Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-04-04 / 14. szám
440 432 í hivatalomtól, melyre legtöbb belső hivatást éreztem magamban, megváljak. Másfelöl, családom sorsa, gyermekeim nevelese s jövője, a közügynek szélesebb körben használhatás óhajtása, a megtisztelő ajánlat elfogadására ösztönöztek. Időt akartam nyerni a végelhatározásra azon közvetitő eszköz által, hogy három éves mandatumom le jártáig egyelőre elfogadom a hivatalt, nyitva tartva a lehetőséget kedvelt papi székembe akkor visszatérhetni. Egyházam!)oz való viszonyom már e feltételes hivatalba lépés által is lényeges-változáson menendettát. Egyházi és polgári két hivatalt egyszerre senki sem viselhet. Annál kevésbé húzhatja mindkettőnek javadalmait. A lehetség is megszűnik, hogy az országgyűlési szünnapokat egyházamban tölthessem : hivatalom akkor is Buda-pesten tartván elfoglalva. Mindezeket meggondolva, 1867 april 14-én a szabadszállási presbytei ium, 19-én pedig a teljes és igen népes egyházi közgyűlés elébe azon kérést terjesztettem: engedtessék meg az osztálytanácsosságot mandatumom lejártáig egyelőre elfogadnom ; mentessem fel ez idő alatt a papi szolgálat minden kötelezettségeitől (mi nem zárja ki önszántomból s lehetőség szerint haza-haza tekintenem s szolgálnom, — mit valóban több izben tettem is); az országgyűlés bevégeztéig ne töltessék be mással, mint ideiglenes helyettessel a lelkészi hivatal, hogy én, óhajtásom és reménységem szerint abba akkor visszatérhessek; s végre ez időre a papi jövedelemről oly intézkedés legyen, hogy a rendes fizetés fele (500 frt és 10 mérő buza) s az egész stóla a helyettes lelkészt illesse; a rendes fizetés másik fele pedig a népiskoláknak tanszerekkel ellátására s általában virágzóbb karba helyezésére fordittassék; engem az összes papi jövedelemből semmi, egy fillér sem illetvén. Kérésem megadatott, indítványaim elfogadtattak. Helyettes lelkészül az egész hátralevő időre Tóth Gábor ur kéretett. Kineveztetésem ő Felsége által april 28-án Íratott alá. Nekem azonban csak junius 25-én kézbesittetett. Ugyanakkor publikáltatott, léptem hivatalomba, s mondtam le a képviselőségről, uj választás alá bocsátani magamat. E késedelem lehetetlenné tette, hogy ügyünk atractus és superintendentia ez időközben tartott tavaszi gyűléseinek bejelentessék. Csupán a helyettes lelkész személyére vonatkozó pont, Tóth Gábor urat kérvén ki továbbra is, terjesztethetett superintendens ur elébe. Tóth Gábor ur, ezúttal csak kápláni minőségben, megadatott. Junius 25-lce után, az egész ügy tudomás, illetőleg helybehagyás végett nt. főesperes úrhoz terjesztetett. Én pedig, aug. 19-én Fülöpszálláson, újra megválasztattam képviselőnek. Az ellenpártban, mely ekkor már állítólagos baloldali jelöltet tűzött ki, Szabadszállásáról csak egyetlen egy lélek volt. A körülmények ez őszszel rendkívüli superintendentialis gyűlés tartását tevén szükségessé, azt megelőzőleg e.megyénkben is, nem ugyan közgyűlés, de consistorium tartatott főleg a „szabadszállási ügy" miatt. E tractoale consistorium, october 22-én tartott ülésében bőven és érdemlegesen tárgyalta a szabadszállási egyház és lelkésze közt létrejött úgynevezett egyezményt, és — főként azon indokból, mert régi canonaink a lelkészeknek a világi dolgokba és polgári ügyekbe való elegyedést, a hivatalukhoz nem tartozó többfélék utáni kapkodást, a polypragmasynét tiltják, s továbbá, mert a lelkész és az egyházközti fizetési viszonyt megzavarni szintén tilalmas, — az egész „egyezményt- itéletileg megsemmisítette s engem felszólítani rendelt, ho; :y „papi hivatalomba haladéktalanul visszatérjek." Tartózkodom ez Ítélethez bármi kommentárt is adni. Barátaim (s amellett leddhetetlen b i r á k) hozták s indokaik tisztaságát kétségbe nem vonhatom. Csak aziránt nem vagyok felvilágosítva, vájjon „papi hivatalomba való haladéktalan visszatérésem" alatt az értetett-e, hogy a képviselőségről is rögtön le kell mondanom, melyre lépésemet több mint másfél évig tudva és hallgatva nézték el ugyanezen biráim, kik egyszersmind elöljáróim is voltak. Ez ítélet oct. 22-én hozatott, 23-án közöltetett velem (Pesten) és a szabadszállási gyülekezettel. 27-én, tehát négy nap múlva, már a superintendentialis -yülés vala megkezdendő. A szabadszállási presbyteriura elnökei, helyettes lelkész és gondnok, presbyteriuinot próbáltak összehíni; de — a fülöpszállási vásár s a szorgos munkaidő miatt — sikertelenül. Nem volt mit tenniük, az idő szorítván, hirtelen folyamodást adtak be saját nevö'xben a superintendentiához, melyben kérik, hogy „a felebbezésre törvényesen kiszabott 8 nap, a 27-én tartandó < super-gyülésig, már nem állván rendelkezésükre, az egyháznak — ha fölebbezni -akar and. a jövő tavaszi super- -gyűlésre adassék meg felebbezési joga s addig a traet.. cons. itélet érvénye függesztessék fel." Igazságos s valóban elutasithatlan kérelmük — megadatod. S ezzel az itélet éle el lön véve, mert a következői tavaszi közgyűléskor mi értelme leendett az Ítéletnek,, mikor már a szabadszállási egyház és lelkésze közti' „egyezmény" félév múlva ugy is lejárandóban leend s-1868 decemberben el kell dőlnie: visszatérek-e haladéktalanul papi székembe, vagy végkép megválók tőle s akkor szabadon betöltethetik. A superintendentia kedvező végzésével a szabadszállási ügy jó időre status-quo-jában hagyatott. Én, ha szerét tehettem, egy-egy ünnepi szolgálatra szeretett gyű-; lekezetem körébe lerándultam, kötelezettségem azonban, semmi sem volt; a papi fizetés felét, a stólával együtt, Tóth Gábor ur vette. Másik felét azonban, a kirendelt iskolai célra fordítani nem lehetett a miatt, mert a tract.í consistorium ítélete a dolgot felfüggesztette s bizonytalani volt, mit itélend a tavaszi super. consistorium. 1868. junius 6-án kezdődött a super. gyűlés. A szabadszállási ügy a jun. 12-én tartott consist. ülésben tárgyaltatott. Az egyház, érdemlegesen indokolt felebbezéstnyujtott be a traet. consistorium végzése ellen, s kérte,e hogy ennek megsemmisítésével, intézkedése hagyassélc
