Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-20 / 51. szám

zőt — teljesen megcáfoltatott, Megvallom a kíváncsiság­nak volt bennem legnagyobb része ezon levelek felkere­sésében. Utánjárásom folytán ezeket eredetiben meg is kaptam, de fájdalom! levél még nagyobb elégedetlensé­get nekem alig okozott. Egyike F. I. lelkész ur felhí­vása, a másik Tóth András nazarenus szolga felelete. Az elsőre nem teszek más megjegyzést mint azt, hogy a prot. egyházban ezen modort nem lehet használni nazarenus térítésre. A 2-ik levél kinyomata a közbeszédben is ná­lok tapasztalható nazarenusi felületes gondolkodásnak. Jónak láttam e leveleket az eredetiről szórói-szóra lemásolva nt. urnák felküldeni. Teszem ezt azon okból, mert az irodalomban ezen sectáról közölt valamennyi adatok között nem emlékszem hogy Nazarenustól eredt közleményt olvastam volna, s ennek becse szerintem csak is eredetiségében keresendő. Galambokon, nov. 21. 1868. Bokor Benő, m. k. ev. ret. lelkipásztor. Édes atyámfiai az Úrban! Néhány lelkipásztori szóm van hozzátok. Pál apostol szavaival kezdem „kel­jetek föl a kik alusztok a bűnnek álmában és megvilá­gosodik nektek a Krisztus." Nem bün-e az, midőn a fen­álló rendet valaki a maga elvakult gondolatával meg­akarja szegni ? igen is bün, és az ily bűnöst elitéli a lel­kiismeret, mert a ki egyik bünt megteszi, az a másikat is végrehajtja, és a világ elfordul tőle, mert még a tette­tett kegyességben is fél az ember, hogy az ilyen meg­csalja, — mert a ki megcsalja önmagát, másokat még jobban. Megcsaljátok magatokat szegény szánandó elva­kult teremtések akkor, mikor a szentek egyességéből kivonjátok magatokat, és egy emberi bűnnel, fertelemmel teljes gunyhóba összebujtok, mint a régi bélpoklosok, a kik nem mertek a nép közé menni, és ott a szentírásnak c.ak betűjét olvassátok, értelmét nem tudjátok, nem ma­gyarázzátok, és a hol vak vezeti a világtalant mind a ketten verembe esnek. Tudjátok-e, hogy a betű megöl, s a lélek az, a mely megelevenít. Bűn az, ha nem hallgattok az üdvezitő Jézus Krisz­tusra, a ki a templomot igy nevezte, midőn a gonoszokat onnan ki korbácsolta „nem tudjátok, hogy e hajlék az én mennyei atyám imádásának háza." Es ti mégis mint nagy gonoszok az Isten hajlékát, a mely egyedül az Isten imá­dásának van szentelve, a hol nem történik más, mint a közös isteni tisztelet, a melyről mondja a megváltó isten­ember „a ki én rólam bizonyságot tesz az emberek előtt, én is bizonyságot teszek arról az én atyám előtt." Ti pe dig .az Isten házát „hiába való épületnek" nevezitek, és mintha a lelki ismeret birói széke elitélt volna benneteket, magatok hajtottátok végbe magatokon eme súlyos szen­tenciát „vessétek ki a gonoszt közületek." Azt hiszitek elég a keresztyén embernek, ha csak imígy amúgy el­tudja olvasni a bibliát? Hogy azt meg érthessük, oda igen sok tudomány kell, — szükséges a világ történet, természettudomány, a régi szent földnek ismerete, a zsidó nép szokása, törvénye, polgári állása, vallásos szo­kása, katonai, családi szerkezete, az ország fekvése, a sión hegyén épült templom formája, — továbbá az idő­számlálás, a napok és esztendők változásai, hol feküdt a sinai hegy, Bethlehem, Jerusálem, a genezareti tó, a tibe­riási tenger, a vörös tenger, Egyiptom, Babilónia, a kál­vária, a gecsemanei kert, milyen volt a levitáknak és papok­nak szerkezete, ruhája, milyen volt az oltár, az áldozat, és mik voltak zsidó ország szomszéd nemzetei, s száz meg száz másféle tudomány, a mit ti nem tanultatok, s igy nem érthetitek saját lelketek kárára a szentírást, — mert ti megvetitek a tudományokat, nem fizetetik a taní­tókat, elfelejtitek a szentírás eme szavait „a kik az oltár körül forgolódnak, szükség hogy az oltárról éljenek." Nem tudjátok nyomorult csonka béna eszű teremtményei az istennek, hogy az embernek fia, ama megváltó egyene­sen megparancsolta, — nem ám tanácsolta — „bogy le­gyetek tökéletesek és szentek, mint a ti mennyei atyá­tok tökéletes és szent," — továbbá „ugy fényljék a ti vi­lágosságtok, hogy mások is lássák." Egy szóval bünÖk álmában alusztok ti, keljetek föl ismét mondom Pál apostollal és megvilágosodik nektek a Krisztus. „Felettébb ne bölcselkedjetek, azt mondja a prédikátori szent könyv. Ne légy bölcs magad ítélete szerint; igy szól a példabeszédes könyv. Jaj annak a ki magát bölcsnek képzeli, ezt mondja Esaj. próféta, — egy másik helyen pedig igy szól: az ilyet Isten megszé­gyeníti. Vegyétek eszetekbe eme szavait Pál apostolnak, és ijedjetek meg magatoktól és a sötét veremtől, melybe bele vagytok taszítva, igy fenyegeti az ilyen bolond böl­cseket az apostol „mikor magokat bölcseknek vallanak lenni, bolondokká lettek!" Bűnös gondolat kisded szülötteiteket meg nem ke­reszteltetni akarni, és igy egyenesen Jézus parancsa el­len és a világi felsöség rendelete ellen vétkeztek, a fele­baráti édes szeretet köteleit széttépitek bűnös kezeitek­kel, s gyermekeitek iránti kötelességeiteket elhanyagoljá­tok, s alább valók lesztek a baromnál. Mert a szent ke­resztségben nem állnak-e ott a kereszt szülék, kik szel­lemi rokonságra és felebaráti szeretetre kötelezik mago­kat irántatok, s ti ezeket magatoktól elrúgjátok ; gyerme­keitek iránt arra kötelezik magukat : hogy ha ti meghal­nátok, akkor kereszt gyermekeiket az isteni félelemben neveltetik, hogy a bűnnek martalékai ne legyenek, azok­ról gondoskodnak, hogy szülőik helyett az ő szülőik lesznek s ti gyermekeiteket e jóltevő gyámolóktól meg akarjátok fosztani, és mint tévedező juhokat a farkasok eledelének kitenni szándékoztok. Továbbá a szentírás ellen igen nagy vétket követ­tek el, mert Jézus parancsolatjára kiöltitek nyelveteket, annak tanitasát lepökdösitek, mint hajdan Jézust a zsidók. Hát nem Jézus mondta-e „szükség nektek előbb megke­resztelkednetek vízzel, azután szentlélekkel," nem fo­gadta-e szent kebelére Jézus a kisdedeket, a kiket hozzá vittek, s nem áldotta-e meg őket ? Nem egyformán hi­vott-e mindenkit — és igy a kisdedeket is — a saent ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom