Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-20 / 51. szám

azért a tudomány nem tizi el köréből a szem és fültant. — A jelenség mutatkozik — le­gyen az igazság vagy tévedés — s a tudománynak kötelessége e jelenséget kutatása tárgyává tenni, alapját, eredetét, alakjait és törvényeit vizsgálni, kitanulni; szóval kötelessége az embert mint er­kölcsi és vállásos lényt ismerni törekedni. — A tudomány mely e törekvésből származik, igaz, nem a theologia régi értelmében; annál kevésbé ez vagy amaz egyház symbolikus tana, e tudomány a val­lástudomány. Miben különbözik az ily értelem­ben vett vallástudomány a régi értele m­ben vett theologiától? s mégis miként és miért foglalhatnak helyet a vallástudományban azon tárgyak, melyek a theologiának is tárgyai vol­tak?? e kérdésre felelni nem tartozik ide, más helyen fogom röviden kimutatni —Itt csak any­nyit kellett constatalnunk, hogy a vallástudo­| mány az emberi ismeretnek kiegészítő része, kö­vetkezőleg universitásról nem hiányozhatik, ha ugyan az universitas universitásnak akar ma­radni. De talán ezt megengedve, valami egyéb, pl. az állam érdeke vagy a polgárok jólléte és nyu­galma iránti kötelessége kivánná meg a vallástu­domány eltávolítását az egyetemről? Ellenkező­leg ép saját és polgárai érdekében rendkivül fon­tos kötelessége az államnak gondoskodni róla. Es itt nem akarok azzal argumentálni, hogy mily nélkíilözlietlen feltétele vallásosság és erkölcsiség a társadalmi együttlétnek, az állam fenállásának ; hogy félrevezetett vallásos és erkölcsi nézetek mily szomorú képeket iratának a történelem múzsája könyvébe; nem akarom rajzolni azon képet, melyet az emberi társadalom nyújtana, ha teljes uralomra jutna a nazarethi „e m b e r fiának" valláserkölcsi elve: isten szere­tet, mely gyakorlatilag- egy a legfőbb ideálra való törekvéssel, és az emberek szeretete; szóval azt, mi a dolog vallásos oldalát illeti hagyjuk, s csak azon kérdést tesszük, ha tisz­tán államtani szempontból tanácsos-e kirekesz­teni ? Mi történik ha az állam ezt teszi ? Az, mi eddig is legtöbbször történt, a vallástudo­i^^mány tanitása kizárólag az egyházak seminari­y^Vmára szorul. Ennek káros következménye ma­•; : J«ára a tudomány irányára és fejlődésére ij^ls könnyen belátható, történetileg kimutatható. Ez még magában sokak véleménye szerint nem ér­dekli az államot; de érdekli már közelről az, hogy a semineriumi rendszer mellett kisebb nagyobb mértékben kifejlik a tanulókban a clericalis szellem, ki a felekezeti türelmetlenség. Csak a neveket ne­vezem, a képet képzelje hozzá ki ki, képzelje hozzá következményeit is. — Tudom hogy korunk sze­ret beszélni az emberi szellem oly vivmányairól, melyeket többé sem vallásos fanatizmus, sem fe­lekezeti szűkkeblűség elnyomni nem képes, s e vivmányok között első helyen emliti a vallásos türelmességet, a lelkiismeret és a gondolkodás szabadsága sérthetlenségét; csak hogy e vivmá­nyok legtöbbnyire az egyházak hozzájárulta nél­kül, sőt gyakran azok ellenére szereztettek, ne fe­ledjük hogy volt idő, midőn protestánsok és a ró­mai kúria versenyeztek Copernicus rendszere elitélésében, a romai egyház az „eretnektől" megtagadta az emberi jogokat, alattvalóit fel­menté az irántok való kötelesség alól, mig a pro­testánsok viszonzásul a pápában és követőiben csak az antikrisztust és satelleseit láták. Ne ámít­suk magunkat, hogy némely egyháznak nem jö­hetne kedve újra ez elveket csepegtetni szolgái keblébe. Vegyük tekintetbe, hogy most is nagy hatalom a társadalomban a vallásos erő, hogy ez erőnek irányzása még most is nagy mértékben a papoktól függ; nem adhatnának-e egyszer oly irányt, mely aggasztó lehetne államra és polgá­rokra egyiránt? „Nézzétek a történetet, s mond­játok képzelődöm" mondja Arany. Igen, néz­zük korunk jelenségeit, azt pl. mi Ausztriában történik, s ne tartsuk rémképektől félő gyere­keknek azokat, kik azt állítják, hogy a mi­velt államoknak még egy komoly harcot kell küzdeniök bizonyos egyházzal, mielőtt a mo­dern állam eszméjét megvalósíthatnák! Ha már az államnak van oka efelétől tartani, ha ér­dekében áll ellene működni, ugy ragadja meg az egyetlen kínálkozó eszközt, mely er­kölcsi visszahatás a szabad tudo­mány és felvilágosodás fegyverével. Nós? E fegyvert csak saját, a felekezeti szellem befolyásától független egyetemei által biz­tosithatja magának. Ezen kivül kötelessége is az államnak alkal­mat nyújtani polgárainak, hogy az emberi isme­ret minden ágában kiképezhessék magokat. Ezért

Next

/
Oldalképek
Tartalom