Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-04 / 14. szám

435 432 í zárdák, nem is annyira gyár-, fog-, javitó- és kórházak, habár ép nemzetnél mind ezeknek meg kell lenniök: ha­nem főfőképen és pedig még a tudós-társasági intézmé­nyeknél is sokkal inkább a tudomány-egyetemek, — de jól megértve, nem kőfalak és pompás paloták, melyek üre­sek lehetnek, hanem maga azon intézkedés, miszerint a minden tudományszakra kiszemelt és fellépni engedmé­nyezett férfiak, habár külsőleg szerény helyiségben is eleintén, nyerjenek alkalmat a tudományvágyó ifjúságot szabadon, az emberi tudomány színvonala magasságán fejlesztve vezérelni, és az érdemesnek, nemcsak az állam­polgári, hanem a gondolkodó és haladó emberiségnek vi­lág- és tudománypolgári cimeit, jogait és okleveleit is meg­adhatni. A tudomány, a mint egyfelől versenyzésben, másfe­lől ismét központosító ölelkezésben halad leginkább előre, és a mint kapaszkodik, ugy támaszkodik is egymásba. Régenten az európai többi nemzeteknél egyeteme­ket egyes fejedelmek állítottak, dotáltak és szereltek fel, most a nemzeteknek együttesen, a melyek azokat nélkü­lözik, kell felállíttatásukról gondoskodniok. Es ki gátolhatná őket e tekintetben ? A Ludoviceu­mot nemzetileg állítók, ugyan fel, de megnyilni, meg nem nem nyílhatott, gátolta azt akkoron, a katonai művelődés­nek nem nemzeti és nem önálló lábon volt szerveztetése. Hanem most, ennek is a megnyittatását, ki ? és mi gátol­hatná még ? De annyival kevésbé az országszerte felállí­tandó, a pestin kivül, még legalább három tudomány­egyetemnek. — A tudós akadémiát, a nemzet akarta — és létesült. A már valahol virágzóbban működő és egy­szersmind tetemesb vagyonnal biró tanintézetet, — ha például lyceummá akarnók emelni, miért ne emelnők mindjárt egyetemmé ? Néhány felállítandó lyceum erejé­ből, kitelhetik egy egyetem. E sorok irója inkább ezt, mint a lyceumok felemelésének ügyét pártolja. Lyceumok felállíttatása az erőket céltalanul szétforgácsolja, egyete­mek alapittatása központosítja. Hazánkban a gymnasialis vagy u. n. középtanodai képződés — hála istennek, mindig elegendő mértékben volt meg, sőt alig is bírtunk és bírunk mással, mint csak középtanodákkal. Ellenben hiányzott és hiányzik most is a tulajdonképeni tudományos szakképezés. Ilyenre a ki szert akar tenni, rendesen a külföldre kell mennie. Mikor fogjuk már a külföldet, hazai tudományunk javára nélkü­lözhetni ? mikor fogjuk elérni, hogy a külföldiek netalán hozzánk jövendenek tanulni ? — Európai helyzetünk sze­rint, a még a tudományos mivelödés nélkül szunyadozó kelet, és a tudományos haladásnak legfőbb fokán álló nyű­göt között ha mi akarunk, rendeltetésünknél fogva a köz­vetítő szerepre hivatva lenni, nem kell-e épen nekünk oda hatnunk, hogy európai szellemi virágzó egyetemek által, hozzánk zarándokoltassuk a keletnek tudománysóvárgó fiait, a mellett hogy saját nemzetünket tudományosabbá lehetni eszközöljük. Oly valami fél-tudományosság, mint a milyen nálunk igen sok van, abból nem nagy a nyereség. Szaktudósok, a legkimeritőbb szaktudósakra van nekünk szükségünk, és épen olyanoknak nagy híjával vagyunk még, híjával, mert nincsenek elég szaktudományi föintézeteink, nincs több, hanem csak egy, és pedig az is sok tekintetben privilegiált és elzárt egyetemünk. Tenger a tudomány. Több hazai kikötőt a tudomány tengerének. Szepes Iglón, mart. 3. 1869. Dr. Tavast Lajos. A vallás- és közoktatási magyar kir. miniszté­rium következő leiratot bocsátott a siiperinten­densekhez. Főt. supérintendens ur ! Az ország különböző vidé­keiről nyert jelentésekből és tett tapasztalatok folytán azon szomorú meggyőződésre jutottam, hogy az egyházak által feltartott hitfelekezeti iskolák, s bennük a tanitás a legtöbb helyen még mindig azon régi felette hiányos álla­potukban vannak, melyben a népiskolai közoktatást sza­bályozó 1868. évi XXXVIII. t. c. 11. §-ban foglalt kellé­keknek és rendeleteknek nem felelnek meg. Az iskola épületeknek s tantermeknek legtöbb he­lyen célszerűtlen voltán, sőt sok helyütt egészségtelen és roskadt állapotán kivül a következő főbb hiányokról ér­tesültem : 1-ör: A törvényben rendelt nyolc hónapnyi szorga­lomidő nem tartatik meg. A folyó március hóban a tava­szi vizsgákat megtartván, sok helyen megszüntetik az évi iskoláztatást. 2-or: A tanköteles gyermekek felette rendetlenül; járnak iskolába, s ez iránt sem a községi sem a megyei: hatóságnál nem tesznek jelentéseket. 3-or: Az iskolák egy-egy számoló s (néhol) olvasó* fali táblákon kivül semmi taneszközökkel nincsenek ellátva. 4-er: Leglényegesebb hiány pedig az, hogy a tör­vényben rendelt tantárgyaknak csak igen kis része ta­níttatik. Miután az egyházközségi lelkészek s népiskolai ha­tóságok a népiskolai törvény illető intézkedéseinek ré­szükről való eddigi végre nem hajtását azzal indokolják, hogy ez irányban egyházi felsőbbségüktöl semmi rendele­tet, sem utasítást nem kaptak; tisztelettel felkéremfőtisz­teletü uraságodat, méltóztassék az egyházkerületebeli min­den népiskolai hatóságot és tanítót az 1868. évi XXXVIII. t. c. 11. §-ban foglalt feltételek és rendeletek pontos tel­jesítésére utasítani, s különösen elrendelni a tőrvénybenr megszabott köteles tantárgyak tanítását, az iskoláknak taneszközökkel lehetőleg felszerelését, s a tanköteles gyer­mekeknek éven át nyolc hónapig való rendesen feljára­tását. Mivel tapasztalás szerint, a tanitók az iskolát mu­lasztó gyermekek önkéntes feljelentése miatt a szülőkké/ való kellemetlenkedésektől tartanak; már azon okból is^ mert a tanító és szülök rosz viszonya mindig károsan ha., a nevelés és oktatás sikerére,; e tekintetben tán legcél;

Next

/
Oldalképek
Tartalom