Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-05-16 / 20. szám

KÖNYVISMERTETÉS. A teriliészettan elvei alkalmazásokban a gazdászatra, különös tekintettel Magyarország gazdasági viszonyaira. Irta Wagner László, a budai kir. József műegyetemen a mezei gazdászattan i. tanára stb. Pest 1868. Kiadja Heckenast Gusztáv. Ara 1 frt 60 kr. Őszinte örömmel üdvözlünk minden munkást, ki a magyar irodalom mezejének egy eddig parlagon heverő részének müvelését tűzte ki célul. Az előttünk fekvő könyvet is ily őszinte örömmel fogadtuk, mert szerzője a magyar irodalmi mező egy eddig figyelemre nem méltatott részét in ívelte, hogy ez is gyümölcsöt teremjen, nem csupán szellemit, hanem gyümölcsöt a szó közönséges és magasztos értelmében — szellemit és anyagit egyaránt. Ha nem mondaná is szerző az előszóban, hogy nagy nehézségekkel jár kitűzött feladatának megoldása, kivált hazánkban, tudnók azt anélkül és mindenesetre méltányolnék törekvését. Kétféle, sőt talán háromféle nehézségekkel is kellett szerzőnek küzdenie. Az első nehézséggel mindenkinek van baja, ki a tudományt népszerű modorban akarja tárgyalni, mert igen jól tudjuk, hogy nagyon kitűnő szakféríi lehet valaki anélkül, hogy egyszersmind egyszerű-világos előadással vagy irálylyal birna, a miért is különösen a franciák a tudomány népszerűsítését majdnem egyenlő érdemünek tartják a tudomány fejlesztésével. A népszerűsítés nehézségével szerzőnek is kelle küzdeni. Ez egy; a másik nehézség abban rejlik, hogy szerző, a mi a Magyarországra való vonatkozásokat illeti, első az az úttörő munkása az irodalomnak; a harmadik nehézség a két elsőnek folyománya. Mert mindamellett, hogy „népszerűen irni" tulajdonképen nem jelent mást, mint az értelmes nép nyelvén irni, a népszerű iró gyakran uj kifejezéseket kénytelen csinálni, minthogy eddigelé egy vagy más fogalom nem létezett a nép elméjében. A magyar iróra nézve súlyosbodik e nehézség az által, hogy szinte véteknek rójjuk fel, ha csak egy fogalom is idegen szóval fejeztetik ki, nem tekintve azt, hogy a nép is gyakran csak az idegen név alatt ismer egy vagy más tárgyat. Miután mind azon nehézségeket méltattuk, melyekkel szerzőnek küzdenie kellett, lássuk, hogy le is győzte-e mindnyájukat. Szerző a cimlapon és az előszóban is megmondja, hogy a legújabb és — a mint a munka átlapozgatása közben örömmel tapasztaltuk legjobb külföldi könyvek nyomán dolgozta munkáját; az anyag magában véve helyes tapintattal van a természettudomány ide tartozó ágaiból kiválasztva. A mi a tárgy népszerűsítését illeti, az is eléggé sikerült; ugyanazt mondhatjuk a harmadik nehézségről, ez szintén meglehetősen le levén küzdve, szerző a mennyire csak lehetett a nép által használt kifejezésekkel élt. Azt mondom, csak elég jól oldotta meg e tekintetben szerző feladatát, — ez is nagy érdem, ugyancsak hatal mában legyen az írónak a nyelv, ha népszerűsíteni akar, pedig, ugylátszik, szerző nem rendelkezik korlátlanul a magyar nyelvvel, vagy az hatott nagyon rá, hogy külföldi kútfők nyomán dolgozott. Állításom bizonyítására csak néhány példát hozok fel. A 4 lapon faszapor ulatról beszél szerző, holott nem szaporul, hanem szaporodik a fa. Az 5. lap utolsó mondatja germanismusban szenved. Népszerű munkában aligha lehet „a 1 k a n y a g"ról (8. lap) beszélni. „Eleven növény, élősúly (20 — 21.1.) t a r t a 1 m a z t a t i k, (24. 1.) az üvegcső fokitása folytatódik" (30. 1.) rosz kifejezések. A 42. lapon címként áll egyszer „f ö 1 d m í v e 1 é s i" majd földészeti vegytan. Nem helyes: „megismertet... . földjeink legcélszerűbb gazdálkodási módjával" (47. 1.) mert nem a földek gazdálkodnak, „a bükköny diszlését előmozdítja," „lecsapás" lecsapódás helyett, mert a mi csapódik, az nem csap, „többszerűbb észlelés" (94. 1.). Szerfelett hibás a 106. 1. első két pontja. Még több hibát is sorolhatnék fel, de szükségtelennek tartom, mert megvagyok győződve, hogy szerző maga is megtalálja azokat és bizonyosan nem fogja a második kiadásban tűrni. A második nehézséggel kevesebb szerencsével, vagy épen semminővel küzdött szerző ; vagy lehet, hogy én nem értem a cimlapon ezen kifejezést „különös tekintettel Magyarország gazdasági viszonyaira." En ezt aként fogom fel, hogy szerző arra akart bennünket tanítani, miként alkalmazzuk a természettan elveit a magyar földre, éghajlatra stb.; hogy aztán a magyar főidet saját hasznunkra észszerűen kiaknázhassuk. Szerző ezt semmi tekintetben nem tette. Magyarországról csak az 5 lapra terjedő bevezetésben beszél. A 106. lapon emliti ugyan a Lomnitz és Kriván hegyeket, de csak annyiban, hogy azokon mig nincsen termőföld. Lehet, hogy nem jól fogom fel e kifejezést — és hogy szerző ezt akként magyarázza : „Magyarország földmivelö népe oly alant áll, miszerint a legkisebb ismeretet sem tételeztem fel," a mit az előszó egy passusa is sejtet. Ha igy kell felfognunk, akkor ezen nehézséggel igen fényesen küzdött meg szerző, mert a ki csak némi előismeretekkel, bir, megértheti és ha csak kissé is bántja a tudnivágyás, gyönyörrel végig fogja olvasni e müvet. De ha igy érti szerző, akkor elmaradhat a cim ezen toldaléka. A könyvnek minden jósága mellett bátorkodom szerzőt figyelmeztetni, hogy néhol vannak, hanem is épen hibák, hanem homályos, illetőleg magyarázatlan helyek. Igy pl. a 31-ik lapon különösen fejezi ki magát a + és — iránt. 83. lap. „A nap a levegőben mozgást idéz elő mondja szerző minden magyarázat nélkül 95. 1. „A lég sulymérö vagy barometer oly eszköz, mely a lég sulyját meghatározza, az az: megmutatja, hogy a levegő bizonyos időben mily nagy nyomást gyakorol." Ha már kétféleképen fejezte ki magát szerző, miért nem adott még egy harmadik és tulajdonképen egyetlen helyes magyarázatot, t. i. „A lég sulymérö oly eszköz, mely a lég feszerejét megmutatja?" A 38. lapon nincs megmagyarázva, mert nem mutatnak a napgyürük és udvarok egyebet, mint, hogy a levegő sok vizgőzzel van telitve. A 102. lap 8-ik pontja (ganéj és trágyadomb) szintén több magyarázatot és világosságot igényel. A 106. lapon ez áll: „Kétség kivül lé-