Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-11 / 15. szám

dett közönség irodalmat teremtett. Hogy a nagy tömeget álmából felrázzuk, a tanulás, mívelődés iránt kedvezőleg hangoljuk, múlhatatlanul néhány kitűnő munka szükséges, mely ki \ álólag azon eszmékkel foglalkozzék, melyek ha a nép szivében gyökeret vertek, ösztönözzék, kényszerítsék a tömeget, tanulni, haladni, mívelőclni. Mihelyt a nép kezében könyvek fordulnak meg, melyekből egyfelől lelki gyönyörűséget, másfelől hasznos gyakorlati ösmereteket meríthet s igy közvetve anyagi hasznot is, a közmívelődési intézkedések iránt nemcsak hogy ellenszenvvel nem fog viseltetni, hanem épen ő lesz, ki legm^egebben karolja fel az ügyet. W Kérdés milyenek legyenek e könyvek s hogy teremtsük elő? A minőség kettőt foglkl magában alakot és tartalmat. a) Tartalma. Mi legyen e műveknek tartalma, szorosan meghatározni nem lehet. A célt azonban, a mire e műveknek törekedniük kellene, határozottan lehet körvonalozni, s e határozottan körvonalozott cél, irányadó lehet magának a tárgynak megválasztásában is. A közös cél: a népnél, egyfelől a mívelődés előmozdítására alkalmas ösmereteket terjeszteni. Az illető műben e két momentum közül egyik vagy másik lehet túlnyomó; de kissebb-nagyobb mértékben e kettőnek együtt kell járni mindig. A mi a mívelődés iránti szeretet felköltését illeti: a népeknél ép ugy mint az egyeseknél, a leghatalmasabb rugó a jóllét utáni törekvés. Azt a nézetet kell tehát népünknél közmeggyőződéssé tenni, hogy állapota javulása szorosan a művelődés emelkedéséhez van kötve. E meggyőződés által a jólléti törekvést mívelődési törekvéssé változtatnék. Ezt a meggyőződést pedig nem tartom lehetetlennek életre ébreszteni. Altalános közmondás, a példa ragad. Példákat kell tehát a nép szeme elé állítanunk, melyekben megtestesülve szemlélje a cultura teremtő erejét. E példákat lehet ugy az egyesek, mint a népek életéből, fejlődési történelméből meríteni. Az egyesekben, legyenek azok valóságos történeti vagy költött alakok, célszerű lenne egyes néperényeket személyesitni meg. Például a munkásságot, célszerű gazdálkodást, valamely vállalat természetes fejlődési menetét, a lankadatlan kitartás diadalát stb. Tenni kellene pedig ezt, nem oktató, intő, vagy vitatkozó alakban, a népnek rendszerint nincs érzéke az ilyenszerti művekhez, hanem eg}7-szerüen elbeszélő, történelmi alakba öntve. A ilyen meg ilyen körülmények között volt, ilyen meg olyan képességek birtokában igy meg ugy cselekedett, annak következtében ilyen meg olyan állapotra jutott. Az egyes néperényeket combinatioba kell hozni a. nekik megfelelő bűnökkel, a takarékosságot a pazarlással, a munkásságot a dologtalansággal, a. kitartó buzgóságot a kis lelkű csüggetegséggel stb., hogy az eként szembe állított ellentét annál mélyebben hasson az olvasó szivébe, Lehet egész községeket venni fel s azok történetében ecsetelni, hogy a munka, kitartás, mívelődés mit teremtett, azok hiánva mit ártott? vagy fel kell venni a fejlettebb népek egyes korszakait s ezek ecsetelésében állítani az olvasó szeme elibe a cultura üdvös következményeit. Mi volt Németország, Svájc, Holland, Belgium s a cultura által mi ma? Itt is célszerűnek tartom a tárgyat lehetőségig individualizálni, s ahelyett, hogy az illető népek állapotát objective rajzolná, egyeseket állítani az olvasó elibe, kik az itt meg amott hatottakat, a hazai viszonyok között igy meg amúgy alkalmazták, minek következtében ilyen meg amolyan eredményre jutottak. Az egész művön bizonyos agitatori szinezetnek kell végig Ömleni, mely ne csak az észhez, hanem a szívhez is szóljon s a felmutatott példa követésére ösztönözzön. Az itt körvonalozott művekben a buzdító benne a túlnyomó, de megfordítva lehet azösmeretterjesztő is. Az ilyszerü művek hivatása lenne a hazai viszonyokat tartva szem előtt, a nép munkásságának célszerű irányt adni. Egyik vagy másik gazdálkodási mód káros voltát tüntetni fel, más hasznosabb eljárást ösmertetni meg. stb. Az ilyszerü müvek feladata lenne a népet megösmert.etni a mesterséges állattenyésztés, borkezelés, takarékpénztárak, célszerű épitkezés stb. üdvös következményeivel. És mindenek felett hivatása lenne e műveknek egészségtani, neveléstani eszméket terjeszteni, a szellemi és testi fejlődés előmozdítására egyaránt. Szóval az irodalom ez ágának felkellene