Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-03-07 / 10. szám

Tizenkettedik évfolyam. Pest, mart. 7. 1869. PROTESTÁNS LAP. SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál ő ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Széttekintés az ultramontán napi sajtó kopár mezején. IV. Választási mozgalmak. Heti lappal gyakran jő az iró azon bajba, hogy mire egy célba vett hosszabb cikksorozat végére ér, már csak néhai, megszűnt mozgalmat registrálliat. Igy jártunk mi is. Ma hét hete kezdtük irni széttekintéseinket, ezek sorában bizonyos logikai rendet állapítottunk meg, mely szerint a folyamatban levő ultramontan üzelmek alapelveit tárgyaltuk először, s azután tértünk mindig gyakorlatibb kihatásaikra. Láttak, hogy a papság istenitésének mi célzata van a tudomány elnyomásában, láttuk mi következik belőle az autonomia kérdésében. De hogy a papság mindezen viszonyokban érvényesíthesse szándékát, kénytelen befolyásra törekedni azon hatalmas tényező kebelében is, melytől függ honi törvényeink szerint a viszonyok alakítása. E tényező az országgyűlés. A közelebbi ülésszak alatt — szeretjük hinni, hogy nem közjogi viták, hanem belügyi kérdések kerülnek a zöld asztalra. A belkérdések nagy része igen közelről érinti a római clerus helyzetét, azon sajátságos körülménynél fogva, mely szerint a régi állam minden viszonyában jelentékeny szerepet játszottak a papok. A felső ház, a törvénykezés, a házasságügy egyáltalában nem vallási ügyek, legalább az első kettőt még a papok sem mernék annak hirdetni; de azért clericalis ügyek, mert a clerus mind a felső házban, mind az igazságszolgáltatásban gyakorolja a rendi alkotmányban nyert jogait. Megkísértette, sőt folyvást kisértgeti az ultramontanismus, hogy e tisztán clericalis kérdéseket kath. vallási kérdésekké mystificálja, s bárhol jőnek szóba a papság régi, alaptalan kiváltságai, mindenütt kétségbeesetten hívja segítségül a világi katholikusokat, hogy ne engedjék szent vallásukat háboríttatni a protestantismus, szabad kömüvesség, stb. által; de törekvését józan népünknél még eddig semmi siker nem koronázta, mert nem szükséges nagyon mély elme annak belátására, hogy a pap és a vallás két különböző dolog. — Oly képviselőkre volna tehát a clerusnak szüksége, kik e különbséget nem tudják vagy nem akarják belátni. Már ezelőtt három évvel megkisérlette az esztergomi érsek a választásokra ultramontan szellemben hatni; de körlevele oly általános boszankodást keltett országszerte, hogy épen az ellenkezőt eredményezte. Akkor azt hittük, hogy még egyszer nem fognak szerencsét próbálni, — sim bevalljuk, hogy csalódtunk. Most az első kísérlet — ha jól emlékszünk a magát szabadelvű kath. lapnak nevező „Autonómiádtól indult ki. Dec. 30-ik mutatványszáma vezér cikkében nagy óvatossággal felhívja a kath. papságot, hogy alakítson kath. clubbokat, s léptessen fel saját kebléből képviselő jelölteket, mert „a vallási, erkölcsi és culturai kérdésekben a cél egyedüli biztosítása csak a minél számosabb, minél képzettebb... papok irányadó befolyásában rejlik." Scitovszky még csak ó" katholikusokat akart, s a képviselők nagyobb része a múlt ülésszak alatt valóban derék, mívelt katholikus volt; de a clerus várakozásának nem felelt meg. A liberális Zoványi ur már jobb helyen tapogatódzik, jól tudja, hogy önző kasztérdeket csakis az védelmezhet egész erőből, ki abból hasznot huz, de józan világi saját és a haza kárával soha sem.