Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-28 / 9. szám

Tizenkettedik évfolyam. 9. Pest, febr. 28. 1869. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI jp SZERKESZTŐ- ES KIADÓHIVATAL: A l'rpót és szerb-utca szögletén földszint. ijCs • - ; - •

: — ELÖIIZETESI DÍJ : Helybeli kázliozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr m Zsinat. Hogy e lapok hasábjain mély előrelátással jelzett közös szavazatra a magyar ref. egyháznak mily égető szüksége van, azt csak az tudja, ki látja, mennyi a javitni, korszellemmel kiegyeztetni való. Azt állítani, hogy maradjunk, és ne baladjunk, ránk nézve egy értékű a halállal. Legyen, hogy van még használható alak, legyen hogy helyenkint jól is mennek egy-egy bölcs kormányos kezében az ügyek, de nem tagadhatjuk, hogy egyházunknak akár kül- akár beléletét, akár tudományát, akár szervezetét, akár hitbeli állását tekintsük: „Hannibal anteportás." A katholicismus szervezkedik, a külföld mozog, az elvek és elmék forronganak, a régi és uj theologia szemben, bent a hitetlenség terjed, a nazarenismus halad, a hitközöny az egyházi szervezet szétbontását, templomok ledöntését tervezi, a modern emberek a vallás hirdetőjét kevésbe veszik. A míveltség az erkölcs rovására veszi izmosulását. Soha nem hallott és látott dolgok történnek. A sz. jelekkeli élés az úgynevezett mívelt körökben legalább is fölösleges. Urnák nem, de szegénynek való a vallás. S mi természetesebb, mint ily eszmék befolyása alatt, hol a tisztviselő nem fényit, az ily irány mint democrata üdvözöltetik, mi természetesebb hogy az egyház egyes tagjai elközönyösülnek s a jókat rontják. Korántsem sötétek e vonások, sőt a való élet előtt bálványok. Engedetlenség és dac felel a legszebb intés és kérésre, mai századunkban az úgynevezett fegyelem alig tarthatók levén. Canonaink nem fejezik ki a mai kor kívánalmait többé. Ha az árral a catholicismus szembe áll, ha egy Montalembert Belgiumban az előtt korszerű és fölemelő szavakat hangoztat, miért ne cselekednék a prot. egyház is, nehogy túlszárnyal -tassék, és stabilismussal vádoltassék. Nem elég a régi alak, irány, fegyelem, szervezet, annak változni kell, és vigyázzunk ne hogy késő legyen... De hol a tér, hol az uj eszmék realisálódhassanak? A lap, a sajtóutján? — Ez igen helyes, de e szűk keret még nem elég a megmozdult életnek, politikai lapjaink mostani iránya pedig sok tekintetben annyira kizárja akaratunkat, hogy a pártküzdelmek zajában a szellemileg megújítandó és erkölcsileg megjavitandó emberi iránynak alig találnánk helyet. A lelkészi értekezletekben'?.. Ez a tér volna erre rendelve, de ennek eddigelé oly kevés eredménye van, miszerint e tekintetben tőle az elméleti téren sokat várni nem lehet. Elég ha némi gyakorlati kérdésekkel foglalkozik. A tudományos könyvek nálunk nem kellenek, pedig ezek volnának nálunk is hivatva arra, hogy közöttünk terjedjenek azon eszmék, melyek egy szebb jövő előhírnökei. A tan, a dogma ugy mint van, nem mer harcra kelni a kritika és tudománynyal. Pedig ez esetben a gondolkodó emberiség előtt majdnem hitelét veszti. Ma csak erősen az állhat meg, mi a tudomány mérlegén sulylyal bir, s minden kifejezés, alak, mit ez elitéi, legyen bár ezredek hitével páncélozva, elenyészik. A természettan elűzi az ördögöket, megfosztja az eget angyalaitól, a csudákat kellő mértékre szállítja vagy azt mondja hogy Mózes kígyója midőn bottá lett, dermedt állapotba tétetett, mint teszik ma ís az egyptoiniak. A tudomány purifikál és ellene van 17