Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-02-28 / 9. szám
tudományos dolgozatai is inkább szétszórva, egyes folyóiratokban találhatók fel, a mi aztán kevésbé hozzájárulhatókká teszi ezeket ránk nézve, — miután mi, szegény magyarok, már pénzviszonyainknál fogva sem szerezhetjük meg könnyen ezeket. *) — A Kor. Magvetőben közölt értekezés „Az unitárius keresztyénség a harmadik században" cim alatt SamosataiPál ésZenobia palmyrai királyné történetét adja nagyon szép, világos, könnyen olvasható fejtegetésével a dogmák alakulási viszonyainak. Samosatai Pál egyénisége igazán emberileg van elénk állitva, s lefejtegetve róla minden, a mit a hitbuzgóság ellenszenve reá mázolt, hogy az egyént gyűlöletes rajza által megutáltatva, tanait is ellenszenvesekké tegye. — Nagyon jól tudjuk ugyanis az ujabb történelmi vizsgálatok óta, hogy a régi történelmi följegyzések — épen ugy az egyházi, mint a világi történelemben — csak oly pártiratok, mint a- mi korunkbeleik, s azért, mert a római anyaszentegyház egy-egy kitűnő irót a szentek sorába emelt, azért az korán sem volt életében oly szent, hogy egy egy irót, kit nézete szerint méltán tarthatott eretneknek s örök kárhozatra méltónak, ne lett volna hajlandó daemoni, vagy legkevesebbet mondva, erkölcstelen embert illető sziliekkel rajzolni. A szegény eretnekek valóban sok oly vonásokkal ékeskednek előttünk, melyek nemhogy bennök, de egyáltalában a legaljasabb emberekben is ritkán találhatók. S ha a történetírók mindazáltal nem birják az igazat annyira tagadni, hogy a közönség előtt is gyűlölt, utált lényeknek tüntessék fel az erőszak alatt elbukott ellenfelet: egy eszközük mégis mindig marad befeketitésére, s ez eszköz nem más, mint az a régen nagyon könnyen hitt és ennél fogva sürün használt fegyver, hogy az illető elámitá a népet, akár saját bűvös, daemoni tulajdonai, akár egyenesen a sátán segitsége által.— Igy járt Samosatai Pál is. Elitélték s összetörték olyan emberek, kik annyit sem tettek az egyházban, hogy neveiken s Pál elleni müködésökön kivül egyebet följegyezhettek volna róluk, s helyére neveztek antiochiai püspökké egy Domnns t, „a kiről — mint R. irja — nincs mit egyebet mondani," ki e szerint elérte azt a boldogságot, a mit a mostani érzelgő, üres sziv újdondászok oly szivrehatón tudnak egy francia regényből idézni: „Boldogok, a kiknek nincs történőtök!" Pál története szépen egybe van fűzve Z e 11 0 b i a bukásával, de azért ugy, hogy a cikk nem válik kétfelé, mert az érdek mindig oly közösen van tartva a két, egymást fejlesztő történetben, hogy ez a munka legfőbb művészi értéke. — Szeretnők a végéről idézni azt, a mit reflexióiban a cikk végén szép záradékul elmond, de különben is hosszú ismertetésünket nem nyujthatjuk még hosszabbra. Olvassa el mindenki, a ki teheti s tanulja meg belőle, hogyan kell őszintén elmondani minden embernek a történet olvasása közben támadt gondolatait. Buzogány Áron Augustinovies Pálban, egy Lengyelországból Erdélybe vándorolt unitá*) Pedig a Tít'vue des deux uiondes most olyan kitűnő egyházi érdekű cikkeket közöl, hogy minden Iheologus tanulsággal olvashatja. rius család buzgó ivadékát mutatja be, ki az egyház számára 1837 october elsején (halála előtt négy nappal) tett végrendeletében oly alapítványt tett, moly ma már 120,812 forintot tesz. A munkának kettős érdeke van, egyik az, hogy megismerteti velünk az unitárius egyháznak egyik, szegény sorsból magát felküzdött s egyháza iránt mindig buzgón ragaszkodó fiát, a másik pedig az, hogy az unitáriusok lengyelországi dolgait is kellemesen rázolja egész az elüzetésig. Ez utóbbi természetesen hosszan nem igen volt tárgyalható, mert a cikk mintegy emlékbeszéd, mely „a kolozsvári unitárius főtanodában a junius 11-én 1868. tartott jóltevők ünnepén" — tehát vegyes közönség előtt olvastatott fel, de a mi adva van Lengyelországról, az igy röviden vázolva is érdekes, s az olvasó előtt csaknem érdekesebb Augustinovics képénél. — E nemes szivü alapitó egyénisége ugyanis nem igen nyújt olyan vonásokat, melyek őt más, csendes rendes, pontos, munkás s szerényen feltörekvő emberektől különbözővé tennék, s igy a jellemrajz irónak inkább a reflexiók terén kell maradni, a helyett, hogy az alak jellemző vonásait egybefoglalva kidomborítaná, s az élet folyását vázolni a lehető hűven és figyelemkeltőleg. S ebben Buzogány Áron csakugyan igy is járt el, erre tehát nincs szavunk. De van figyelmeztetésünk a munka másik részére vonatkozólag a mi a tárgyat magát illeti. Az unitáriusok saját érdekökben, s a közös hazai történelem javára is tennének, ha ezeket a Lengyelországgal való kapcsolat és érintkezés idejebeli dolgokat sűrűbben és részletesebben fejtegetnék, mert ez olyan pont, a melyre nagyon sok adat rejlhetik még szanaszét könyvtárakban és levélgyüjteményekben. A kor különben is nagyon tanulságos s ha azok nem igen aknázzák ki a részleteket, a kiket ezek közelebbről is érdekelnek, a világi általános történetíró helyzete nagyon meg van nehezítve, mert kénytelen csak egyoldalú rajzot adni, rajzát azon politikai viszonyoknak, melyeket ő ért, s melyeket megitélhet, míg az egyháziakat egyoldalú, elfogult informatio alapján csak megérinti. Nem i 11 óhajtunk részletes digressiokat, azo k itt alkalmatlanok volnának, de más cikkeket várunk akár a szerzőtől, akár másoktól, , mert nem egy ember irja meg az unitáriusok történetét, habár egytől látszanak is ők ezt várni, s a pályázattól is kár volt turtózkodni a többi, ilynemű tanulmányokkal foglalkozó unitáriusoknak, mert két-három pályamunka csakugyan nagy adalék lett volna Székely Sándor munkája után, mely eddig csaknem egyetlen története az unitárius egyháznak. Vannak még e kötetben érdekes közlemények, melyeket meg. kell említenünk. „Protestáns theologiai és egyházi törekvések Németországon" s ennek pótlékául (a „Különfélék" rovatában) egy „Jénai levél" Kozma Ferenctől, kinek nevét 0 lapok olvasói már látták néhány szép cikk alatt. „A londoni egyetem ismertetése" Benczédy Gergely tanártól, ki maga is a londoni „University-College" hallgatója volt s óhajtandó, hogy közönségünket részletesebben is megismertesse ez uj szellemű, szabad intézettel. Kovácsi Antal „Népisk0 -
