Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-23 / 21. szám

latból is áll. A vallás, ha csak tudomány, elveszti értékét: annak életnek kell lenni. A vallás hirdetőinek is nem elég csalc tudománynyal birni: de e tudománynak életté kell válni magokban, ugy tehetik azt élővé másokban. Hogy erre kész-e valaki, annak emberileg lehető megbirálására évek kellenek. De még ezen készség sem elég, hanem szükséges, hogy a készség mellé jó példák látása, s a gyülekezeti életnek naponkénti figyelemmel kisérése által gyakorlottságot is szerezzünk. Ezen készség kimutatásának s a gyakorlottság meg.^zerezésének nélkülözhetlen évei a segédlelkészi évek. A segédlelkészség még voltaképen annál inkább csak előkészületi pálya, mert lelkész képezdeink ez idő szerint oly sajátságosan vannak szervezve, hogy mig minden más szakiskolában szakgyakorlott egyének gyakorlat által is képzik a növendéket: addig lelkészképezdeinknél tisztán elméleti tudósok tanítják voltaképeni gyakorlat nélkül ifjainkat. A ki a segédlelkészi pályát is becsületesen megfutotta, az iránt az egyház vallás-erkölcsi érdekének szempontjából is kötelességünk, hogy szabályaink által, bárki alapos jogának sérelmo nélkül, neki a rendes lelkészi állomásig bizonyos utat nyissunk. E bizonyos utnyitás pedig csak az emiitettem két mód valamelyikén lehetséges. A segédlelkészek legtöbbjének a sorozat, vagy a szolgálati évek minimumának helyes meghatározása nélkül még sem elég ideje, sem elég alkalma nincs arra, hogy lelkészi munkássága által csak emberileg is biztosítottaknak mondható érdemeket szerezen. Miért van még is, hogy némely gyülekezet kiválólag a legitjabb segédlelkészekhez ragaszkodik? Ennek a legtöbb esetben semmi más oka nincs mint a mit az apostol ezen szavakkal fejez ki: mivel, hogy az ő füleik viszketnek. De te Timotheus, — te kormányzó testület, vigyázz mindenekben, s alkoss oly erkölcsileg helyes törvényeket, melyek által a netán tévelygők is megnyerettesenek az igazságnak. Azon óhajom kifejezésével zárom be e sorokat, vajha e kérdéshez minél többen és minél szakavatottabban szólanának! Senkire nézve sem lehet az kellemes, ha minden cáfolat nélkül agyonhallgatják: az ellenben reám nézve a legörvendetesebu meglepetés lenne, ha valamely hivatott toll az én fejtegetésemnek győző ellenindokok általi halomradöntése mellett, a közönséget és engem, cáfolhatlanul helyesebbre tanítani. f. ISKOL_AÜGY. A kecskeméti reform, fogymnasium tanárikarának véleményezése a nagyméltóságú magyar királyi közoktatási minisztérium által tervezett gymnasiumi és lyceumi tanszervezet felett. Az előttünk fekvő miniszteri tervjavaslat a magyarországi középtanodai ifjúság magasabb képzését, illetőleg az akadémiai és egyetemi tanfolyamra viendő nagyobb képesítettséget tűzvén ki félre nem ismerhetően szép céljául : ezen dicséretes célt az által hiszi megközelíthetni, hogy az eddigi 8 osztályú, egységes főgymnasium helyébe 9 osztályú Lyceumot javasol, oly módozattal, hogy ezen uj középtanoda első cyclusát a 4 osztályúkis-gymnasium, második tankörét az úgynevezett nagy-gymnasium 5-ik és 6-ik, tehát két éves osztálya képezné, végre az uj tervezet tetőzetéül a Lyceumnak nevezett 3 ágazatu (trifurcatio) t. i. a) nyelvészeti, b)jogtudomáyi ésc) természettudomány i szak-kör három éves folyama szolgálna 5 és igy a középtanodául szolgálandó Lyceum összeson 9 éves tanfolyamot foglalna magában, három tankörrel, u. m. a kis-gymnasiumi, nagy-gymnasiumi, és a három külön irányra szétágazó lyceumi tankörrel. A tananyagot illetőleg az eddigiekhez felvétetik még: a világirodalom, külön római történet, egyház történet, bölcsészeti encyclopaedia, politikai számtan, alkalmazott bölcsészet, szépészet és észjog. Mindezen tananyag kezelése a hármas, a trifurcatioval együtt ötös tanintézetben oly beosztással és annyira megszaporított óraszámmal terveztetik a miniszteri javaslatban, a minek életbe léptetése legalább 20 rendes és 4—5 segéd-tanárt venne igénybe. Ebből áll — részleteket ezúttal mellőzve — a fényesb közép-oktatási eredményt kilátásba helyező miniszteri tanterv-javaslat melyről szerény, de nyilt véleményezésünk következő, általános megjegyzésekben összpontosul: I. A terv-javaslat homlokegyenest ellenkezik a középtanoda kettős céljával, a mi nem lehet egyéb, mint, hogy a) kellő képzettséget adjon az akadémiai és egyetemi összes tanszakok folytatásához, — b) hogy az akádémiai tanfolyamra átlépni nem szándékozó tanulónak bevégzett általános műveltséget nyújtson. E célok mindegyikét megsemisitené az előttünk fekvő tervezet a trifurcatio által, mely a magát még kellően tájékozni nem tudó 15 —16 éves ifjút arra kényszeríti, hogy válasszon tudományszakot, illetőleg e választás által fossza meg magát a másik két tanirány áldásaitól. Ha az ifjú eltéveszti a választást e három águ útfönél, és egy irányban három évet utazott, s utja végén borzalommal tapasztalná, hogy nem helyesen választott tudományszakot: mi történik akkor ? IJjra kezdje a 3 évet más irányban, vagy alap nélkül kezdjen a tovább épitéshez, ha ugyan hozzá kezdhet ? II. A lyceumi javaslat 3 tankörös rendszere hibás s oktatástaui szempontból idő- és erő-pazarló. Mi a középtanodai oktatás és nevelés körében a 2 cyclust vagy is az alsóbb vagy elemi, és felsőbb vagy rendszeres képzést teljesen kielégitőnek találjuk, ugy, hogy az alsóbb tankör 4 évet, a felsőbb, szigorúan tudományos rendszerben vezetendő képzés is 4 évet foglaljon magában. Legyen ezek szerint a fögymnasiumnak vagy Lyceumnak nevezendő középtanoda egységes, szerves, minden furcatio nélküli, az egymást kisegítő, kiegészítő tantárgyakat, mint a magasabb tudományos képzettség mellőzhetlen tényezőit együttesen felölelő, önálló tanintézet, hogy egy részben az akadémiai vagy egyetemi tanpályára képesítsen, más részben egyetemes, emberies, (humanisticus) műveltséget nyújtson azon nagy számú tanulóknak is, kik a középtanoda bevégeztével az iskolai pályától megválandanak; mely nevelési nézet a közoktatás terén, a protestánsoknál eddig is méltán tekintetett irányadónak.