Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-04 / 14. szám

• Tizenkettedik évfolyam. 14. Pest, apr. 4. 1809. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELÓFIZETESI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 1IIHDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Kik negyedévre fizettek elö, előfizetésük megújítására kéretnek fel. Vegyük fel a fonalat. A választási izgalmak között, melyek néhány hét óta az elméket hullámzó feszültségben tárták, a •társadalom minden egyéb kérdései annyira hátutérbe szorultak, hogy quid-quid nem politikai lap azon egész idö alatt valóságos ötödik kerék szerepében érezte magát. Pedig az embernek vajmi kevés kedve van ^zólani, mikor tudja, hogy nincs ^

^zavát meghallgassa. \ Ez az oka, hogy a „Vita nouvá"val megkezdett cikksorozatot félbeszakítottuk és nem folytattuk ama fejtegetéseket, melyeknek semmi becsök ha tettre indítani nem képesek* Most hogy a kedélyek lassfirCkWit csillapulnak s az emberek ismét régi, szokott foglalatosságaik után kezdenek látni, most fölveszszük ismét a fonalat ott, ahol felbeszakitottu , s fölveszszük annál szivesebben, miután a lezajlott mozgalmak alatt többször volt alkalmunk uz év elején fejtegetett inditványaink szükséges voltáról tények, 8zomoritóan szóló tényekből meggyőződni. Mig jómódú, mívelt községekben minden ember lelke sugallatát követve gyakorolta szabad polgárhoz illőn választási jogát, addig a szellemileg elhanyagolt, míveletlen tömegek azon undorító látványt nyújtották, hogy mint a régi gladiatorok mások mulatságára egymást agyba főbe verték. S ezt máskép várni sem lehetett; mert évezrek tapasztalata szerint a szabadság az emberiségnek csodatalizmánja ugyan, de csodáit csak azokon gyakorolja, kiknek lelke a nagy istenáldás befogadására képesítve van. Jóra való, mívelt emberek közt a szabadság áldás, mert a szunnyadó erőket versenyre költvén, vidor életfejlödésnek lesz eszközlője; ellenkezőleg a buta nyers tömegeket egymást emésztő rombolásra készti. Azért nem győzzük mi elég sokszor ismételni, hogy a politikai szabadság olyan mint a levegő, amelyet szívunk; nem élhetünk nélküle, az igaz, de pusztán levegővel sem élhetünk. Szép dolog szabad institutiokat megalkotni, de még szebb, üdvösebb dolog azokat értékesíteni; amaz a törvényhozók feladata, emebben munkásnak lenni minden honpolgár kötelessége. Az év elején megkezdett cikksorozatomban jelezni iparkodtam az utat, melyen társas életünk nemesbülése legbiztosabban volna elérhető, és nagy örömömre szolgált nemsokára cikkeim megjelenése után ugyanazon eszmék fejtegetését a „Journal de Debats"ban a hires Laboulayetól olvasni. Laboulaye abeli gondolatait az irányadó nagy nemzetek életéből vont példákkal illustrálja, s én, reméllem, nem teszek kelletlen dolgot, midőn e ritka szépségű művét a jeles francia publicistának olvasóközönségemmel közlöm. Laboulaye beszéde, melylyel a ,,Reunion de la salle Valentino"t megnyitotta, igy hangzik : ,,Egy ujabb törvény visszaállította az egyesülési jogot. Mondják, hogy ez uj szabadság első gyakorlata némi fölhevüléssel és zavarral járt. Nem csodálkoznám, ha igy volna. Egy nép, melynek szabadságát adják vissza, ugy van mint a beteg, kit sokáig tartottak elzárva és egyszerre szabad levegőre bocsátanak. Első nap fejébe száll 27