Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-20 / 51. szám

ket enyhíteni akarja, s ebben tükrözik vissza nemes szivének indulata. Szakavatottan van megírva: „az 1681-dik évisoproni országgyűlés, különös tekintettel a soproni evangelicusok egyházi viszonyaira." Gamauf után közli Kolbenheyer Móric soproni ev. pap. A sorozatban hatodik mü, melyből meggyőzödhetünk, mily küzdelmeket kellett még az ország nagyjainak és rendeinek is kiállani, hogy a szabad vallási meggyőződésnek, csak részben is törvényességet kivívjanak. Megértjük azt is, hogy Sopron városa a királyi kegyelemnek, csak azért mert kebelében tartatott ezen országgyűlés, s mert az udvar tisztességes elfogadására minden kitelhetöt tett, köszönhette egyázának biztosabb létét. Az egyházegyetem, az egyes gyülekezetek közös szenvedésein kivül mennyit szenvedtek az egyes vértanúk, igazolja: „Krman Dániel, az evang. egyház egyik v é r t a n u j a a m u 11 s z á z adbó I. S z eherényi Lajos, pozsonyi ág. vall. evang. paptól. Itészettel irt életrajz. Gyerekkorától a mennyire az adatok engedték, a folytonos küzdelmek közt élt jeles egyházi férfiút s püspököt, elkíséri börtönéig, hol a haldoklónak a jezsuiták, erővel tömtékbe szájába a megszentelt ostyát s azon hirt terjesztették el hogy pápistává lett. Hogy a szerző mily érzések között fogalmazta müvét, tanúskodik a tőle megszokott jeles irályban itt ott kirivó él. Ismét: G-yászlapok a magyar prot. egyház mult századi történeteiből. Hatvani István debreceni tanár egykorú följegyzései szerint közli Révész Imre debreceni helv. vall. ev. kiegészíti e cikket Fabó András toldaléka. Ez előadja a rimaszombati protestáns egyház 1771-ki üldöztetését. Ugy tudjuk ez a kegyetlenebb üldöztetések zárkövét teszi, mert néhány év múlva II József császár fölkent lelke végett vetett a vallás miatti embertelenebb üldöztetéseknek — Adná isten, hogy igazak legyenek P etz szavai „forduljunk már végkép el ama gyászemlékektöl, és adjunk hálát a gondviselésnek, hogy már többé nem marcangolja szét édes hazánkat a hitvallásért való küzdelem, és hogy oly időkre virradtunk, melyekben a vallás és egyház terén a keresztény szeretet és vallásfelekezetek közti kölcsönösség nem sokára hazánk törvényhozása által is biztosíttatni fog, mi egyik nem leggyengébb talpkövét képzendi alkotmányunk épületének." E tartalomdus könyvet berekeszti: „Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken" cimü cikk, melynek szerzője: Schimko Gusztáv bánki ág. vall. evang. pap. Minden ez ügybeni törvények dióhéjba szorított átnézete után tárgyalja az 1825-27-ki országgyűlést, majd az 1830 ikit, nem különben az 1836., valamint az 183

9

/wikit, ugy szintén az 184%-ikit s végtére, mérsékelt rövidséggel az 1847

/s ikit. — Igen becses mü, s jó hatással vannak az olvasóra azon jeles beszédek, melyek a pozsonyi országház termében, magyar nyelven majdnem elsők, még is erőteljesek, és szonoklati szépségtől ragyagók viszhangoztak. Lelki szemeink előtt állanak hazánk bajnokai, kik a szabadságért oly hősiesen vívtak, Elükön Beöthy László, kinek hangja, maja mint a haragos ég megdördült, majd mint a hegedűnek legmagasabb hangja, a sziv mélyét meghatotta. Azért említi a szerző azon küzdelmeket, hogy hálás szívvel említést tehessen azon szíves testvéri részvétről, buzdításról és támogatásról, melyben részesült a protestáns egyház a rom. kath. vallású ugy egyházi, mint világi hontársaink részéről. Végtére egy „nyilatkozat" tudtunkra adja, miszerint a kiadók számításukban csalódtak, s 20 ív helyett, csak 16-ot adhattak, s igy a 2 forintnyi ár, 1 frt és 60 krra szállíttatik le. Az előadottak után is következtetheti az olvasó, hogy ha nem volna is jótékony céllal szövetkezve ezen tartalomdús könyv, belbecsének értéke folytán megérdemli közönségünk részéről, a legnagyobb mérvű pártolást. Nemcsak szakférfi vagy történész, de bármely rendű és rangú protestáns férfi ugy mint nő, ki csak gyéren szokott is olvasmánynyal foglalkozni, a legnagyobb élvezettel és tanúsággal lapozhat ezen történelmi rajzokban, hol jelentékenyebb egyházi férfiaink müveivel találkozik. Azon forró óhajtással zárjuk be jelen sorainkat : vajha kedvező siker koronázná a vállalatot, hogy nemcsak az érdeklett egyház anyagilag segélyeztetnék, de a fáradhatatlan szerkesztőnek, hasonnemü müvek kiadására ösztönül szolgálna. | r BELFÖLD. Nt. szerkesztő ur ! Néhány év óta egy secta terjedéséről, vagy inkább alakulásáról van tényleges tudomása hazánknak, melylyel hazai lapjaink s köztök a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" is többször foglalkoztak. Egyik egyházkerületünk mostanában hozott végzésével az ottani lelkészeket tel is mentette minden — ezen sectára eddig erőszakolt szertartások részesítése alól. Az isteni gondviselés folytán ez év tavaszán én is oly egyház lelki vezetésére hivattam, hol ezen secta — a nazarenismus — több évek óta elterjedve levén, természetes hogy őket figyelem nélkül nem hagyhattam, de fő elvül tűztem magam elé, hogy irányukban egyedül a bizalmat ébresztő szeretet leend útmutatóm ; s ily eljárás mellett — bár arra hogy a felnőtt teljeskoruak egyházunk kebelébe visszajöjjenek reményem alig lehet — annyiban mégis célt értem, hogy eddig egy halálozási esetökben egyházi szertartás végzéseért önként felkerestek, egyházi terheiket önként, még pedig becsületesen teljesitik, bajaikban tanácskérés, sőt néha vallásos beszélgetés végett is felkeresnek. Egy ily beszélgetés alkalmával lettem figyelmeztetve arra, hogy elődöm ő hozzájuk a járásbíróság utján— ugy mondott — apostoli levelet küldött, de mely az ő szolgájuk által — igy hívják a lelkész teendőket vég-