Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-09 / 6. szám

vidsége. Szándékosan akarok csak a legfőbb jelenségekre szorítkozni, s ezekben is, már* e lap szűktere is, lehető rövidségre utalt.*) Korács Ödön. (Folytatjak.) I S K 0 Ul 0 G Y. Vélemény a köznevelés s tanítás terén különösen a gymnasiunii négy alsó osztályra vonatkozólag. „Medio tutissimus ibis." Ovidius. Az ember s vele az emberiség folytonos tökélesedésre van hivatva, és e feladatának mikénti megfejtésétől függ ugy az egyesek, mint az összes nyugalma, jóléte, boldogsága. Eme boldogság azonban nem a messze jövőben nem az ,,egy akol és egy pásztor" elvont eszélyében — hanem az élet minden pillanatában keresendő, meg is található az a folytonos munka által, mely mig egyrészről eszköz, másrészről elért cél is; eszköz a minél inkábbi tökéletesedésre, elért cél a mindennapi életre, előbbre visszi az összes emberiség fejlődését, de biztosítja egyszersmind az egyesek boldogságát. Századunk jelszava: haladni — kibontakozni a régi rendszerből s uj alapra állni. Ennek megoldásával foglalkoznak ugy az állami, mint a társadalmi és egyéni élet terén. A megoldás, ott és akkor, a hol és a mikor a dolgok természetes fejlődése akadályozva nem volt és nincs: könnyű, és a rázkódás alig észre vehető; de ott, hol az emberek nagy része elvben gondolatban már meszsze haladt, a nélkül hogy azt valósíthatta — formákba önthette volna; hol az előre haladás terén a rontás, a javítás vagy épen újra épités munkája még csak kezdetén van; hol az emberek nagy része még nem látja vájjon visszaesést vagy előre haladást szül e ezen minden oldalról megkezdett változás: ott a haladás nagy óvatosságot kiván s rendesen nagy rázkódást okoz. Ez az alapja rendesen minden forradalomnak. Mennyiben alkalmazható ezen állítás a jelen helyzetre : nem célom fejtegetni, de hogy ily helyzetben vagyunk, hogy ezt szem előtt tartva kell minden visz onyainkat megoldani: senki sem tagadhatja. Hogy nevelni kell, hogy az államnak, társadalomnak és családnak, — már csak a minden jöhető helyzetek tisztább felismerésére nézve is, — csak ugyan képzett egyénekre van szükség, és hogy ezt a minden oldalróli helyes nevelés eszközölheti legcélszerűbben, ki sem kétli. Hogy a köz- és magánnevelés terén gyökeres javítások sőt újításokra van szükség, azt eléggé bizonyítják ugy az állam legfőbb közegei — mint a nevelésügy buzgó apostolai által sűrűbben, és mindig több több ol*) Szükségesnek tartom előre megjegyezni, hogy adataimat oly sok helyről kellett összegyüjtenem, hogy mindenütt idézni a kútfőket nemcsak nehéz, hanem legnagyobb mértékben zavaró, 8 tán szükségtelen is lett volna. dalról történő felszólalások, melyek majd a gyermekek általánosan célszerűbb neveléséről szólnak, majd a tanfolyam és tantárgyak szorosabb meghatározását s ez utóbbinak könnyebb modorbani tanítását, kőrvonalozzák, majd a tanárokról, azok képesítéséről ugy szellemi mint anyagi tekintetben, majd ismét általában az iskolák s az azok fölötti fölötti fölügyelet gyakorlásáról szólnak. Nekem most nem célom az iskolák külső, általában anyagi oldaláról szólni, elismerem, hogy sok a javítandó itt is, de mégis szabad legyen ezt ugy tekinteni, mintha minden tökéletesen rendben volna, szabad legyen eltekintve mindentől,— egyedül a nevelés céljait tartva szem előtt, — pusztán csak ennek lényeges alkató elemeiről: általában a gyermekek — tanárok — tantárgyak s különösen azok tanítás módjáról — és ezeknek egymáshozi kölcsönös viszonyáról szólni. Ugy hiszem, hogy ezeknek helyes megoldásából a többi még hiányzó szükséges dolgok önkényt kitalálhatók lesznek. A mi a gyermekeket illeti, első kérdés: mikor vétessenek fel azok valamely intézet gymnasiumi növendékei közé V Erre nézve a fenálló szabály, — ha t. i. tizedik évüket már betöltötték, s a negyedik osztályt elvégezték, — ugy vélem megállhat, ha az a kellő szigorral megtartatik. Előbb nem kell felvenni, mert azt később vagy a lélek vagy a test fogja megérezni. Később sem kell felvenni, elég különbség van ugy szellemi mint testi fejlettség tekintetében az egykorúak között, sok elintézni valót talál a tanár ezek között is, nem hogy még a már koruknál fogva is különbözők kihágásait is szemmel tartsa, s azok sokszor káros befolyásától is oltalmazza a gyengébbeket. Az idősebbek csak szigorú magánvizsga letétele után vétessenek fel a hasonló idejűek osztályába. A mi továbbá az egykorúak nevelését és tanítását illeti, fődolog volna talán mindenben a természetet, a gyermekek természetes fejlődését követni ezt gyámolítani és védeni ugy a ferde kinövések, mint az idő előtti megérlelődéstől, mert véleményem szerint a természetes fejlődéstöli eltérésből származik a legtöbb hiba és minden félszegség. Ugyanezért, a nevelés terén soha sem lehet a jelszó: „minél előbb és minél többet" hanem ,mindent a maga idejében, s mindent a lehető legalaposabban." Erre nézve figyelmezni kell arra, hogy a gyermekek túl ne terheltessenek sem az órák száma, sem a kiszabott munka mennyisége által, de egyszersmind figyelmezni kell arra is, hogy erejéhez mért munkát mindig pontosan s önerejével végezze, mert csak igy szokik a munkához, igy gyűjt magának oly kincset, mely az évek haladtával felfogja kelteni benne a tudományok iránti nemes szeretetet. A fődolog tehát hogy az elibe szabott munkát a lehetőleg jobban elvégezze. El is végzi azt sok gyermek természeténél fogva, de a a legnagyobb rész csak valami jutalom vagy fenyegetese'rt végzi el, s szerintem nem kell a gyermeke t kárhoztatni, mert ő természeténél fogva kerüli mindazt,ami öt játékától elvonja. Csak az a kérdés vájjon szabad e meg-