Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-04-19 / 16. szám

nak. Pedig annak meg kell lenni; pedig annak meg kell lenni okvetlen, ha elpusztulni nem akarunk. Lelkipásztoraink egy része túl van az élet delén ; •más időben, más levegő táplálása által lévén azzá ami; olyan korban, amidőn igen nehéz, ha nem lehetetlen uj berendezéssel uj életet kezdeni. Néhányan ismét, az égő tettvágy tói ösztönöztetve évekkel ezelőtt, egymagukban, a körülmények szerint saját munkakört teremtettek maguknak, amely pusztán az övék, s amelyben a saját maguk által egyengetett ösvényen mindennap előre mennek egy lépéssel. Hogy ezeknek a kezdeményezéshez nincs kedvük s részben idejük, előttem tisztán érthető. De vannak elég nagy számmal közép idejű s fiatal lelkészeink, kiknek erejük — s tán kedvük is van a nagy irtó, átalakító munkához. Az ég nevében, kezdjenek hozzá! Lehetetlen, hogy ők maguk ne érezzék a papi hivatal állapotának beteges voltát, s lehetetlen, hogy a javulást erősen ne óhajtanák. Tegyék meg ők az első lépést a javulás felé, tegyék hittel, bizalommal, hogy az a javulás okvetlen bekövetkezik. Tegyenek az istenért, tegyenek valamit; nem valamit, sokat, igen sokat. Évtizedek mulasztása, sőt romboló sülyesztése vár a javításra. íme az oly virágzó egyházi életű Angliában maguk a congregationalista egyházak lelkészei — ahol pedig mindenik egyház teljesen független a többitől — szükségesnek és hasznosnak látták egy ily magán társulat alkotását, amelyben az egyházi élet bajai, javitni valói fölött barátságosan értekeznek, kicserélik tapasztalaikat, aggodalmaikat, együtt örülnek, ahol haladási jeleket vesznek észre, s együtt egy hanggal tiltakoznak minden sérelem ellen, melyet az egyház netalán kívülről kapott. S milyen szépen kifejlődhetnének egy ilyen társulatból mind azok a kisebb jótékony intézmények, amelyekre nálunk oly nagy szükség van még, mint amilyen — hogy többet ne említsek — a lelkészek özvegyeinek és árváinak biztosítása. Megeshetik, hogy én sohasem lehetek szerencsés soraikba tartozni, de ez nem gátol meg, hogy ügyöket lelkem egész melegével a magaménak ne valljam. Azt is elismerem, hogy még igen keveset, jóformán semmit sem tettem — arra nézve, hogy a munkások közt szavam legyen, s nem jogosit fel semmi, hogy ugy szóljak hozzájuk, ahogy szólottam. Semmi, a papi hivatal eszméjének, lelkemben élő, szólni késztő magas lángján kivül; a parancsoló szükségérzeten kivül, hogy az állapotoknak vál -tozniok kell, nagy, felemelő és kétségbeejtő szeretetén kivül annak a népnek, amelyhez tartoznom mégis örökké jól esik. Ha ez ád jogot, ugy jogosan szóltam. Szavam nem akar egyéb lenni mint egy szélnek bocsátott hang, amely, ha csak egy szótagu viszhangot költ is, kárba nem veszett. Baráth Ferenc• KÖNYVISMERTETÉS. Az Iskola társadalmi jelentőségében. Irta Környei János. Pest, 1868 Kugler Adolf tulajdona 8-adrét 130 1. Ára A nemzeti nevelésügy szebb jövendőjének hajnala szépen kezd felpiroslani az irodalom egén. Csak az imént tettük le kezünkből Imre Sándornak „a protestáns főiskolák "ról ritka tájékozottsággal, széles és alapos tudományossággal irt gyönyörű munkáját, s már ismét szerencsések vagyunk egy iskolaügyi munkát jelenteni, mely gazdag tartalma által szinte zavarba hozza az ismertetőt, aki nem tudja, mely végéről fogja a dolgot, hogy rövid néhány jegyzetben Ítéletet mondjon oly műről, melynek minden oldala egy-egy hosszú értekezésre nyújthatna bő anyagot. Valóban érdekes szemlélni, mikép tör magának e nagyfontosságú ügyben az elfogulatlan tudomány utat a felekezeti szükkeblüségek és megrögzött előítéleteken keresztül és örömmel jelözhetjük, hogy jelen mű szerzője is minden tekintetben a kérdés magaslatára emelkedett és a köznevelés ügyét nemcsak önálló jelentékessége szerint, hanem mint az állami és társadalmi élet egyik kiváló tényezőjét, oly egyetemes szempontokból fejtegeti, melyeknél fogva minden felekezetiségnek és kasztszerüségnek útja eleve be van vágva. A mü rövid előszó után következő hat szakaszra oszlik : I. Az iskola jelentősége és fontossága, II. Iskolaügyi állapotaink, III. Egyház és iskola. Tanszabadság, IV. Tankötelezettség. Tandíj. Az államhatalom és a társadalom befolyása az iskolákra. Egyleti működés az iskolák előmozdítása érdekében, V. Leányiskolák, VL Befejezés. Amint e tartalomjegyzékből látható, szerző mind azon kérdéseket fejtegeti, melyek a most eszközlendő iskolareform körül tekintetbe veendők lesznek. Nem ismerek irodalmunkban munkát, mely e nagy kérdés minden egyes pontjáról oly széles látkörü, az egyoldalú pártnézeteken felülemelkedett átpillantást adna, mint e jelen mű és tekintve a gyakorlati feladatot még azt sem akarjuk szerzőnek hibául felróni, hogy az anyag organicus berendezése helyett, az értekezési, rhapsodicus modort választotta. Mindenesetre szerencsés gondolat volt szerzőtől, hogy miután az első szakaszban az iskolának jelen állami és társadalmi átalakulásunkra vonatkozó nagy jelentőségét kimutatta: a második szakaszban iskolaügyünkjelen állapotának statistikai rajzát adja, és „miután iskolaügyünkre a vallásfelekezetek s a nemzetiségek is külön lényeges befolyást gyakorolnak, e különféleségi mozzanatokat is kellő csoportosításban kimutatta, utoljára a részletes adatokat általános országos szempontból összesítette." — Az adatok ilyszerü összeállítása folytán mig egyfelől az ember feladat kellő színvonalára emeltetik , másfelől a jelen állapotok hiányai teljes világítást nyervén, ezek belátása után képes lesz ugy intéz-PAPA tűmin