Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-11 / 15. szám

Tizenkettedik évfolyam. Pest, apr. 11. 1809. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS I ^ SZERKESZTŐ- ES KIADÓ HIVATAL: A lipót ós szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : I Helyben házhozhordással ós Vidékre postai küldés| sel félévre 4 frt., egész evre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 2 4 hí ü ábos petit sor többszöri beiktatás iái 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. irja. Bélyegdij külön 30 ujkr. & Kik negyedévre fizettek elö, előfizetésük megnjitásjg kéretnek fel Nyilt levél nt. Ballagi Mór úrhoz. Nagytk íteletü szerkesztő ur! A törvényhozás megtette a magáét. Kimondotta az elvet, hogy a haza felvirágzása, szellemi és anyagi emelkedése, a tanügy felvirágzásától függ, ugyanazért a haza minden tanképes gyermekének kötelességévé tette a tanulást. E törvény végrehajtásával az oktatásügyminiszterét bizta meg. Nincs, nem lehet törvény, melynek sikeres végrehajtása nagyobb mértékben igényelné a közönség jóakaratát, buzgó támogatását, mint, épen ez. Ugyanazért, azt hiszem, a törvény végrehajtója előtt semmi sem lehet fontosabb, punt azon eszközök, melyek a nép lelkében ez ügy iránt szeretetet, buzgóságot, tettvágyat képesek költeni. A nép csak azon törvényeket fogadja jóakarattal, csak azok végrehajtását segiti tettlegesen elö maga is, melyek népszerűek. Népszerűek pedig csak azok, melyek a nép valamely szükségén segítenek. Azon törvény, mely nem közszükség kifolyása zsarnoki, boszuságot, ellenszenvet költ, a, nép szivében, s ha tettlegesen nem is áll ellene, de morális támogatása megtagadása által óriási akadályokat gördit a kivitel elibe. A szükség továbbá egészen relativ fogalom, mi az egyének fejlettségétől függ. A tanügyi reform szükségét egyetlen mívelt ember sem vonja kétségbe, s nem is hiszem, hogy legyen az értelmes osztályból csak egy is, ki a törvényhozás e müvét szeretettel és buzgósággal ne fogadná. De vájjon ez e az eset a míveletlen tömegnél, melyért a törvény hozva van? Vájjon a hunyadmegyei havasok között élő míveletlen oláh, a csiki székely, a felvidéki tót stb. képes e felfogni a tanulás, mi* ődés hasznos voltát, érezni fogja-e az intézkedéf szükséges és üdvös voltát? Alig hiszem, s megvjr

yok győződve, hogy mind t a miniszter ur mint pedig a tanítók működése elébe semmi sem? £ rdit nagyobb akadályokat, mint e szükségérzet iánya. A végrehajtás egyik legfőbb momentunta tehát az, hogy ezen közszükségérzetet felköltsük. Ha minden egyes, vagy legalább a nagy többsége mélyen áthatva volna a gondolattól, mi a törvényhozás cselekvényében nyilvánult, mennyivel könnyebb volna a kivitel? E szükségérzetet kell tehát előteremteni. Az a kérdés mikép ? Én azt hiszem hogy e teremtő erőt csak az irodalomban találhatjuk fel. Az irodalom az, mely a szellemeket mozgásba hozza, a lelkekben ösmeretszornjat, kelt, nz egyéneket tanulás és művelődésre ösztönzi. Az eként mozgásba hozott közszellem vissza hat magára az irodalomra, gazdagabb fejlésre s teljes felvirágozásra segiti Tudomány a neki megfelelő irodalom, s irodalom az illető tudomány iránt érdeklődő közönség nélkül nem volt és nem is fog lenni soha. A kettő szoros okozati egybefüggésben áll egymással, kölcsönösen teremtik egymást, az első lökést azonban mindig egyes kitűnő irodalmi müvek adták. Általános népmívelődés is lehetetlen népirodalom nélkül, s viszont fejlett népirodalom mívelt, fejlett népet tételez fel. Az első lökést azonban itt is mint mindenütt egyes e téren mozgó irodalmi műveknek kell létrehozni. Néhány évtizeddel ez előtt mi volt a magyar olvasóközönség s aránylag mi ma? S honnan ez emelkedés? Néhány jelesebb mű felrázta az álomba stijjedett lelkeket, az életre ébre-29