Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-04-04 / 14. szám
437 432 í szerübb volna, ha az egyházi hatóságok Írásban szigorú kötelességükké tennék a tanitóknak, hogy a mulasztó Egyéneket időközönként terjesszék fel az illető egyházi hatóságoknak, ki azután az erkölcsi eszközök sikertelenségének esetében a polgári hatósághoz fordulna. Bizalommal reményi ve, hogy népiskolai közoktatásunk fent kiemelt lényeges hiányain fötiszteletü uraságod erélyes intézkedései folytán saját egyházkerületében gyorsan segítve leend, kiváló tisztelettel vagyok Budán, 1869. évi március hó 17-én. B. Eötvös József\ B E L F Ö 11). .4 szabadszállási egyház és Szász Károly. A mult héten következő sorokat vettük egy ügybaráttól. Nt. szerkesztő ur! „Lapja 10. számában olvasom, hogy Szabadszálláson Szász Károly cullusminiszteri oszt. tanácsosnak a papi hivatalról történt végi eges lemondása következtében febr. 21-én tartatott meg a papválasztás stb." —A szabadszállási ügy különféle phasisairól annyi minden hallatszott már egy pár év óta, hogy nomcsak engem, de igen sokakat érdekelne annak lefolytáról a valót kiineritöleg megtudni. Jó szolgálatot tehetne Nt. ur, ha lapjában azt hitelesen közölné." stl>. stb. Valóban a szabadszállási egyház és Szász Károly ügye, egyházi életünkben oly sajátságos, sőt csaknem egyetlen, hogy közlése érdekes lehet; s mivel mindkét részre csak dicséretes, közlésétől semmi sem is tartóztathat. Legcélszerűbbnek tartottuk e tekintetben magához Szász Károlyhoz fordulni, ki szives volt a tény-állást egész tárgyilagossággal, a következőkben jegyezni föl lapunk számára. „1865 novemberben, midőn az országgyűlés december 10-ére már össze volt híva, a kis-kun-fülöpszállási választókerület négy felső községe (Lacháza, Kun-Szentmiklós, Szabadszállás, Fülöpszállás) által egyhangúlag szólittattam föl, hogy a választókerület képviseletét az országgyűlésre vállalnám el. Politikával csak annyiban foglalkoztam az előtt, mennyiben minden hazafi érdeklődik hazája ügyei iránt s minden értelmes és mívelt ember nézetet és meggyőződést alkot magának a közdolgok körül. Magamra nézve sem jósoltam szerencsét abból, ha a papi élet csöndes és biztos révéből, hol oly nyugodt s oly boldog valék, a politikai pálya hullámai közé vetem magam. Két körülmény mindamellett felhivásnak engednem intett. Az egyhangúlag nyilvánult bizalom becse, melyet polgártársaink részéről alig lehet, alig szabad viszautasitanunk ; s Deák-párti erős meggyőződésem, mely attól tartott, hogy ha visszautasítanám én, a bizalom (mely akkor inkább személyes mint elvi tekintetek után i ndult) ellenkező elvű ember felé találna fordulni. Bár a felszólitók közt saját egyházam (Szabadszállás) tagjai is ott voltak: azt véltem, egyházamnak mint ilyennek, engedelmét még is előre ki kell kérnem. A presbyterium, melyben azt bizalmasan szóba hoztam, azt tanácsolá, terjeszszem az ügyet az egyház köz" gyűlése elébe; mert bár jelenleg egyetlen lélek sincs a gyülekezetben, ki képviselővé választásomat ellenezné, sőt a legnagyobb lelkesedéssel ne óhajtaná, később lehetnek még is oly körülmények, melyekben hasznos lehet az összes gyülekezet engedélyére hivatkozhatnom. Ereztem a bizalmasan adott bölcs tanáes súlyát és becsét s a szerint tettem. Egyházi közgyűlést tartottam. Elébe terjesztettem a kérdést, s egyhangúlag megnyertem az engedélyt, hogy ha megválasztatom, három évi mandatumomat mint országos képviselő elfogadhassam. En viszont Ígéretet tettem, hogy az egyházi szolgálatról kellőleg fogok gondoskodni, hogy az távollétem alatt ne szenvedjen. A rendes tanitó-káplánon kivül, magam költségén fogok másik káplánt tartani, a mellett az országgyűlési szünidőket itthon töltendem, urvacsora-osztásra s iskolai vizsgákra mind annyiszor haza jövök. November 30-án egyhangúlag megválasztattam. Az idő, melyben káplánról kelle gondoskodnom, rövid volt. Előre levelet váltottam volt már dunapataji lelkész Torday István barátommal, kinél tiszt. Tóth Gábor ur, általam igen előnyösen ismert ifjú atyafi volt a segédlelkész, ki azonban a káplánt szükség esetén nélkülözhette s szives volt megígérni, hogy nekem, ha kellend — átengedi. A szükség bekövetkezvén, főt. superintendens úrhoz fordultam a kéz alatt már kieszközölt csere megerősitéseért, ki rendeletét haladéktalanul kiadván, Tóth Gábor ur már december 8-án Szabadszálláson volt. Az 1866-iki super. gyűlés Tóth Gábor urat máshova s helyébe t. Szántó Elek urat rendelte Szabadszállásra. En e közben a téli vizsgák idejét, ugy szintén húsvétét, pünkösdöt honn töltöttem, s a kiütött porosz-olasz háború az országgyűlés elnapolását vonván maga után, huzamosb időre haza küldött, t. Szánthó ur csakhamar Abonyba rendeltetett főt. superintendens ur által, s ott rendes lelkészül választatott. Néhány hónapig ismét mint rendes lelkész működtem kedves egyházamban. A gondviselés akará, hogy a csapások ez idő alatt ereszkedjenek reánk s köztem és egyházam közt még szoi'osabbra fűzzék a szeretet kötelékét. Az ínség s a cholera (mely utóbbi az egész országban sehol oly mértékben nem dúlt mint Szabadszálláson, az összes lélekszám 61 /2 %-át ragadván el!) otthon találtak épen s papi szolgálatomat és pásztorkodásomat sokszorosan igénybe vették. Novemberben ismét összegyűlt az országgyűlés. Segédlelkészül ismét Tóth Gábor urat óhajtottam s nyertem meg, ki aztán ez idő óta végig ott is maradt s híven, fedhetlenül és köz-megelégedésre toljesitette szolgálatát. 1867 februárban kineveztetett a magyar minisztérium. Március folytán b. P>ötvös kultusminiszter ur által felszólittattam, vállalnék minisztériumában osztálytanácsosi hivatalt. Nem tudtam elhatározni magamat arra, hogy papj 28 * '
