Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

az egyházhoz utasítják a házasságot. Régibb törvényeink sok mindent máskép rendelnek, mint a hogy most van, de azért legjobbjaink, mihelyt meggyőződtek azon törvények helytelenségéről, nem haboztak ujakkal felcserélni. Ha tisztába jöttünk a felől, hogy a házassági bíráskodás nem tartozik az egyház lényeges, hanem csak szerzett jogai közé, melyet elveszthet anélkül, hogy lényege megsértetnék, épen mint az ember elvesztheti nemesi kiváltságait, a nélkül, hogy lényegéhez tartozó természeti jogai csorbát szenvednének: akkor könnyen tájékozhatjuk magunkat a szőnyegen lévő kérdésben, s kellő világitásba helyezhetjük főként a szabad egyház és szabad állam eszméiből vont következtetéseket. Deák Ferenc szerint „a szabad egyház eszméje s a vallások egyenjogúsága azt kívánják, hogy a hon minden polgára, bármely hitfelekezethez tartozzék is, szabadon élhessen saját vallásának szabályai szerint, ha azok az állani céljával nem ellenkeznek, és mások hasonló jogait nem sértik." — Ez igen szépen hangzik, csakhogy tiszta fogalmat alkossunk a felől, mi lehet vallási szabály, és mi nem az A vallás a léleknek tudata isten létéről, bizonyos tökélyeiről s istennek ezen tndalommal megegyező tisztelete. Alkothat magának az ember bárminő fogalmat istenről, lehet pl. pantheista, vagy hihet harmincezer istent, mint a régi görögök, vagy ugy lehet meggyőződve, hogy akkor tiszteli istent leghelyesebben, ha a fejére áll: mindez mint tisztán vallási dolog nem ellenkezhetik az állam céljaival, sem mások hasonló jogát nem sértheti, sőt istenen kivül senkinek nem is felelős róla az ember, mert a vallás csak az egyén ügye. Hogy minő vallási meggyőződések üdvözitnek a halál után, azt az állam nem tudhatja, s nem is feladata vizsgálni; de hogy minő intézmények boldogitnak a földön, ahoz már jogosan szólhat, s csakis az ő feladata meghatározni. Ennélfogva figyelembe kell vennie, hogy vájjon valamelyik felekezet „vallási szabály" cimen nem akarja-e befolyását oly intézményre is kiterjeszteni, mely épen nem tartozhatik a vallás körébe, hanem tisztán világi, társadalmi. Már a fennebbi történelmi leliozásból önként következik, hogy lehet valaki bármiként meggyőződve lelkiismeretében a házasság felől, pl. hogy az szentség, melyet isten köt össze és az ember el nem választhatja; vagy hogy nem az egy-, hanem a többnejűség üdvözít, vagy mehet oly szélsőségig, hogy az elválasztáshoz a feleken kivül senkinek semmi köze; de az állam mindezekre azt mondja: „a házasság- fogalmának meghatározásánál nem vehetem figyelembe a lelkiismereti meggyőződéseket, mert az nem tartozik a vallás körébe, hanem emberi intézmény, s következőleg az állam határozza meg, minő szempontból kívánja tekinteni.u

— Hijában teszi tehát Deák Ferenc kérdésbe, hogy „ha vannak a hazában hitfelekezetek, melyek a vallási szabályok közé számítják azt is, hogy az ő házasságuk érvénye fölött, a megállapított vallási elvek szerint az egyházi biróság Ítéljen, helyes volna-e, ha a törvényhozás azt mondaná: te nem élhetsz vallásod ezen szabálya szerint ?u

— mert a házasság nem a vallás tárgya, hanem emberi intézmény, s következőleg az állam nem veheti figyelembe az iránta létező vallási nézeteket, melyek annyi félék lehetnek, mint a felekezetek. — Hiszen köztudomás szerint vannak oly keresztyén felekezetek is, melyek a vallási szabályok közé számítják, hogy ne katonáskodjanak, de az állam nem engedi, hogy vallásuk azon szabálya szerint élhessenek, mert a honvédelem nem a vallásos hit tárgya. Ugy de, azt lehetne talán erre felelni, legalább Deák Ferenc világosan mondja beszédében, hogy „az a szabály sem az állam céljaival nem ellenkezik, sem más vallásfelekezetíiek hasonló jogait nem sérti." Ha ez igy volna, akkor valóban semmi szavunk nem lehetne ellene; de hajlandó vagyok állítni, s megkisértem be is bizonyitni, hogy a róm. kath. szent székek bíráskodása a házassági ügyekben ellenkezik az állam céljával, mert az erkölcstelenségnek egyik fő forrása. Mint tudjuk a római egyház szentségnek tartja a házasságot, a mi ellen nem is lehet semmi kifogásunk, mert hinni szabad akármit, s az államnak csak a hitből a gyakorlati életre vont következtetésekhez van szava. De a római egyház a hit határain túl megy következtetéseivel, s azt mondja, hogy az érvényesen megkötött házasságot soha semmiféle okból felbontani nem lehet. Hogy mily helytelen az egyháznak eme követelése kitetszik onnan, hogy másfelől meg nem képes oly rendkívüli kegyszert közölni a házastársakkal, melynek ereje által viszonyuk mindig 93 *