Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-20 / 51. szám

állit egyetemeire oly tanszékeket is, melyeknek alig akad egy pár hallgatója, j:>1. a tatár, perzsa, ind nyelvre stb. melyeknek közvetlen gyakorlati haszna sem oly szembetűnő? Jól van; igen he­lyesen cselekszik. De mit mond már azon polgá­rainak, kik az embert mint tvallásos lényt akarnák ismerni, mint valamely felekezet symbolikus tan­rendszere, de egy szabad,független vallástudomány kutatásai folytán és Ítélete szerint? Hova utasítja ezeket? Pedig hogy ilyenek vannak, nemcsak az exprofesso theologusok, hanem más pályára ké­szülők között is, az tagadhatatlan. Mindezeket megengedve, azon kérdés támad­hat, ha lehetséges-e ily felekezetiességtol függet­len vallástudományi facultas felállítása? Hogy ily tudomány lehetséges, azt láttuk; a nehéz­ségek legfenebb a kivitelnél támadhatnak; pl. minő mértéket használna az állam ily fakultás ta­nárai kinevezésénél? azt hiszem mást nem, mint minőt a többi facultásoknál használ vagy kellene használnia: tudomány tanítási képesség és erkölcsiség, és semmi más, pl. felekezeti ér­dekre ne ügyelne. Miért ne hallgathatná pl. (exem­pla non semper sunt odiosa) — az ószövetségi vallás történetét egy Ballagitól, a ker. egyház történetét Révésztől bármily felekezetű, a katho­likus is. ? És mi protestánsok nem szívesen hall­gathatnók-e az uj Testamentomi theologiát oly kath. theologustól, mint volt Hug, az egyház tör­ténetét Hefelétől vagy Döllingertől ? De — mond­hatják — a kath. theologus nem szabad a tudo­mányban, jól van, de — kérdem én — hát a prot. theologus szabad-e mindig? nem megkötheti ezt is ép ugy a confessio, mint a másikat Róma? Hengstenberg prot., Renan katholikus; — nyere­ség az universitásnál az, hogy ott sem a confes­sio, sem Róma szolgálatában nem áll a tanár, hanem a szabad tudományéban, s ez utóbbi is hatalom, mely engedelmességet követel. — Má­sodik ellenvetés lehet, hogy ily facultás nem r akadna hallgatókra. Es miért? Oly kevés szabad tudomány iránti érdeket képzelünk-e a mai ifjú nemzedékben? Sőt én megvagyok győződve róla, hogy ezáltal még a nem ex professo theologusok közül is sokban felkelne a vágy a hallgatók so­rába lépni. A mi pedig az egyházak magatartá­sát illeti e facultással szemben, azaz ő dolgok, nem az államé. En hiszem, hogy azon 20 — 25 magyar prot. theologus, ki évenkint tőlünk kül­földre jön, keresni mit otthon nem találhat fel, jobb szívvel maradna a hazában, s hányan van­nak, kik külföldre nem jöhetnek, de otthon tud­nának módot találni arra, hogy egy-két évig ily egyetemen hallgassanak? hiszem azt is (hogy csak rólunk magyar protestánsokról szóljak) hogy a magyar protestáns egyházak vonakodás nélkül bocsátnák egyházi vizsga alá azokat, kik az egész cursust ily egyetemen végezve, a facul­tásnál már candidatusi vagy doctori rangot nyertek. A felhozott nehézségek csak a kivitelre vo­natkoznak; lehetnek mélyebbre ható ellenveté­sek is; melyek pl. az eredményben nem biznak. Ily okokat hoz fel a Holland miniszter memoireja is. „Ily hitfelekezetességen felül emelkedett facul­tás — mondja — vagy egymással ellenkező, sőt egymást megsemmisítő irányok harctere lenne, vagy jelentéktelen tengéletet élne, sőt a skepti­cismus és materialismus veszélyes növeldéjévé válhatnék." Alig hinné el az ember, hogy ily el­lenvetések komoly számításból eredhettek. Illő méltatlankodással utasítja vissza őket a lejdai fa­cultás memoranduma is; kimutatva hogy itt füg­getlen tudományos vizsgálatról van szó, melyre a dolog természete szerint hit vagy hitetlenség befolyást nem gyakorolhat, hogy különböző irá­nyok a tudomány minden ágában vannak, s tá­vol attól hogy azt megsemmisítenék, ép az igaz­ság megtalálására vezetnek; az állitást, hogy ily facultás materialismusra vezetne, méltán nevezi „boszantónak— Valóban furcsa is az, ha va­laki azáltal véli a materialismustól megóvhatni az emberiséget, ha elhallgattatja azon tudományt, mely az ember szellemi életével és erkölcsi tulaj­donaival foglalkozik! A lejdai memorandum ép az ellenkező tételt állítja fel: „Ha a materialis­musnak egyeduralmat akarsz biztositani és a szellem minden magasb fejlődését meggátolni, ugy üzd el a szellemi tudományokat, erkölcstant, vallásphilosophiát, az emberiség fejlődésének tör­ténetét stb. „Szegény theologia (vallástudomány), mely eddig azt hivéd, hogy elősegíted a társada­lomban a szellemi életet, de most csalódásodból felserkentetel azon állítással, hogy tanszékeid nö­veldéi annak mi ellen — hittük — küzdeni szok­tál! Egy más tudománytól sem jöhet az államra

Next

/
Oldalképek
Tartalom