Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-18 / 16. szám

mozgalom, a vasvári békekötés után, — mely a nemzet sérelmével s gyalázatára történt, mellőzve a husz évi fegyverszünet alatt célzott végkiirtását a protestantizmusnak — vette kezdetét: az kétséget nem szenvedő tény. tís gondolható e, hogy létezett a hazában oly igaz lelkű honfi, a ki az országos törvények megsértése s a nemzet meggyaláztatása korszakában őszinte örömmel ne üdvözölt volna egy keletkező mozgalmat, mely ama sérelemnek elégtételével s gyalázat lemosásával jobb helyzetet vala teremtendő? Ha volt idő, midőn a római kath. főpapság előtt pusztában elhangzó szó volt még a pápai parancs is szemben az ország jogai sérelmével: miként gondolható, hogy a mozgalom kitörésekor a protestáns lelkészek, a szabad eszmék harcosai, hidegek és tétlenek maradtak volna? Sőt inkább élénk örömmel oaztakoztak ők is, mint osztakozott bármelyik, hónát s szabadságát híven szerető fia is a hazának, s hogy ezt s nem az ellenkezőt tették: bizonyára csuk méltó elismerésünket érdemelték ki. — Midőn ezt megengedjük, másfelöl tagadjuk, mintha a prot. lelkészek s tanitók inditói, fő okai lettek volna a fölkelésnek, tagadjuk padig azon alapon, mert a mozgalom kitörése előtt elhalt L i p p a i érsek, Zrinyi és Yesselén y i, és a fölkelés elnyomása után igazságtalanul elvérzett hős férfiak, Nádasdy, Zrinyi Péter és Frangepán római katholikusok voltak, kik közül némelyek épen keményen üldözték is a protestánsokat. Továbbá, hogy a mozgalomnak valósággal bebizonyult kezdeményezői élet- és jószágvesztéssel büntettettek, mig ellenben a protestáns lelkészek s tanitók egy nyomorult téritvény elfogadása- s aláírásával megmenthették életöket. Ha megengedjük, hogy a Vitnyédiféle levelek igazeredetüek: vájjon minő lelkiismerettel s aa örök igazságkiszolgáltatás felőli minő hittel lehetett e levelek alapján elitélni annyi prot. lelkészt és tanítót, kik mint megannyi hü fiai voltak a hazának, holott a) régi és örök igazság az, hogy itélethozásnál egy tanú nem elégséges ; egy ember szava érvénytelen, mind isteni (5 Móz. 19, 15.), mind emberi (Jus tripart. II. Rész. 27. 28. és 29. cimei) törvények szerint. b) mert Vitnyédi már 1674 ben, a megidézéskor nem élt, sőt öt évvel előbb elhalt; szinte nem élt Keczer sem 1671-en túl; már pedig a Jus trip. II. Rész. 23. cime szerint: valamint megholt emberre hivatkozni nem lehet: ugy annak tanúbizonyságával, nyilvános törvényszéken élni nem szabad, mivel itt határozottan szem- é£ fültanuk érvényesek. De vegyük tüzetes vizsgálat alá a leveleket, s legelsőben is a Keczer Ambrushoz írottat, mely igy hangzik: Nemzetes uram ! Egy kissé roszul érzem magam, de még hív embereim írásával tudtára adom kegyelmednek, hogy én viszszajövet X f (3 találkoztam a zolnai, rajci, liptói, turóci főpásztorokkal, különösen közlöttük mindenütt a dolgot. Superintendens uraimék is mindenütt a legnagyobb titokban szervezik az összes egyházakat. A bányavárosokban a bölcs és tudós F. Z. seniorokat megintők, hogy mihelyt kegyelmed embere, vagy S. megérkezendik, készen legyenek mindnyájan. Silézia, morva és cseh igaz atyánkfiai a zolnai prédikátorral és vele határosokkal, az austriai és morva fehérhegytoviek pedig a szenicei és szobistiakkal értenek egyet, felső Austria is komolyan őrködik, a turolukai kerületet, hol legjobb gyalogság, ugyanazon hely lelkésze rendezi a fölkelésre. A pozsonyiak a szabad városokkal már szervezve vannak. Trencsinre vir . gyázzon kegyelmed Árva kerületemmel ogyütt, és a mint előbb megállapítottuk, szükség, hogy ezen ügy az egyházi beszédekbe, de igen eszélyesen beszövessék, legalább a közjót és szabadságot illetőleg emeltessék szó! A soproniak és kőszegiek felette igen függenek saját lelkiigazgatóiktól és kormányozzák őket tetszések szerint: ezek is szervezve vannak már. A dunántúli kerület az én gondom. Pápán, Győrött, Komáromban, Veszprémben, azon helyek superintendensei kötelességöknek megfelelnek, a mint M. N. bővebben irja, kaptunk is levelet a felső részek helvét egyházaitól mindenünnen. Mivel pedig a nép lelkipásztoraitól függ, és az ur ládája előljár: azok mindenütt a legjobb módon és alakban, az izgatók. Azok szóval, mi munkával és karddal! Az Isten segitni fog! Boroszlóba s Dancigba nagy mennyiségű váltó küldetett: ezt mindeneknek megírhatja kegyelmed. A kakas lassan mozog, na de hiszen hadd vedeljék! mi az alatt nem fogunk késlekedni, Kassát, Eperjest, Lőcsét a lublói kerülettel kegyelmed mozgassa. En itt nem fogok aludni. Kelt: Pozsonyban, dec. 30-án 1669. Nemzetes uraságodnak jóakaró s őszinte szolgája Muzsai Vitnyédi Frigyes. E levél nem igaz eredetű, azért mert 1. Midőn a pozsonyi lelkészek elűzettek, a soproniak s mások nyugton hagyattak, holott ellenkezőleg bűnhődni kellett volna azoknak is, mert egy és ugyanazon bűntény egy és ugyanazon büntetést követeli. 2. 1669. december havától 1673. oktober középéig, Lapsánsz ky törvényszéki titoknok szerint pedig 1674-ig hol volt Vitnyédi levele ? Mert nem áll Fábián ur azon állítása, hogy Vesselényi iratai közt találtattak volna fel e levelek, mert Lapsánszky, Katona és Lángi Károly, tehát római kath. írók egyezőleg azt állítják, hogy a királyi megkegyelmezettek egyike hozá napfényre azokat, még pedig, a Vitnyédi halála után 5 évvel. Miért lappangottak ezek annyi ideig titokban?! 3. Alig találhatni protestáns lelkészt, a ki előtt Vitnyédi vagy Keczer csak névleg is ismeretes lett volna. Katona idézi Wagnertől, hogy a vádlottak a levél felolvasása után igy nyilatkoztak: „sem Vitnyédiről, sem a törökökről nincs tudomásunk, semmi bűnnek részesi nem vagyunk, hanem egyedüli bűnünk az, hogy katholikusokká nem leszünk!" 4. Vitnyédi, ki ágostai hitvallású volt, a reformátusokat különösen gyűlölte, — nem hogy velők ily nagyfontosságú s titoktartást igénylő ügyben érintkezett volna.