Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-04 / 14. szám

419 4200! a vér; második nap szabadabban lélekzik; harmadik nap a világosság és uj élettől átmelegülve és felüdülve érzi magát. Mi a második napnál vagyunk; reméllem, hogy nemsokára a harmadikra jutunk. A szabadság bámulatos műszer; de e műszert, mint minden mást használni kell tudni, s hogy oda jussunk, ennek még nem találták ki más módját, mint hogy betanuljuk. Kovácsolás által lesz az ember kovácscsá, mondja egy régi példaszó, — az ember megtanulja a szabadság használatát használat által, az ember neveltetik a szabadságra aval élvén; innen van aztán, hogy a szabadság, mint némelyek reménye, másoknak rettegése, mindnyájunk közös kincsévé válik, mihelyt közelebb szemébe nézünk. Kik még tegnap féltek tőle, ma legjobban használják, és nem tudják felfogni, hogyan lehet nép oly esztelen, hogy nem használja a szabadságot; szintúgy mint a mi gyermekeink csodálkozni fognak, hogyan tudtak az ő atyáik távírdák és vasutak nélkül elélni. Az egyesülési jog azon szabadságok egyik legbecsesbikje, amelyek között nincs helye a válogatásnak; ez társadalmi szabadság. Egyéb szabadság használ az egyénnek, védi birtokát, személyét, lelkiismeretét; az egyesülési jog megtanítja az embereket egymást megismerni, támogatni, segíteni. Mikor közelről látjuk egymást, álmélkodva szemléljük, mint tűnnek el gyűlölet és féltékenység; kérdjük magunktól: hát ez az a borzasztó ember, ez az a vérszopó! de hiszen ez jeles családapa, és talán jobb férj, mint én. Az angolok, az amerikaiak csoda nagy hasznát vették ezen egyesülési jognak; ők megtanítottak, mikép kell azzal élni, miután ennek több -féle módja van. Nem szólok arról, hogy mikép alkalmazták az egyesülési jogot politikára és vallásra, és önök jól tudják, mért nem teszem azt. A vallás és politika ígéret földje, melyet csak távolról mutatnak meg az egyesülési jognak. Reméllem, eljutunk nemsokára oda, és nem tartanak vissza negyven évig a pusztában. De általán véve nincs egy eszme, nincs egy vállalat, egy nemes mű, melyet nem az egyesülési jog által valósitanának Angliában és Amerikában. Nézzünk egy eszmét: Lord Carlyle, egy nemes angol főúr utazást tesz az Egyesült államokba ; látja, hogy a munkások az egyesült államokban tanultabbak mint Angliában. Hogy van-e nálunk sok nemes főúr, ki Amerikába utaznék a végett, hogy azt tanulmányozza? nem tudom; de azt tudom, hogy visszatérve onnan nem tennék meg azt, a mit Lord Carlyle tett. Amit ő látott, nem hágy neki békét, nyugtalanítja, hogy Amerika gyorsabban halad, mint Anglia; tehát csinál három felolvasást, azután körutat tesz Angliában ; minden városban összegyűjti a munkásokat s kifejti nekik, hogy, ha nem mívelik magokat, ha tiszta erkölcsi életre nem törekesznek, az Amerikaiak túlszárnyalják és magokhoz fogják ragadni a világkereskedelmet. íme egy eszme, mely az egyesülési jog által lett valósítva. Lássunk más példát. Az éjszakamerikai háború alkalmával, midőn Anglia felsőbb körei szerencsétlen vonzalmat tanúsítottak Dél aristokratiája iránt, (szerencsétlennek mondom azt; mert a feketék rabszolgaságán alapult), akkor egy amerikai, tagja azon pártnak, mely az angol politika iránti ellenszenvéről volt ismeretes, M. Beecher Stowe nevü, atyja azon Beecher Stowe úrhölgynek, kinek a .,'Tamás bátya gunyhójátu

köszönhetjük, Angliába megy; egy amerikai tehát, egy idegen apellálni akar az angol nép igazságszeretetéhez; mit csinál hát? a munkásokhoz fordul és igy szól hozzájok : Nem! minden szenvedéseitek dacára, ti nem akarhatjátok, hogy Anglia fentartsa a rabszolgamunkát. Minden előítélet föltámad ellene; ő nem gondol vele; körutat tesz Angliában és visszatér Amerikába magával vive a győzelmek legtartósbikát: a közvélemény diadalát. Az egyesülési jognak egy másik ágát képezik a nagy vállalatok. Ez az ut azok népszerűsítésére. Nincs szükségem ez alkalommal a példákat Franciaországon kívül keresni. Önök láttak egyet, mely lehetetlen, hogy meg ne hatotta volna önöket, ez Lesseps Ferdinánd ur példája, ki városról városra járt, hogy kifejtse fenséges tervét, melyet megteremtett és keresztül vitt. Ami Lesseps úrra nézve előjog, igazolható előjogvolt, ha ugyan igazolható előjog képzelhető, az most közös joggá fog válni. Ámde ebben nagy érdek fekszik! Az ily müvek nemcsak azon embert dicsőitik meg, aki azokat létesítette, hanem egy ország dicsőségére szolgálnak. Lesseps ur neve minden esetre elválhatlan lesz a suezi csa-