Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-07 / 10. szám

Visszaélnék a nyájas olvasó türelmével, ha elősorolnám, miképen igyekezett Barkóczy a fentebbi alapigazságokat cáfolatával gyengíteni. De hogy modorával megismerkedjünk, leirom például a harmadik pontra felhozott okoskodását. „Ha nyiltan bevalljuk, mondja Barkóczy, hogy az eretnekség a léleknek súlyos nyavalyája, a betegeknek ilynemű jajveszékelésére és ellenszenvére nem kell hajtanunk. A testben gyengélkedőknek sem izlik az orvosszer, kellemetlen előttök a megszabott életrend és a sok dolgoktól megtartóztatás; azonban csaknem semmi oivosszer nem használ, ha csak a szenvedőben némi változást elő nem idéz. A kik pedig forró láztól gyötörtetnek nem tudják, hogy betegek s akkor ők magok az orvossal erősen ellenkeznek; mégis ezek közül mi sem akadályozza a belátó orvost vagy az őszinte barátot, hogy azt, a mi ártalmas, tőlök elvonja, a mi hasznos, beadja. Az akatholikusok ilynemű nemtetszéséből pedig és panaszából rögtön lázongástól és az államnak nem tudom mi súlyos megrázkódtatásától tartani, félek, nehogy azok tulajdona legyen, kik mindenütt oroszlánt látnak utjokban, félve félnek, a hol nincs ok a félelemre. Tán érvényesek lehettek az ily sopánkodások, midőn vagy az eretnekek legtöbb helyeken számuk és tekintélyeknél fogva túlnyomók valának vagy midőn az ország csaknem minden katonától. kiürült. De most, holott a katholikusok száma hála istennek sokkal nagyobb, holott a köztisztviselők csaknem általában katholikusok, holott a külbéke biztotositlátván, a katonaság nagy része az országon állomásoz, holott az akatholikus néptömegnek csaknem senkije sincs, ki a zavargók feje és vezére gyanánt felléphetne; nem tudom, mi súlyos mozgalomtól tarthatnánk, melyet csirájában el nem nyomhatnánk. Es csodálatos, hogy a katholikusok részéről keletkezhető félelem soha nem említtetik, mint a kik többen is vannak s mind gazdagságban mind tekintélyben túlnyomók, ámbár vallásuk tekin -tetében sok olyan, a mi káros, megengedtetik, a mi kedvező, megtagadtatik ; hát a tehetlen és fejtelen akatholikusok ily félelmet könnyen okozhatnának ? Elismeri tehát a minisztérium, hogy az akatholikusok felekezetök szelleménél fogva lázadásra hajlandók, tőlök, mint olyanoktól fél, s mint különben mindig, ugy különösen háború idején velők csínyán bánik; a fejedelmet, nehogy őket megsértse, másként kegyes és igazságos határozatainak nyilvánításától elvonja. Már pedig a fejedelem méltóságával és felségével nagyon ellenkezik, az annyira félelmetes alattvalókat megtűrni Tehát már csak ez indokból is minden erőt meg kell feszíteni azoknak kevesbitésére." Az ily észjárat fényes bizonyságul szolgál, hogy a főpap kebelében vakbuzgósága elnyomta az emberi és hazafiúi érzelmeket: majd betegeknek tekinti a protestánsokat, kiket erőszakosan is gyógyítani kell, majd hitelveiknél fogva félelmetes zendülőknek, kiket a fejedelemnek méltóságánál fogva nem szabad megtűrnie, kiknek számát minden erővel kevesbíteni szükséges. S a mit általánosságban elmondott a hat pont cáfolatában, azt javaslatában részletezi, tudományt és míveltséget, vallást és emberi közérzületet egyiránt kigúnyolván és üldözési dühével a legsötétebb középkori századokra emlékeztetvén. Javaslatai ezek: „1. Tiltassék el a külföldön nyomtatott eretnek könyveknek behozatala; hazánkban pedig szigorú könyvcensorok állíttassanak. — 2. Minden nem kath. iskolák egyedül nyelvtaniakra — grammaticales — szállíttassanak le, melyekbe csak 14 éves korig járhassanak a tanulók ; s a kik ezek közül tovább akarják folytatni tudományers pályájukat, járjanak róm. kath. iskolába. S miután szerintök ugy is a mindenki által könynyen megértherő szentírás a hitnek alapja, jövendő lelkészeikre sem kell tekintettel lenni, mint a kik nem igényelhetnek magasabb képeztetést. — 3. Ke lehessen prot. lel kész az, ki a külföldi egyetemeken tanult. — 4. A nem rom. katholikusok kényszeríttessenek róm. kath. templomba járni. — 5. A hódoltságokon keletkezett s be nem cikkelyezett egyházaktól vétessék el a nyilvános isteni tisztelet gyakorlásának joga. — 6. 0 felsége határozott beleegyezése nélkül ne legyen szabad bármely egyházba is uj lelkészt beiktatni. — 7. Az „adhuc" szócskának értelmében az akatholikusok fosztassanak meg templomaiktól és minden egyházi javadalmaiktól, ha azon templomok és javadalmak egykor a róm. katholikusokéi valának. — 8. Senki ne viselhessen semmiféle közhivatalt, ki a „juramentum decretale" szerint a szűz Máriára, minden szentekre és választottakra meg nem esküszik. — 9. Nem róm. kath. egyéneknek tiltva legyen ügyvédkedni a cancelláriánál, a kir. és kerületi tábláknál. — 10. Kir. városokban hivatalokra csak római kath. egyének alkalmaztassanak. — 11. Céhbeli mesterembereknek kötelességül tétessék, hogy nemesak róm. kath. templomba járjanak, hanem minden vallásgyakorlatoknál s egyházi meneteknél is jelen legyenek. — 12. Külföldi nem róm. kath. egyéneknek nc adassék polgárjog hazánkban, ne lőhessenek céhbeli mesterek s meg ne házasodhassanak. — 13. Nem róm. kath. egyének kitűnőbb katonai hivatalokra ne alkalmaztassanak. — 14. Az „akatholikusok" ellen hozott törvények szigorún hajtassanak végre. — 15. A magyar cancelláriánál tiltassanak el minden nem róm. kath. ügynökök. — 16. Tiltassanak el a vegyes házasságok, kivált ha a nő róm. kath." Ezek valának azon javaslatok, melyeket gróf Barkóczy Ferenc esztergomi érsek, mint az ország prímása Mária Teréziának elébe terjesztett. Azok csakugyan olynemüek valának, hogy szigorú alkalmazásuk képes leen- , dett hazánkban a protestánsokat annyira megszorítani, hogy hitfelekezetük lassankint elenyészett volna. Ezúttal mellőzöm javaslatának azon pontjait, melyek a protestánsok elbutitására, a közhivatalokból és céhekből kiszorítására céloznak s csupán a 7-ik pontot azért emelem ki különösen, mivel annak értelmében magyar hazánkban százakra menő templomok foglaltattak el erőszakosan a jogszerű prot. birtokosoktól, kik a reformatio behozatala előtt mint a r kath. vallás hivei templomot, paplakot, iskolát saját költségükön önmagok építettek, jelenleg pedig a re-