Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-25 / 17. szám

s nem Mária, ki már azelőtt nyolc századdal meghalt. — Az sem helyes, hogy az esztergomi érsek magát folyvást „Magyarország prímásának" nevezi; holott csakis a magyarországi katholikusoké, az ország felcrészének pedig semmije sem.— A tanügyet illetőleg, valamennyi tisztán állami tanintézet mellől távolítsa el a papokat, s bizza világi tanárok vezetésére. A tanárok vallására — legjobban teszi, ha semmi tekintettel nem lesz; vagy legalább a lehetőségig legyen némi tekintettel a más vallású polgárokra is, mert jelenleg a királyi tanintézetek tanárai kivétel nélkül katholikusok, papi directio alatt. Végül, miután nincs az országban olyan vármegye, mely egészen egy felekezethez tartoznék, s miután eddig csak felekezeti népiskolák léteznek és még jó sokáig azok is lesznek : a kinevezendő megyei tanfelügyelők közé egyellen egy papot se vegyen fel, semmiféle felekezetüt. A pap nehezen tudja levetkőzni felekezeti álláspontját, melyre a világiak fölött kiváló gonddal növelték, s épen azért a más vallásúak nagyobb aggodalommal néznék saját felekezeti vagy községi iskolájokban, mint egy elfogulatlan világit. Bármely felekezetű papi felügyelő kárára válnék azon megye más vallású polgárai tanügyének. Szép reformok a cultusügy terén, melyeknek keresztülvitele mig egyfelől díszére s jövő megszilárdulására válnék kormányunknak, másfelöl a haza békéjét és felvirágzását megalapitná. Úgyde, a megadott körülmények közt hol van a párt, melyre megszavaztatásoknál biztosan lehetne számitni ? A közjogi kérdésre nézve igaz, hogy nagy többséggel rendelkezik a kormány: de azt mondják, hogy e többségnek harmadrészét oly mindenféle retrográd elemek alkotják, melyekre a reform kérdésekben nem számíthat. • — Már ha a mérsékelt baloldalt erősen maga ellen ingerli, nem lehetetlen, hogy ez is minden áron megbuktatására törekszik, s amit a közjogi téren el nem érhet, a belügyiekben kisérti meg. Valóban nincs más mód, mint a kétségkívül felmerülő rövid közjogi vita alkalmával megnyerni a baloldal szabadelvű reformerjei szavazatát a belügyi kérdésekre. Nem tudom kitől származott eredetileg az eszme, de én a „Hazánk" april 6-iki számából idézem: „Az alap, melyen a reform, párt megalakulhatna, meglehetősen tisztáztatott már: közjogi tekintetben ki kellene mondani az 1867, XII. t c. revisiojának szükségét, lehetőségét, s a törekvést a revisiora idő és körülmények szerint; belügyi tekintetben : szabadelvű reformok." Részemről ugyan a revisio törvényt fölöslegesnek tartom, mert hiszen önként értetik, hogy minden törvény revideálható és hogy a revisiot okos ember az idő és körülmények szerint eszközli; de ha adott körülményeink oly sajátságosak, hogy egy általános jogi elv törvénycikkbe igtatása a közjónak előmozdítására szolgál, nem látom át, miért ne lehetne a jobboldal e pontban engedékeny, hogy biztosithassa az alku második pontját. Ily módon oly erős középpárt alakulna, mely minden aggodalom nélkül szakithatna mind a hátrafelé tekintgetökkel, mind a dacoroman, pánszláv és háromtengerpartos magyar nemzetiségi ábrándozókkal, s erős, biztos kézzel ragadná meg a haza sorsának intézését. E fusio életfeltétele nemcsak az ország belső megerősödésének ; hanem az államjogi alapnak és a kormány állásának is. Most ugyan többséget nyert a kormány, s ha az ellenzék három év múlva is az államjogi alap felforgatását teszi programmjában legfőbb pontnak, talán akkor is a kormányé lesz a többség, mert ugy gondolkozunk, hogy mégis csak könnyebb lesz még néhány évig elviselni a papi kiváltságokat, mint egy forradalmat; de ha igazságosak akarunk lenni be kell vallanunk, hogy a kevésbé gondolkozó tömeg most is örömestebb csatlakozott a baloldalhoz, s velünk szavazó része is elégedetlen. Nem szabad felednünk, hogy a szavazattal nem biró alsóbb osztályok mart. 23-án egész nap a baloldalt éltették Pest utcáin, s azt mondják a vidéken is. Ezek ugyan három év múlva sem fognak megjelenni a szavazási urnánál; de együtt mégis adnak egy nagy votumot, mely igen erőssé nőheti ki magát! Kovács Albert. Audiatur et altéra pars.... Kezdettől fogva a legnagyobb érdekeltséggel olvasom a „Prot. Egyh. és Isk. Lap"ot, azon erős meggyőződésben lévén, miszerint: ez prot. lelkésznek oly nélkülőzhetlcn, mint a mindennapi kenyér. Azért ha van lelkész, ki e becses- s egyedül egyházi ember számára szerkesz-33 *