Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-14 / 7. szám

javaslatban a kath. egyház szervezésébe ; hanem csak azon szabályok megállapítására szorítkozzék, melyek szerint a r.katk. vallást követő egyházi s világi honpolgárok meghatározott számú képviselőket válaszszanak." „De ezen szám ugy állapittassék meg, hogy a túlnyomó mennyiség a világiakat illesse. E választási szabályoknak ő Felsége által lett megerősítése után megválasztandó lesz a szabályokban körülirt módon az első gyülekezet. E gyülekezet azonban az autonomia szervezésébe szintén ne bocsátkozzék, mert az szorosan véve az összes római kath. egyház teljes képviseletének nem tekintethetik, minthogy némileg octroyált szabályok alapján leend választva, a mi az első kezdetnél máskép nem is történhetett, — hanem e gyülekezet dolgozzon ki egy rendszeres választási módot, melyszerint azután a róm. kath. egyház összegének ujabb gyülekezete lesz megválasztandó. Ez a másodszor választott gyülekezet fogja a magyarországi autonom róm. kath. egyházat teljesen képviselni, ez fogja az autonómiának szervezetét, kezelését, az egyháztanácsnak felállítását és hatáskörét, szóval az autonómiának minden részleteit megállapítani, kivéve azonban vallásunk dogmáit, az isteni szolgálatot, az egyházi személyek fegyelmét s a papság nevelését, melyek az egyház világi tagjainak hatásköréhez nem fognak tartozni.4

i Kovács Albert\ (.Vége köv.) Értekezés. (Olvastatott a sepsi ev. ref. egyházmegye 1868 december 15-én tartott papi értekezlet nagy gyűlésében.). (Vége.) Mi is látjuk, hogy az űrnapok megrontása nemcsak elnézve, de a kormány közegei által rosz példával bátorítva van. Mert ma is például: a katonává sorozandó ifjakkal vasárnap huzatnak sorsot. A törvényszékek küldöttei adósságos keresetekben igen sokszor szállanak vasárnapon ki nemcsak becslés végett, hanem végrehajtó árverés végett is, nem is említve a katona executiokat, melyek még a sátoros ünnepekben sem igen válogatnak. Es igy mikor a buzgó keresztyéneknek, feledve az életgondok aggodalmait, Istennel kellene hogy foglalkozzanak, s az anyagi lét dohos gőzköréből kimelkedve szellemi élvek szerzésén törekedniük: akkor kénytelenek látni, s a legszerencsétlenebbek : az adósok tapasztalni, hogy a jog és igazság követelt őre, a törvényszék ama magasztos jókra mit sem ád, mert a leganyagibb tárgyaknak teszi magát szolgájává a kegyelet komoly ünnepén ! Épen igy a községi elöljárók, határőrök stb. már egészen megszokott, s rendesen tivornyával, viszálylyal összekötött gyülésezéseik a vasárnapokon, s rendesen épen a reggeli isteni tisztelet órája alatt. Mindezek jelentékeny tényezők arra, hogy a már szokássá vált vallás iránti közöny, nem hogy apadna; sőt naponta tágabb körre terjedjen ! Végül, mellőzve egyebeket, nem hagyhatja emlitetlenül értekező, a már jelzett kór egyik fő okát : 5. A nyegle önhittséget — vagy álmüveltséget. A népünk közép alsóbb osztályánál létező vallás iránti közöny okait igyekeztünk jelezni a fölebbiekben. De nem szabad mellőznünk, — tisztelet a kivételeknek! a magasabb, műveltebb, vagy alapos műveltség hijányában a követelt műveltséggel biró osztály tagjainál szintúgy meglevő, sőt tán nagyobb fokú vallásiránti közönyt, n közisteni tisztelet elhanyagolást. Es ennek okául bizonyosan a nyegle önhittséget tapasztaljuk. Ki ne hallotta volna akár hányszor, ezen s más ezekhez hasonló nyilatkozatokat, kihivó modorban tekintélyes ajkakról elhangzani: miért mennék én templomba, hol, semmit nem tanulhatok ? Hiszen én többet tudok tiszteletes uramnál! Hijjába mondjuk nekik a bölcscsel, hogy még sem tudnak mindent, mert azt sem tudják, hogy: „m i n d e n bölcsességnek alapja, az urnák félelme;" hijjába az apostollal, hogy „mikor magunkat bölcsnek állítjuk lenni, akkor van legtávolabb tőlünk a bölcsesség;" hijjába figyelmeztetjük, hogy a nyilvános isteni tisztelet, nem mulatkozásra, mint a színház, — nem az elvont tudományos ismeretek terjesztésére, mint a tanszékek; hanem a sziv nemesítésére, s a szellem magasabb, földön fölüli hivatásával leendő megbarátkozására van rendelve. Mind ezen, s hasonló figyelmeztetéseink pusztában elhangzó szavak ; mert a népünk magasabb köreiben dívó közszellem ma: a templom lenézése. Divat ellen tenni pedig a jelen társadalmi nézetek szerint megbocsáthatlanabb bün, mint divatos simmasággal bárminő aljasságot elkövetni! Következnék már, hogy a kép tullapját is leleplezzük, s vizsgáljuk meg, hogy a másik részen : mibennünk lelkipásztorokban is minő hijányok vannak olyak „melyek talán a korunkban uralkodó vallás- és köz isteni tisztelet iránti közöny előidézésére, vagy tovább terjedésére okul szolgálhatnak. ?" *) Azonban részint, hogy a tisztelt értekezleti gyűlés becses figyelmével vissza ne élni, — részint, mivel e tárgy magában egy önálló értekezés tartását megérdemli, ezt mellőzve, bátor leszek röviden a már ismert kór gyógyszereiről pár eszmét föl emliteni. A mondottakból kitűnik, miszerint a kór gyökoka legnagyobb részben az anyagiság és érzékiség tul uralmá*) Ki tüzetett a következő gyűlésre értekezlet tárgyául. Cs. a. PAPA (Ml