Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-20 / 51. szám

fényoldalai; meglehet az igazság valahol a kettő között keresendő, mint a gymnasiumi tanitásban a szakrendszer és osztályrendszer között. — Természetes hogy igy a törvényjavaslatban theol. facnltásról nem lehet szó, minthogy általában nincs szó facultásokról, csak is tanszékekről; kérdés csak az lehet, ha azon tudományoknak, melyek eddig a theol. facultáshoz tartoztak, van-e tanszék rendelve? Nincs. Határozottan ldzárvák. A zsidó, a perzsa, az ind, a mahumedán irodalomnak és vallásnak külön-külön tanszékek rendelvék, keresztyén irodalomról és vallásról nincs emlékezet. Lehetnek kik ez intézkedést szabad — sőt tulszabadelvünek nézik, ennélfogva azt várnak, hogy a conservativok (egyházi szempontból orthodoxok) részéről ellenkezésre talált, mig a szabadelvűek tapssal fogadták. Ép az ellenkező történt. Alig jelent meg a törvényjavaslat, már is egy orthodox tanár, nehezen rejthető örömmel, közrebocsátá egy tervezetet az uj egyházi seminariumok rendezéséről ; mely szerint a tanárok kirekesztőlegesen a fungens papok közül lennének választhatók s tanári hivataluk megkezdése előtt egy oly formulát is alá kellene irniok, mely mellett a tanszabadságnak árnyéka sem őrizhető meg, s melyet — önként értetődik, mert hisz a számítás is az volt— egyetlen szabadelvű (lejdai) tanár semirnaalá.— Ellenben heves felszólalásokra talált a javaslat a szabadelvűek részéről. Ez természetes; az orthodoxok megvalósíthatni vélték igy régi vágyukat, t. i. hogy kiűzzék az egyházból és elhallgattassák a moderneket, ez utóbbiakra nézve pedig ez — hogy csak a magán érdeket vegyük — a lenni vagy nem lenni kérdése lett volna. Kemény és félelem hiábavalók voltak. A nyáron miniszter változás volt, n régi miniszterrel javaslata is lelépett. A szabadelvűek hatalmas felszólalása valószínűleg nem kis befolyással volt e változásra, befolyással lesz hihetőleg az uj miniszter által igért javaslatra is. De hát következetesen, azaz szabadelvűén cselekedtek-e a szabadelvűek tiltakozásukkal? Méltán lehetne Őket vádolni, ha a ref. egyház előjoga védelmére léptek volna fel, ezt azonban koránt sem tették. — Tehát azt akarták-e, hogy e jog terjesztessék ki a többi egyházakra is ? Igen; csakhogy nem azon értelemben, mint az 1849-iki bizottság tanácslá. Minden felekezetnek külön facultást állitni, nemcsak a gyakorlatban találna áthághatlan akadályokra, de az universitas fogalmával sem egyezik; itt minden tudományt általános emberi, nem pedig felekezeti szempontból lehet és szabad tárgyalni. Található a két említett uton kivül egy más expediens, mely sem az egyetemen a tudományt meg nem csonkitja, mint ezt a miniszteri javaslat tenné; sem a tanitást universalis jellemétől meg nem fosztja, mint a 49-iki bizottmány ajánlata vonná maga után. — Keressük csak ez expedienst és megtaláljuk; találunk olyat mi nemcsak kisegítő, de az egyetlen helyes megfejtése is lesz a kérdésnek. A theologiain kivül az egyetemeken levő négy facultas közül csak egy van, melynek tárgya nem az e m b e r, a szám- és természettudományi ; a más háromnak feladata az embert ismerni különböző oldalairól. Egyik az embert physiologiai szempontból vizsgálja, másik mint a társadalom és állam tagját, harmadik értelmi és aesthetikai tehetéke (Anlage) szerint. Kérdés, kivan-e ezáltal merítve az emberi ismeret minden tárgya, főleg van-e az ember minden oldalról vizsgálva ugy amint tapasztalatilag feltűnik? Nem mutatja-e a legmindennapibb tapasztalat az embert még egy más oldalról is fel; mint erkölcsi és vallásos tehetékkel biró lényt ? A t é n y, hogy az ember erkölcsi világrendbe hisz, erkölcsi ideált lát maga előtt, melyre törekszik, hogy továbbá magát egy absolut lénytől érzi függőnekt kit fél vagy szeret, de mindig imád és keres, hogy ez erkölcsi és vallásos tudat ugy az egyes, mint az egész emberiség fejlődésében hatalmas, tán leghatalmasabb tényező: e tény mondom, kétségbe vonhatatlan, múltja és jelene a tapasztalat és igy positiv ismeret tárgya. Es itt nem jő tekintetbe az, ha betudja-e bizonyítani azt, hogy azon erkölcsi világrend és imádásának tárgya valóban létezik-e? nem az, ha vallásos és erkölcsi tudata elidegenithetlen e m b er i tulajdona-e vagy költői ábránd; nem az, hogy vannak olyanok, kik e tudattal nem birnak és a kik állítják, hogy nem birnak, mert hisz vannak kik értelemmel sem birnak, de a tudomány az embert azért mégis mint értelemmel biró lényt is vizsgálja, vannak kik nem látnak és nem hallanak, 101*