Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-04 / 14. szám

434 432 í Magának a gymnaslumnak is éltető nedvét, ereje megifjitását, csak az egyetemek adhatandják meg, mert c«ak virágzó egyetemekből kerülhetnek a felvirágoztatandó gymnasiumok tanárai és megfordítva, ezekből származnak át ismét az egyetembe. Ifjú, ki már a gymnasiumon belül, tlieologust, ju-1 ristát, technikust vagy természettudóst akar játszani, vagy | csakis képzelni magának hogy ő, mint ezen külön irányú szaknak hallgatója, különséges szaktanuló, — nem való többé a gymnasiumba. A szak szabad választhatásával és annak tanulmányi vagy tudományi követhetésével, kinőtte magát a gymnasiumból. A szak, már mint irány is, némi önállóságnak a jele, a gymnasiumi tanuló pedig, nem önálló még. Epen ugy van vele a tanár, ki ilyen ifjaknak tanitója. Es igy szorosan véve, az u. n. lyceum, nem gymnas'um többé, hanem kicsinyben egy, két vagy három iránvu szaknak — en miniatűré, apró egyeteme, vagy hyoridum valami, egyetem és gymnasium között, a mely az egyiken már tul van, mig a másikat sehogy sem pótolhatja még. A gymnasiumi tanpálya kilenc évre terjedjen, igenis, azt vallom, keveselve a nyolc évet, hanem vallom főföképen három okból : 1. Az anyai nyelvben való alaposabb tudományosságnak megvetése, — és a hol nem •m volna a tannyelv, egyszersmind a tannyelvnek tökéletes elsajátítása kedveért, a mely okból az alsóbb — különösen az első és második osztályban, kevésbé volna tárgyalandó még a latin, de tüzetesen és alaposan a tan- és anyai nyelv. Csak az anyai nyelvben történt haladásra, következzék aztán egy idegen vagy az egyik klasszi kainak tanulása. 2. Azon okból, mivel a jelenkor gyninasiuma kell hogy a menyiség- és természettudományokat is nagyobb mérvben karolja fel, sem mint az eddigelé a tisztában humanistikus gymnasiumoknál történt volt. Ez okból sokan reál-gymnasiumnak tartják már nevezendönek és olyanul szervezendőnek a gym| nasiumot, hogy ebben a realisták is kielégítést, vagy legalább előképezést találhassanak, nyerhessenek. 3. Azon okból, mivel — mint már feljebb is mondám, a philosophikumok nagy részét még a gymnasiumba vétetendőknek tartom. Ide lehet venni az emiitetteken kivül még azt is, miszerint még a gymnasiumi képzés idejében kell, hogy a tanuló ifjú alkalmat nyerjen az európai u. n. uj vagy mivolt nyelvek megtanulhat ására egyfelől, másfelöl meg alkalmat, részben — mint leendő honvéd, a testgyakorlásnak szakadatlan üzésére, annak ide érthető mintlennomü ágában, részben meg. a rajz, gyorsírás, é n o k . zene stb. szépművészeti és izlési nemesítésekre. Es miután mind ezeket a gymnasium emberien tulományos kiképezésü intézetébe tartozandóknak vallom^ khajtom a gymnasiumi folyamot kilenc évre terjeszteni ki; — végleg még azon okból is, miszerint a tanulót hetenkinti végtelen sok órával ne terheljem. A sok órázgatás, passiv nevelési és képezési mód, és ez, ha az alsóbb osztályokban meg is járja, — ámbátor itt meg az egészség szab ennek határt, — a mentül felsőbb osztályokban, annyival inkább nem járja meg, mivel itt az önmunkásság emelendő már nevelési és haladási rugóvá. — Ugyanazért bámulom, mint lehetséges lycealis tanulót 30, sőt 33 és még ennél is több köteles hetenkinti órára szorítani, a szabad vagy kötelezetlen tárgyakat még bele sem számitva. Az ennyire kimerült és agyontanitott tanuló, hol? mikor? és miként nyerjen még időt és kedvet, önolvasgatás, önmunkálgatás vagy önképzés által magát tudományosan kimivelni ? Nem a „tantum scimus, quantum memoriae mandamus" vagy „memória tenemus," hanem a „tantum scimus, quantum proferre et producere valemus" — elv vezeti e sorok íróját, — 26 vagy legfeljebb 28 rendes tanítási óra, gymnasialis tanulónak mindig elég, kivált ha azonkivül még annyi meg annyi szabad tantárgyra is kell — a mint mondám, hogy a gymnasium körében hely és alkalom legyen. Hogy azonban a kilenc évfolyamú gyninasiumot magában még alosztályozui, az az, alsó is felsöre vagy k i s és nagy gymnasiumra osztani lehet, sőt kell, azt ugy az élet, mint a dolog maga is kívánja. Az élet annyiban, a mennyiben a kis vagy alsó gymnasiumot járt tanuló, vagy egyenesen az életbe, vagy pedig polgári és reálirányu tanodába kívánhat még átlépni, ezt meg kell engedni, s ugyanazért e tekintetben a kis gymasium szervezését, mint némileg önálló intézetét módosíthatja s kell is hogy módosítsa e kívánat; a dolog maga pedig, a tanulói kor, a tanulmányi fokozódás és a tisztábban humanistikus irány miatt — kívánja e megkülönböztetést. Es igy, ha az algymnasium vagy al-realgymnasium négy, akkor a felsővagy nagy-gymnasium öt évfolyamot karol magában. Különben a lyceumok elleni azon ellenvetést kell még kissé támogatnom, — miszerint vallom hogy t ö b bszámú lyceum berendezése helyett, fordítsuk ezen aránytalan nagy erőt — természetesen még némi megtóldással — inkább tudományegyetemek felállítására. Mióta a legújabb politikai és nemzeti kiegyezés óta, a magyar nemzet is immár az európai nép- és államcsaládok egyike lett, kell hogy versenyezni induljunk tudománvilag is az európai mívelt nép- és nemzetcsaládokkal. — Van-e nekünk kérdem, csakis egy tudományágban — ha netalán a politikai és történeti tudományokat kiveszszük, önálló és saját tudományi haladásunk? Feleljen reá a tapasztalás, hogy nincs. A tudomány világtörténeti gócai pedig mindig csak az egyetemek valának, a tudománynak önálló mívelöi és terjesztői. — Gymnasiumok vagy lyceumok, tudomány-versenyt ébreszthotnek ugyan, de nem űznek, nem tartják fen, a mennyiben ezek csak a késznek, a már befejezett tudományosságnak, de nem az eredendő, uj elvekre alapítandó tudománynak a közegei.— A mívelt és mívelendö nemzetnek phárusai vagy világítótornyai, nem ország- és megyeházak, nem templomok és 28