! Mi okból történik e botrányos intézkedés ? ? az beláthatlan mély titok, melynek kifürkészhetése nekünk nem adatik. Uraim ! mint múltkori felszólalásomban is emlitém : nem bigottéria az, mely bennem ezeknek tapasztalása után fájdalmas érzetet kelt, s arra ösztönöz hogy ezt nyilvánosság elé hozzam, hanem a vallás és társadalom iránti őszinte kegyeletes szent érzet, mely azt sugallja, hogy a hol a nép vallásos életének fejlődése egy vagy más uton csökkentetnék, ott a lehető jót eszközleni honfiúi tartozás. Ne törekedjünk uraim ! szántszándékkal kioltani a nép szivéből a még hagyományos uton nyert s ez ideig híven megőrzött kevés buzgalmat, sőt inkább ti nagyok, hatalmasok, ragadjátok kezeitekbe Krisztus zászlóját, s a midőn a felvilágosodás igéit egyrészről feunyen hirdetitek, másrészről ne adjatok a szegény népnek alkalmat a bűnre, hanem a vallás iránti kegyelet táplálásában járjatok elől, lélekben és igazságban vagyis idvezitőnk szavai szerint: „Ugy fényljék a ti világosságtok, hogy mások is 42