Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-09 / 6. szám

amit a pápa nyiltan és ismételve borzasztó dögvész ragályának nevezett és mint ilyet kárhoztatott, t. i. a tant, hogy „liberum cuique homini est eam amplecti ac profiteri religionem, quam rationis lumine quis ductus verum putaverit." (Syllabus 8 decembris 1864. Litt. Apóst, multiplices inter 10 junii 1851 és Alloft. Maxima quidem 9 junii 1862.). De mi értjük a kor legszentebb jelszavaival űzött e gálád játékot, és nem akarunk késni azt másokkal is megértetni. Midőn a protestáns ember azon szent jogot akarja kifejezni, hogy vallása gyakorlatában, miután és amennyiben az mások jogkörébe nem vág, senki ne háboríttathassák, akkor e szókat használja: / vallásszabadság, autonomia. Ámde az ultramontan ember szájában korlátlan vallásszabadság és autonomia, egészen más és annyi mint feljogosítás arra, hogy a jelen társadalmi rendet kárhoztató encyklika elveit a papok szabadon alkalmazhassák, a más értelmen lévőket büntetlenül háborgathassák. Hol van itt már, kérdjük, az állítólagos egy színvonalra állás? Az „Avenir national" legközelebb azt a hírt hozza, hogy a római udvar teljes reménynyel várja a legatiók visszaszerzését, II. Ferenc, nápolyi exkirály, pedig királyi székébe való viszszahelyeztetésével biztatja magát. Nem óhajtóm e gyönyörű restauratiót megérni; de nagyon kíváncsi vagyok megtudni, mikép alkalmaztatnák a Ketteler püspök ur által emlegetett vallásszabadságot a restaurált országokban? — Az eddigi tapasztalatok szerint, alig ha leend ott más szabadság, mint a hóhér szabad működése és más autonomia mint a jezsuitáké, quod Deus avertat! Csak félszázad mult, hogy az emberiség 1814-ben tanuja volt a pápaság dicsőséges restauratiojának és nyomban utána látta föléledni mind azt, mi a középkor szelleméből, mint embertelen, és iszonyatos institutio az ujabb korba kisértetképen ment át, de a reformatio és a francia forradalom által eltörölve lett. A jezsuiták rendje, az inquisitio és az index congregatioi helyreállíttattak és a közügyek igazgatása papi kezekre bízatott, és e gyönyörűséges institutiok mellett a társadalmi rend csakhamar annyira felbomlott, hogy országszerte az orgyilkosság napirenden volt, és a rabló mesterség oly szervezett hatalommá vált, miszerint a pápai rendőrség a rablóknak évi nyugdíjakat volt kénytelen fizetni. Ilyenekké lesznek az emberi állapotok azon eszmék uralma alatt, melyeknek az ultramontanok oly áhítatosan hódolnak. Nem uraim! A szabadságnak sohasem lehet békéje az ultramontanismussal, amint nem lehet békéje a világosságnak a sötétséggel, a tűznek a vizzel, a tavaszi éltető melegnek a téli fagygyal. Isten mentsen, hogy felebarátomat, legyen az bár az ultramontan táborból való is, jogos igényeiben sértegetni kívánjam; de a szabadság érdekei, a haladási ügy védelmében küzdve a kíméletnek semmi helyét nem látom. Az időszaki sajtónak nem az a rendeltetése, hogy a változó szenvedélyeket legyezgesse, hanem hogy a vélemények minden árnyalatait constatálva, amit igaznak felismert, győzelemre segítse, amit pedig hamisnak tart, minden módjában álló eszközökkel ostromolja és megdönteni törekedjék, A mi terünk nem a sálon, hogy egymásnak szépet mondogassunk, hanem mint a vámsorompóra oda állított őröknek, feladatunk a hamis vélemények becsempészését minden uton módon meggátolni és — ha máskép célt nem érünk —, meztelenre is levetkeztetjük a csempészt. *) Ballngi Mór. Halljuk nteg! mit mond Ballag! ? Ballagi barátunk igen sok szépet, jót és üdvöst elmond a f. é. prot. egyh. és isk. lapok 1, 3-ik sz.-ban. Valóban ha mind azok ugy teljesülnének, mint ő a fehér lapra fekete betűkkel lerakta szép elméleteit, mintegy alapját a prot. evangeliomi munkálkodásnak: akkor elmondhatná az utókor, hogy élünk többé nem mi, hanem él mi bennünk a Krisztus. Gal: II: 20. Azonban tagadhatatlan, hogy apostoli buzgalmat lehelő sorain némi keserűség ömlik el. Vádat emel, elmaradásunk elhidegülésünk miatt, vádol, hogy tétlenek, hogy önzők vagyunk, hogy valláserkölcsi lételünk meglazult s ernyedt, — hogy hibáink palástolását soká üztük. Azért, mond, ideje hogy azok megszüntetésén dolgozzunk. Szomorú állapot, ha tisztelt barátunk e nagy panaszt tapasztalati alapon állitja fel. Még szomoritóbb volna, ha ezt teljes tudattal általánosságban mondhatná. De hála a protestáns testületeket átlengő szent léleknek ! teljes öntudattal mondhatom, hogy ezt nem teheti. Alább majd meglátjuk, hogy a 18 év alatti lesujtatás nyomo*) Magától értetik, hogy a levetkeztetés morális értelemben veendő'. Szükségesnek tartottuk ezen megjegyzést propter certum quoniam. B. M.