Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-23 / 21. szám

a közvetett választás utján alkotott senatus, a közvetlen választáson alapuló képviselőháznál, már több mint félszázad óta minden tekintetben tiszteletreméltóbb. Ha a gyülekezet közvetlen egyet választhat: okvetlen ki leend téve a szabadság gyakorlása egyik legveszedelmesebb megrontójának, a korteskedésnek. A korteskedést a közvetlen választás mellett semmi, és semennyi rendszabály meg nem akadályozhatja, mert a korteskedés minden lehető módjára elengedő törvényt soha nem hozlmtunk. Az általam, az irás alapján ajánlott helybetöltés e tekintetben is a lehető biztos és jogosult óvszer. Vannak ugyan kik azt mondják, hogy a lelkésznek a korteskedés által netán elkövethető bűnéért, nem szabad a gyülekezet jogát csorbítanunk. Irásszerü jogát épen nem is csorbítjuk, sőt teljesen megadjuk, mert én nemcsak barátja nem vagyok, de sőt kárhoztatok minden oly eljárást, mely a bekövetkezhető rosszat negatív természetű, jogtalan és kicsinykés korlátokkal akarja megakadályozni ahelyett, hogy a helyesnek és jogosnak erőteljes positiv követése által igyekeznék lehetetlenné, vagy legalább is ártalmatlanná tenni azt. E mellett helytelennek tartom azt is, ha valaki a korteskedésért csupán a lelkészeket kárhoztatja, mert még a csábítás által lett bűnrészesnek is mindig jogosan imputáltathatik a bün. Ha közvetlen egyet választhat a gyülekezet, sok esetben épen azért választotta azt az egyet, mert vagy nem ismer, vagy nem is igyekszik többet ismerni. Ha többet ismerne, a legtöbb esetben igen valószínű, hogy még kedveltebb, — de mindenesetre bizonyos, hogy még több megnyugtató egyént is találna. Azért vagyunk egy test, hogy egymást ismerni tanuljuk, és az e tekintetbeni eltompultságot is orvosolná az irásszerü előállítás. Ha egyet választ a gyülekezet, ezen egynek választása a legtöbb esetben nem egyhangú, hanem többségi választás. A kisebbség leszavaztatván épen nem nyerheti meg az ő választottját. Egy értelmes embernek sa fájhat az, ha helyes indokkal cáfolják meg nyilatkozatát : de az minden öntudatos embernek nehezen esik, ha minden helyes indokolás nélkül, és csupán csak azért érvénytelen ittetik nyilatkozata, mert a másik nyilatkozat mellett, a történetesen jelenlevők közül tán egy szavazóval több áll. Ha többet állit elő a gyülekezet, s ha ezen többől egy felsőbb, és szinte az ö befolyásával létre jött testület, érdem szerint erősit meg egyet, ez megnyugtató és békét hozó leend a különben tán élesen elváló pártokra nézve is. Mindezeket egybevetve még ha nem volna is világos apostoli utasítás arra, hogy a gyülekezet többet állítson elő; — ha nem lenne is elutasithatlan kötelessége a tractusnak és superintendentiának, hogy a lelkészi állomások betöltésénél a pásztorok rendeltetésének céljából befolyjon: egyházszervezetünk természete, az emberi szenvedélyek és külső befolyások hatásának mindennapi szemlélete is határozottan oda utasítanak bennünket, hogy a valódi szabadságot a közvetlen választásnak többek előállitásá" általi helyettesítésével biztosítsuk. IV. Hátra volna még az általam ajánlott elveknek részletes szabályokba öntése. Ez azonban a jelen alkalommal fölösleges. Ha az elv megcáfoltatván elesik, minden további vitatás nélkül utánna dűlnek a rá építhető szabályok is. Ha ollenben az alap elfogadtatnék, igen könnyű ott már részletezni. Azonban az elv könnyű keresztülvilietésének igazolására, az erre építhető holybetöltési szabályok főbb pontjait röviden formulázom. 1. A lelkészi állomás az egyházkerület, egyházmegyo és az illető gyülekezet közös befolyása mellett töltetik be. 2. Az e,kerület befolyása ez: ő képesiti a lelkészt kellő szigorlat után adott diploma által bárhova választhatóvá, és ő vizsgálja fölül minden egyes esetnél, hogy a lielybetöltés az alapszabályok értelmében történt-e '? 3. A gyülekezet befolyása ez: a választhatók közül közvetlen szavazás által előállít kettőt vagy hármat, de olyanokat, kik az előállítást elfogadják. 4. A tractus befolyása ez: A gyülekezet szavazata alapján kimondja, hogy kik az előállítottak, és az előállítottak közül, minden egyes esetnél, a gyűlés kebeléből sorshúzás utján ad hoc delegált, 3 világiból s 2 lelkészből álló biráló szék világosan indokolt ajánlata folytán, minden további vita nélkül, egyet megerősít. Ezen főbb pontok alapján igen könnyű már a részletes szabályok formulázása, azért föltett kérdésem fejtegetését be is zárhatnám itt, de van a lelkészi helybetöltéseknél még egy kérdés, mit teljesen érintetlenül hagyni nem lehet. Ez a segédlelkészek helyzete a helybetöltéseknél. Ezen helyzet helyesen, nézetem szerint csak két uton szabályozható. Ezen utak egyike az, hogy a segédlelkészek közül, szolgálati idejök előre megállapított sorozata szerint, évenkint csak annyi tétessék választhatóvá, amennyi a betöltendő lelkészi állomások száma. A másik út az, hogy az évenkinti halálozások, és a s.lelkészek számának lehető szabatossággal számított általánya alapján, határoztassék tiz vagy husz évi időközökben a szolgálati éveknek oly minimuma, melyen alól a s.lelkész ne legyen választható. Ama harmadik útnak, mely a s.lelkészt akár sorozatra, akár szolgálati éveire való tekintet nélkül tenné választhatóvá, azon természetes következése lenne, hogy némelyik s.lelkész sohasem jutna lelkészi állomásra. Es hogy ezen baj épen nem egyedül az érdemetleneket sújtaná, azt mind az értelem, mind a tények logikája egyaránt igazolja. A kinek van módja, kedve és ideje sorba járni a gyülekezeteket, hogy magát mindenütt ismertesse, — a ki itt is, ott is, még tán nem a legtisztességesebb úton is, kész kegyet keresni: az mielőbb jelölt lenne. A ki ellenben vagy szegénysége miatt kénytelen honn ülni, vagy épen a látogatások helyett jobb szeret tanulni, — a ki e mellett a legkisebbé gyanús útat is kerüli: legyen bár a legképzettebb és leghasználhatóbb lelkész, mégis nehezen fog előállított s igy megerősíthető lenni. A lelkipásztorság nemcsak tudományból, de gyakor-