Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-07 / 10. szám

mely a keresztfán megáldoztatott! (Vesd össze : Paschasius Radbertus, korbeyi püspök 882. „De Corpore etSanguine Christi" Cap. 21, 10; továbbá: Trienti zsinat végzései: XXII. ülés: Doctrina de Sacrif. Missae. Cap. II.) fíár K<ír oly, ref. 8.-lelkész. (Vége köv.) Mutatvány. A rimaszombati helv. hitvallású egyház viszontagságai '1769. jun. 25-étöl 1783 okt. 3-áig, Egyháztörténelmi tanulmány. K a r a b a György hittéritőnek eredeti naplójából és a periratokból összeállí­totta Terray Károly, gymn. tanár. GrófBarkóczy Ferenc esztergomi érsek. Mári a Terézia r.kath. hitelveiben buzgó vallásos fe­jedelemnő vala. Hogy meggyőződésében korának fogal­main tul nem emelkedett, és a nézetei szerint egyedül id­vezitö vallástól elszakadott eretnekeket ugy tekintette, mint a pokol örök tüzére kárhoztatott szerencsétleneket, kiket ha szép móddal nem lehet, uralkodói tiszténél fogva erő­szakosan is kell az igaz hitre visszatéríteni s igy az örök kárhozattól leiköket megmenteni, — ki fogná öt ezen korlá­tolt gondolkozásáért a mostani felvilágosodott világnézet szempontjából oly mértékben kárhoztatni, mint a pápai uralom azon önző segédeszközeit, azon papokat és világia­kat, kik az idvezitő tanainak szellemét világi céljaiknak alárendelvén, nem borzadtak más hiten levő honfitársaikat kínozni, hogy önző vágyaikat kielégíthessék. A vallás ürü­gyül használtatott, melynek leple alatt világi érdekek ha­talmas rugók gyanánt müködtenek. Az alább felhozandó okmányokból ki fog tűnni, hogy a jámbor fejedelemnő ezen vallásbeli buzgalmát, gyóntatójának és tanácsosainak ér­deke, saját céljaikra és a protestáns hitfelekezet sanyar­gatására kiböngészni el nem mulasztotta. Mária Teréziának szokása volt évenkint a húsvéti ünnepek előtt zöld csötörtökön áldozni. Ez azon nap, me­lyen a r.kath. templomokban egyszersmind az „In coena domini" pápai híres bulla is fel szokott olvastatni vagy tán még most is olvastatik. Ezen bulla különösen arról nevezetes, hogy az eretnekek ellen — értik a protestánso­kat—rettenetes átkokat bőséges mértékben tartalmaz. így olvastatott a bulla Mária Terézia jelenlétében mart. 31-én zöld csötörtök napján az 1763-ik évben is. A jámbor feje­delemnő annak tartalmát figyelemmel és ajtatos érzelem­mel hallgatta. Képzeletében feltűnhettek alattvalóinak azon osztályai, kik a protestáns hitfelekezet egyetemét ké­pezik, a pokol tüzének örökös kínjai között vergődve. Azonfelül hozzájárulhattak gyóntatójának és környezeté­nek aggodalmat gerjesztő figyelmeztetései is. — Egyik őse Il ik Ferdinánd ily körülmények közt tehette a fogadalmat, hogy életében minden eretnekeket ki fog irtani birodalmá­ból. De a világtörténelem eseményei nem gyarló halandók óhajtásai és tervei szerint alakulnak. Üldözését be nem fe­jezhetve II. Ferdinánd régen megszűnt élni; de a protes­tantismus folytonosan él és erősödik egykori birodalmában. Mária Terézia lelkiismeretében felzaklatva, tüstént a húsvéti ünnepek harmadik napján, apr. 6-án gróf Bar­kóezy Ferenc esztergomi érsekhez, mint a magyaror­szági r.kath. egyház főpapjához ily tartalmú latin levelet intézett: „Főtisztelendő herceg, kedvelt hívünk! midőn a leg­utóbbi húsvéti ünnepek előtt •- mely eljárást évenkint meg szoktam tartani— életem viszonyait vizsgálnám, aggoda­lom szállott meg, vájjon igaz hitünk előmozdítására nézve nem lanyhábban tétetett e eddig intézkedés s nem lehetett volna e nagyobb eröfeszitéssel működnünk. Kegyességed­nek ily nagy fontosságú ügyben előttem tapasztalt gon­doskodásánál és ügyszereteténél fogva nem kételkedtem Önnek lelkem ezen érzelmeit felfedezni, azon bizodalom­ban, hogy kegyeltséged tanácsa és közreműködése által segédkezet nyujtand, hogy ha mi tán a mult évek alatt ez ügyben mulasztva lőn, e folyó évben és jövendőben, mig életidőm s a dolgok helyzete engedendik, Magyarország­ban erélyesen helyrehozattassék. Lelkem nyugalmát fe­lette előmozditandja kegyeltségednek ép oly kegyes, mint mély belátásu véleménye, melyet óhajtva, várok és önnek cs. k. kegyelemmel hajlandó maradok Bécsben apr. 16-án 1763. Mária Terézia. E sorok olvasásánál önkényt felmerül azon gondolat, hogy Barkóczy s a bécsi udvari gyóntató eleve megállapí­tott tervök szerint Írathatták a hitbuzgó fejedelemnővel a levelet. Annyi bizonyos, hogy a felhívó sorok nem csekély örömöt okoztak az esztergomi főpapnak, a ki hitbuzgó örö­mében csókokkal illette a levelet s nem is késett a reá adandó válasszal. Már apr. 20-án Pozsonyban kelt s egy sűrűn nyomtatott ivre terjedő levelében válaszol Mária Teréziának. Kikért véleményadását két részre osztja: mindenekelőtt megcáfolni törekszik a protestánsok üldö­zését és erőszakos téritését kárhoztató állításokat, hogy ez oldalról a fejedelemnő lelkiismeretét megnyugtassa; s ugy azután 16 pontban tüzetesen fejtegeti azon javasla­tait, melyeknek életbeléptetése által gondolná Magyaror­szágban a protestantismust megsemmisíthetni vagy lega­lább annak virágzását megtörhetni s terjedését megaka­dályozhatni. Lássuk először a Barkóczy által felhozott ellenveté­seket, melyeket megeáfolni iparkodott. „1. Az ígéretet, adott szót — elleneink irányában is meg kell tartani. — 2. Ha törvényen túl megszorittatnak a protestánsok, nem lesz a törvényhatóságoknak oly törvényök, melyre tá­maszkodva bizton elitélhetnék az előforduló ügyeket; ho­lott ha maga a biró túl megyen a törvény korlátain, nem lehet követelnie, hogy mások meg ne szegjék a törvénye­ket. — 3. Veszélyes volna a protestánsokat zugolódásra, panaszokra, lázongásra ingerelni. — 4. Óvakodni kell, ne­hogy a protestánsok üldözése által az ezen valláson levő szomszéd fejedelmek Ausztria ellen gyűlöletre indíttassa­nak. — 5. Isten ajándoka levén az igaz hit, reá kell bizni a protestánsok megtérítését. — 6. A papok egyedül isten igéjének hirdetése által térítsék a róm. kath. vallásra a szakadárokat."

Next

/
Oldalképek
Tartalom