Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-04 / 14. szám

431 432 í lása az észnek, — a formális képezés. Ugyanis nincsen tárgy, amely az emberi gondolkodó elmét, már mint magában gondolati és eszmei valami, inkább éleszthetné, fejleszthetné és egyszersmind szellemgyakorlatilag szilárdíthatná, mint épen a nyelv, és foföképen, az anyai mellett és az anyain kivül, a két u. n. klasszikai nyelv, a melyeknek remekmüvei, egyszersmind a összes emberi miveltségnek kétségen kivül való ős megifjodása forrásait képezik, a mennyiben az emberi szellem e két nyelvnek nemzetében dicsőült meg eddigelé legeszményiebben, világtörténetileg legszebben és leghatalmasabban. Ezeket tehát, az általánosan képesítő intézeten belől, néhányára nézve megint gyengébben kötelezőknek tervezni — a gymnasium feladata elleni vétség. Hiába mondogatná valaki, hisz im, meg vannak és meglehetnek e müvek forditgatásokban is. — A fordított mü, olcsón és munka nélkül juttathatja az embert az ismerethez ; de mit ér az olcsó ismeret, ha azt, az ész finomított és idomitott kulcsa nélkül, annyi meg annyi munka árán kalauzoló mód nélkül, meg nem érthetem vagy csakis tapogatódzva értem meg ? — Az emberi reánk örökitett szellemi szerzeményeknek a természete ugyanis mindenben és mindenütt az, hogy azokat mintegy magunkban kell gondolkodva újból teremteni, át-élni és át-érezni, a mit az emberiség szellemileg élt és érezett. Es hogy e kitűnőséghez juttatásban elönyösebben és biztosabban jár el az, ki magát a nyelvet is — a legmíveltetőbbet érti, ez logikai következmény. — Ezzel nem azt mondom, hogy hát a munkát nehezítsük, hanem azt, hogy az eredményhez fejlesztményileg juttassuk az egyént. A görögökkel görögül, a rómaiakkal latinul kell gondolkodnunk, amenynyire csak lehet nyelvileg is, mert épen a nyelv, a minden nemzetnek legközvetlenebb, legsajátságosabb szellemmüve és életalkotmánya, ugy hogy, nem is annyira a nyelveken megjelent müvek teszik a főeredményt, hanem maga az ilyen nyelv a legnagyobb s legdicsöbb mü. — Görög egyes dolgot, ügyet, eszmét érthet a forditást olvasó is, de hogy a görögöket értené igazán— kereken tagadom. És ha ez a többi tanulmányi objektivitásokról is áll, a minthogy nézetem szerint — bővebb fejtegetés nélkül mondom hogy áll is, — ugy ismét hiba, akár a történelmet, akár a természettudományokat vagy akár a mennyiségtant, az egyik tanulóra nézve bővebb, egy másikra nézve szűkebb alapon és kiterjedésben adni elő; hiba, az általános míveltségü intézetet, már külön szakirányúvá tenni akarni. A mi hazai gymnasiumunknak — a mint eddig fenáll, van hiánya, azt igenis el kell ismerni. Apróságokat nem említve, felhozom csak a lényegesbeket: 1. Hiba, — a mi sajátságos nemzeti polyglottismusunk mellett, — mely, a mint egyrészről véghetlen hátrány, ugy más nézőpontokból ismét előny is — nyolc év keretében és idejében végezni akarni azt, a mit más mívelt egynyelvű nemzetek nagyobbára kilencre terjesztenek ki. 2. Hiba és hiány, a gymnasiuraot megelőző elemi tanodáknak még igen tökélytelen volta, mi a gymnasiumnak feladata elérhetését neheziti, — e hiány, jóllehet a gymnasiumon kivül esik, mégis megemlítendő. 3. Hiány, a tanárok csekély száma, — hiány, a gyűjtemények — könyvtárak és muzeumok és más segédeszközöknek több helyütti csak hézagos vagy épen nem-létezése. 4. Hiba, — sok gymnasiumi tanárnak nem elegendő tudományos képzettsége. 5. Hiba és hiány, a bölcsészeti tantárgyaknak nagyobb mérvbeni fel nem-karolása,— a melyek ugyanis, az általánosan tudományos míveltségnek egyik fő vég-alapját képezik. Egyetemen ritkán hallgatja még valaki a philosophiát kötelezés nélkül, ugyanazért annak alaptárgyait okvetlenül a gymnasiumba tartom felölelendőknek, a mennyiben ezek, minden tudományosan mívelt emberegyénre nézve egyiránt és általánosan nélkülözhetlenek, sőt az általános előkészítésnek épen legszebb virágját, c. tudomány teréni széttekintésre és az életbeni tájékozásra nézve a tetőzetet képezök. Tudományhoz ne nyúljon és ne is járuljon senki, kinek bölcsészeti alapja nincs. Másként: ha a gynmasium készültebb növendéket kaphat — a mire az uj népnevelési törvénynek életbeléptetésével kilátás vagyon ; — ha az anyai nyelv alapos kimívelése és a tannyelvnek alapos ismerete mellett; — ha, a hol nem elegendők a tanárok, azoknak száma szaporittatik és csak igazán tudományos nevelésoktatási általános és egy-egy külön szakképzettségű férfiak alkalmaztatnak; — ha a philosophilcumoknak nagyobb mérvbeni bekarolásával és a gyűjtemények gazdagításával, a teljes gymnasialis tanfolyam kilenc évre terjesztetik ki: a mostani szervezetű gymnasiumokkal teljesen meglehetünk elégedve. A lyceumozás, nem gymnasialis, nem középtanodai dolog, az tudományegyetembe vágó hiányos szakozás, mely a gymnasiumon belől, neheziti a methodikát és didactikát; neheziti a fegyelmet; megzavarja sőt megrontja a gymnasium egységes voltát, — és, csak hézagos mívelt -séghez vezet. — Nem említve azt, hogy a három külön irányra szétágazás, önmagában még nem kimerítő, mert ha szerves szétágazás akar lenni, ugy még több is lehet, a külön-külön szakokra oszolhatás szerint — az ág, mint csak három, de e három is felesleges, a mely — a mint mondám — eltér a gymnasium egységes feladatától és igy a gymnasiumot megrontja, neheziti a tanítást, neheziti a fegyelmet, csak hézagos míveltséget eszközöl, — és végre, végtelen nagy és sok anyagi és szellemi erőt kiván, a mely tudományi célra másként okszerűbben fordítható. Ugyanis egyetem , tudományegyetemre, universitas literarumra, nem egyre, de többre van nekünk szükségünk szélesbe egyesült hazánkban ; tudományegyetemre, a szónak nem pesti de európai értelmében, a tanszabadság teljes érvényitésével, docensi életteljes tanárképző mód alkalmazásával.