Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-09 / 6. szám

rai közt is mint emelte ki fejét prot. egyházunk az elbo­rító habok közül, s mennyire nem szűnt meg, s nem is fog megszűnni a jótékonyságtól, még az erejét feszítő küz­delmek közt is. Nem akarom takargatni, annyival ke­vésbé védeni a hanyagságot ott, hol az maga kiált maga ellen; hol azt takargatni s védeni sem lehet, védeni vé­tek volna. Mert vannak egyházak melyeknek kapujok­ban már megláthatni, hogy keritésökön belől nem lakozik a Krisztusnak lelke. Melyek, mint a elhagyót árva gyer­mekek, rongyban lézengő alakokként tűnnek föl szeme­ink előtt, sejteni engedvén az erkölcsi férgeket a szeny­nyes foszlánok közt, mikre gondolni sem lehet undor nél­kül. De hiszen az ilyenek annyira ritkák, hogy mint egy nagy város szegényeiről az egésznek általános szegény­ségére ; ugy néhány egyházunkról az egyetemesre nem lehet következtetni. Tisztelt Ballagi barátunknak, midőn teremtő lelke előtt, szép gondolatai órájában, elvonult mint egy láttükörben mind az, minek a protestáns hit­élet munkás szelleme által már rég meg lehetett s meg­kellett volna születni; szomorú érzés szállta meg lelkét s elbúsultában irta, kivált a 71 lapon olvasható keserűsé­get. Méltányolom e nemes bút, a szent keservet; de ne feledje, hogy a hangya csak morzsát vihet, s ha néha tes­ténél nagyobbat emel is, csak hangyaboly lehet abból, nem Gellért hegye. Ne feledje, hogy e morzsát prot. egy­házunk mindig hordja, régtől fogva hordja; s hogy e morzsalékból kell kitelni mindenfelé és minden áldozatnak, s hogy ebből Pestre is hempeiedett s egyszer-másszor ha nem hógörgetegként, de morzsaként valami. Tegyünk egy kis számitást, vessünk egy pillantást a falusi egyházak lakóira ! — A közelebb lefolyt évben adakozás gyűjtetett a prot. egyházakban : 1. Hirdetés utján 44 egyházra s közintézetre. 2. Házankinti megkereséssel: a) Szilvási egyházra b) Szőlős ardói egyházra c) Főiskolai tápintézetre d) Zs. emlékére e) Honvédek számára f) Nevelési egyletre g) Miskolci közkórházra h) Több égett községekre i) Vándorlók s ínségesek számára h) Közönséges koldusoknak 3. Főiskola épületei fentartására 4. Tűzkár biztosítás 5. Szűkölködők pénztára 6. E.kerületi j.könyvek ára 7. Pap s tanítói özvegy árvatár 8. E.megye közigatási költségei 9. Egyház látogatók tiszteletdíjjá 10. Tanítói képezde 11. Három ünnepi követ 12. Hat iskolai nyári kérelgő, — őszi kettő 13. Egyház belügyei: Építkezés, javítás 14. Gyűlés tartási költség, mely sokszor az egyház bevételeit 15 évre fölemészti. 15. Iskolai könyvek s egyéb szükseges készletek. 16. Lelkészi, fiu- s leány tanítói fizetés 17. Az egyházak állami adója, minden pótjával azon fölül még a 10 évre rótt úgynevezett egyénértéki adó. . Ezek azok miket a prot. falusi ember, részint er­szényéből, tészint, mivel pénze ritkán van, kamrájából né­hány itce vagy néha gabonával fedez. Ezeken kívül megkeresik : 1. Az evangelikus iskolák. 2. A cath barátok, s végre jönnek 3. A közszolgálati jutalmak s fizetések. a) Jegyző b) Biró c) Kisbíró d) Éjjeli őr e) Kondás f) Gulyás g Csordás h) Csikós i) Kovács k) Kerékgyártó 1) Mezőkerülő m) Káposzta csősz, kukorica csősz. — Kiket a falusi ember mind a kamrából fizet. Sok­szor azt hinné az ember, hogy már a kéréssel a szegény prot. ember előtt meg sem lehet többé, kivált mikor az ál­lami adóbehajtás muszka tempójú közegei kimellesztet­ték. Nem ! a mi becsületes népünk akkor sem vonako­dik megadni, a mit a jótékonyság lelke követel tőle. Ma­gában értvén azt, hogy a lelkész, ki neki vezére, ne te­gyen ugy mint az egyszeri csendbiztos, ki az elfogandó zsivány tanyánál biztatta legényeit: no csak bátran utá­nam fiuk ! azonban mind maga előtt lökdöste be őket; Ne menjen el a pap a perzsely mellett üres kézzel, s ott, hol adni kell, az íven első legyen adományával. — Aki példával tanít, kétszer tanit. Igy leszen lehetővé, hogy egy szegény egyliáz, mint az ónodi, melynek összes tagjai csak iy2 , olvasd másfél, telek földbirtokot birnak, szép iskolát, paplakot, templo­mot, órát, orgonát állított egy folytában rövid idő alatt. — ugy szintén a palkonyai (tisza) derék iskolát, ízlés­szerű templomot bádogos toronynyal, a tiszaoszlári kis­ded egyház a közelebbi nyáron bádoggal fedett tornyot alapjából. A tisza tarjáni szinte néhány év alatt folyto­nos áldozatkészséggel, leányiskolát, harangot, orgonát, e nyáron szép paplakot állított anélkül, hogy a már na­gyon szokássá vált keresztyéni segélyért zörgetést igénybe vette volna. Tisztelt B. barátunk sok szépet, jót és üdvöst mond. De most az egyszer nemcsak mond, hanem a 3-ik szám­ban korbácsol is. Félek, hogy lapját még kevesebben fog­ják olvasni. Mert igaz, hogy egyszer Krisztus ostorral verte ki a jeruzsálemi templom tornácaiból a zsibáruso­kat, de hogy a maga anyaszentegyházába korbácscsal

Next

/
Oldalképek
Tartalom