Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-03-07 / 10. szám
mely a keresztfán megáldoztatott! (Vesd össze : Paschasius Radbertus, korbeyi püspök 882. „De Corpore etSanguine Christi" Cap. 21, 10; továbbá: Trienti zsinat végzései: XXII. ülés: Doctrina de Sacrif. Missae. Cap. II.) fíár K<ír oly, ref. 8.-lelkész. (Vége köv.) Mutatvány. A rimaszombati helv. hitvallású egyház viszontagságai '1769. jun. 25-étöl 1783 okt. 3-áig, Egyháztörténelmi tanulmány. K a r a b a György hittéritőnek eredeti naplójából és a periratokból összeállította Terray Károly, gymn. tanár. GrófBarkóczy Ferenc esztergomi érsek. Mári a Terézia r.kath. hitelveiben buzgó vallásos fejedelemnő vala. Hogy meggyőződésében korának fogalmain tul nem emelkedett, és a nézetei szerint egyedül idvezitö vallástól elszakadott eretnekeket ugy tekintette, mint a pokol örök tüzére kárhoztatott szerencsétleneket, kiket ha szép móddal nem lehet, uralkodói tiszténél fogva erőszakosan is kell az igaz hitre visszatéríteni s igy az örök kárhozattól leiköket megmenteni, — ki fogná öt ezen korlátolt gondolkozásáért a mostani felvilágosodott világnézet szempontjából oly mértékben kárhoztatni, mint a pápai uralom azon önző segédeszközeit, azon papokat és világiakat, kik az idvezitő tanainak szellemét világi céljaiknak alárendelvén, nem borzadtak más hiten levő honfitársaikat kínozni, hogy önző vágyaikat kielégíthessék. A vallás ürügyül használtatott, melynek leple alatt világi érdekek hatalmas rugók gyanánt müködtenek. Az alább felhozandó okmányokból ki fog tűnni, hogy a jámbor fejedelemnő ezen vallásbeli buzgalmát, gyóntatójának és tanácsosainak érdeke, saját céljaikra és a protestáns hitfelekezet sanyargatására kiböngészni el nem mulasztotta. Mária Teréziának szokása volt évenkint a húsvéti ünnepek előtt zöld csötörtökön áldozni. Ez azon nap, melyen a r.kath. templomokban egyszersmind az „In coena domini" pápai híres bulla is fel szokott olvastatni vagy tán még most is olvastatik. Ezen bulla különösen arról nevezetes, hogy az eretnekek ellen — értik a protestánsokat—rettenetes átkokat bőséges mértékben tartalmaz. így olvastatott a bulla Mária Terézia jelenlétében mart. 31-én zöld csötörtök napján az 1763-ik évben is. A jámbor fejedelemnő annak tartalmát figyelemmel és ajtatos érzelemmel hallgatta. Képzeletében feltűnhettek alattvalóinak azon osztályai, kik a protestáns hitfelekezet egyetemét képezik, a pokol tüzének örökös kínjai között vergődve. Azonfelül hozzájárulhattak gyóntatójának és környezetének aggodalmat gerjesztő figyelmeztetései is. — Egyik őse Il ik Ferdinánd ily körülmények közt tehette a fogadalmat, hogy életében minden eretnekeket ki fog irtani birodalmából. De a világtörténelem eseményei nem gyarló halandók óhajtásai és tervei szerint alakulnak. Üldözését be nem fejezhetve II. Ferdinánd régen megszűnt élni; de a protestantismus folytonosan él és erősödik egykori birodalmában. Mária Terézia lelkiismeretében felzaklatva, tüstént a húsvéti ünnepek harmadik napján, apr. 6-án gróf Barkóezy Ferenc esztergomi érsekhez, mint a magyarországi r.kath. egyház főpapjához ily tartalmú latin levelet intézett: „Főtisztelendő herceg, kedvelt hívünk! midőn a legutóbbi húsvéti ünnepek előtt •- mely eljárást évenkint meg szoktam tartani— életem viszonyait vizsgálnám, aggodalom szállott meg, vájjon igaz hitünk előmozdítására nézve nem lanyhábban tétetett e eddig intézkedés s nem lehetett volna e nagyobb eröfeszitéssel működnünk. Kegyességednek ily nagy fontosságú ügyben előttem tapasztalt gondoskodásánál és ügyszereteténél fogva nem kételkedtem Önnek lelkem ezen érzelmeit felfedezni, azon bizodalomban, hogy kegyeltséged tanácsa és közreműködése által segédkezet nyujtand, hogy ha mi tán a mult évek alatt ez ügyben mulasztva lőn, e folyó évben és jövendőben, mig életidőm s a dolgok helyzete engedendik, Magyarországban erélyesen helyrehozattassék. Lelkem nyugalmát felette előmozditandja kegyeltségednek ép oly kegyes, mint mély belátásu véleménye, melyet óhajtva, várok és önnek cs. k. kegyelemmel hajlandó maradok Bécsben apr. 16-án 1763. Mária Terézia. E sorok olvasásánál önkényt felmerül azon gondolat, hogy Barkóczy s a bécsi udvari gyóntató eleve megállapított tervök szerint Írathatták a hitbuzgó fejedelemnővel a levelet. Annyi bizonyos, hogy a felhívó sorok nem csekély örömöt okoztak az esztergomi főpapnak, a ki hitbuzgó örömében csókokkal illette a levelet s nem is késett a reá adandó válasszal. Már apr. 20-án Pozsonyban kelt s egy sűrűn nyomtatott ivre terjedő levelében válaszol Mária Teréziának. Kikért véleményadását két részre osztja: mindenekelőtt megcáfolni törekszik a protestánsok üldözését és erőszakos téritését kárhoztató állításokat, hogy ez oldalról a fejedelemnő lelkiismeretét megnyugtassa; s ugy azután 16 pontban tüzetesen fejtegeti azon javaslatait, melyeknek életbeléptetése által gondolná Magyarországban a protestantismust megsemmisíthetni vagy legalább annak virágzását megtörhetni s terjedését megakadályozhatni. Lássuk először a Barkóczy által felhozott ellenvetéseket, melyeket megeáfolni iparkodott. „1. Az ígéretet, adott szót — elleneink irányában is meg kell tartani. — 2. Ha törvényen túl megszorittatnak a protestánsok, nem lesz a törvényhatóságoknak oly törvényök, melyre támaszkodva bizton elitélhetnék az előforduló ügyeket; holott ha maga a biró túl megyen a törvény korlátain, nem lehet követelnie, hogy mások meg ne szegjék a törvényeket. — 3. Veszélyes volna a protestánsokat zugolódásra, panaszokra, lázongásra ingerelni. — 4. Óvakodni kell, nehogy a protestánsok üldözése által az ezen valláson levő szomszéd fejedelmek Ausztria ellen gyűlöletre indíttassanak. — 5. Isten ajándoka levén az igaz hit, reá kell bizni a protestánsok megtérítését. — 6. A papok egyedül isten igéjének hirdetése által térítsék a róm. kath. vallásra a szakadárokat."