Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-28 / 9. szám

Iáinkról" értekezik s figyelmes szemlélődésre s valódi érdeklődésre mutat e dolgozata is, a mi hatását ritkán szokta eltéveszteni. Brassai „Még egy kis elmélkedésében az iskola ügye felől" a tanári tekintélyről beszél érdekesen, mint mindig szokása, s a tárgy fontosságához képest a szokottnál kevesebbet „mókázik." Várady Károly pedig „Egy mult századbeli történeti adat" cim alatt azt a beszélgetést közli, a mit II. József Ágh István akkori unitárius superintendenssel folytatott. Érdekes, jellemző dolog, egykori följegyzés. A „Különfélék" rovatában sok érdekes kisebb közlemény zárja be a „Ker. Magvető" e kötetét, mely a három elsővel már igazán szép adalék egyházi irodalmunkhoz s melynek folytatására bizonyosan nem a mi gyarló buzdító szavunk, hanem kötelességük érzete, egyházuk iránti meleg szeretet és lelkesedés s végre — munkájokon végig tekintve — öntudatuk szava fogja leghathatósabban serkenteni a gondos és jó tapintatu szerkesztőket. Dömötör János. *) !5 E L F Ö I, 1). lOikválni, febr. hó 15-én 1869.) Nt. szerkesztő ur! E néhány soroknak kérnék helyt adni becses lapjában. Egy nagy fontosságú mozzanatot emiithetek fel egyházam életéből. Ugyanis látva és tapasztalva egyházam azon anyagi szegénységét, mely őt — ha azon segélve nem lesz a végső nyomorra juttathatja; elhatározta, hogy az egész helységrészére fenhagyott: úgynevezett sertvésjárásnak fele részét évenkint felszántja és elmagozza, — és annak jövedelmét a majd végpusztulásnak indult gyülekezeti épületek javitására, 'majd pedig azoknak újbóli felépitésére forditandja, — és ezt teszi mind addig, mig a bajon gyökeresen segitve nem lesz. A gyülekezet tagjai az áldozattételben, buzgóságban kitartók és fáradhatatlanok lévén, már az első évben 750 o. é. forintnak jutottak birtokába, melyből a gyülekezet épületei már eddigelé is tetemesen javíttattak. — Adja az ég, hogy a nagy és üdvös cél idővel még inkább elérettessék. Hefyey Mór, ev. lelkész Batouya, febr. 14. 1869. Csak nem régen olvastunk e lapokban tudósítást egynémely r.kath. pap türelmetlenségéről, s a vallási egyenjogúságot hirdető 1848-iki törvények nullificálásárál. — En is felmutathatom egy ilyen példányát ama sötétben huhogó baglyoknak, melyek a vi*) Ez ismertetésbe néhány értelemzavaró sajtóhiba csúszolt be, melyeket — engedelemmel — szabad lesz k'ijavitanom. Az 5. számban 148. lapon „tálált sziyesen minket" helyett olv. „talált s z i v e ti minket." A 6. számban a ,,quaerendi spiritus" helyett olv. mindenütt „quaerendi p r u r i t u s," mint forditva is van „kutatási viszketeg." A lfcO. 1. alulról 15. sorban „két felével" helyeit olv. „két f a 1 e v é 1." A 181. lapon felül S és 9. sorokban „Koticz Boldizsárról, — -— Ágh Istvánról mondja el'* helyett olv. „Koncz Boldizsár r a l = — Ágh Istvánnal mondatja el." stb. lágosságot egyáltalában nem szeretik, kik készebbek jogaikat magoktól elodázni, mintsem a vallási egyenjogúságot elismerni láttassanak. Az eset következő. Egy egyházam körébe tartozó ifjú eljegyzetto magának egy a tornyai plébániához tartozó pusztán lakó cseléd leányát, kik a szokásos kézadásra nevezett plébánus előtt meg is jelentek. O ahelyett, hogy jogával élve őket hirdetésre felirta, s majdan egybekötötte volna, neheztelését fejezte ki aziránt miért jőnek ilyen személyek ő elébe, s kijelentette nékik, hogy őket ha megesketi is, ezt a templomban nem fogja végrehajtani. Ennek hallására a jegyesek eltávoztak a plébánus magas szine elől, s hozzám jöttek elmondván a fentebbieket, egyszersmind kértek, hogy őket annak idejében adjam egybe, mert ők templomban kivánnak egybekelni. Én nem akarván egészen hitelt adni a velem közlötteknek, hirdetésre felkérő levelet küldtem nevezett plébánus úrhoz e hó 14-én, még az nap visszahozta az elvivő vőlegény a felkérő levelet, azon közléssel, hogy a plébánus ur őket ki nem hirdeti, hanem ha a ref. vőlegény katholizál, kész lesz őket megesketni, Mely nyilatkozattal engemet felhatalmazott, hogy az ö hirdetése nélkül is megeskessem ama jegyeseket. Ebből látható, hogy nemcsak Pesten, de itt a vidéken is találkoznak ultramontan érzelmű papok, Pollák és Bita uraknak méltó társai. Látható az is, hogy sok plébánusnak mai napig sem fér fejébe az áldott és kivánatos vallási egyenjogúság, nem a haza bölcsei által 20 évvel ezelőtt hozott törvény. Vájjon mikor fogy már el az ilyen vak vezetők száma ? mikor lesz, hogy a felvilágosodás sugarai útat törnek a hierarchia épületének falai közé is ? Vallási türelem, testvériség jöjjön el mielébb a te országod. Somogyi Lajos, lelkész. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Zauchtel, Morvaországban. A kath. lel. készség törvénytelen magaviselete. Evang. lelkész és Senior Szepessy János, a es. k. kerületi kapitánysághoz Neutitscheinban következő jelentést tette, mely ismét világos jelensége annak, hogy a kath. lelkészség mily kevésbe veszi az állam-törvényeket. Szepessy János Senior jelentése a „Neue Prot. Blátter" febr. 13-iki száma szerint következőleg hangzik: „Freibergi gyártulajdonos FIuss ur, (izraelita) jan. 21-én alulírottat Írásban meg kereste az iránt, hogy az ő gyárában dolgozó szinezőmester Müller Hermant, ki magdeburgi születésü s brünni illetőségű, evang. vallású egyén s most súlyos vizkórban szenved, látogassa meg s a vallás vigaszait közölje véle. Alulirt sietett s nevezett Müller Hermannt oly súlyos betegnek találta, miszerint előre látható volt, hogy felgyógyulni nem fog; a közei-halál esetében Fluss urat figyelmeztette, hogy a halálozást az ottani kath. lelkésznek (a ki dékán) azonnal bejelentse, hogy igy a temetés a kath. sírkertben megtörténhessék. Pné József városi orvos halálozási látlelete szerint Müller 18