Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-13 / 50. szám

községileg mindannyian kimondották, hogy ők az iskola fölállításának és fentartásának szükségét be nem látják, sőt károsnak tartják, ugyanezért örökre el is törlik. Szabad községeket akarok én ís. Alkotmányos jogainak kellő élvezésébe gyakorlat által akarom beletanitani a népet én is. Meg akarom adni kivétel nélkül az összes 18,000 bazai községünknek 1848. törvényeink értelmében a beligazgatási és közgazdászati autonomiát én is; de hogy a népnevelés felvirágoztatását oly elemi tanodától várjam, melyet a község akkor állit fel, a mikor a község túlnyomó számú, iskolagyülölő, olvasni irni sem tudó gatyás vagyonosbjainak tetszik, hogy oly elemi tanodától várjam a népnevelés felvirágoztatását, melynek tanépületét ugyanezen olvasni irni sem tudó gatyás véreink belátása, izlése, bőkezűsége, iskolagyiilölete szabja meg, épen ugy mint a korszerű elemi tanfolyamhoz megkívántató tudomáyos fölszerelés költségeit; hogy keservesen elhanyagolt népnevelésünk felvirágoztatását egy -oly elemi tanodatói várjam, melynek tanítóját, ugyanezen olvasni irni nem tudó gatyás vérések választhassák, fizetését ők állapithassák meg, ismét olvasni-irni nem tudó iskolagyülölő belátásuk izlésök, bőkezüeégök szerint, és a szerint hagyják őt koplalni, kellő segédeszközeiben nélkülözni, a mint az év természe vagy ezeszélyök hozza magával; végre, hogy oly elemi tanodától várjam népneveléziink felvirágoztatását, a mely elemi tanodába a tanköteles gyermekeket bekergetni vagy, kivált nyaranta, be nem kergetni, ugyanezen gatyás véréink vílágnézletétől és iskola iránti jóindulatától, erélyétül és üres idejétől, „ráérősétől" függjön : evvel már csakugyan nem érthetek egyet önökkel." — Hasonló okok bírták arra szerzőt, hogy a közoktatásügy körül a megyékre se támaszkodjék. Mert mint lehetne bízni a megyékben, „ha hogy G — 7 megyénkben tán annyi tekintélyes képviselője vagyon összecsoportosítva nemzeti közértelmességünknek, miszerint a közoktatásügy európai szinvonalá nak a megyei bizottmányok szavazattöbbségét biztosithatnák, de negyven negyvenöt megyéből ugy kivonult a befolyásos közértelmiség a fővárosba, vagy egyéb raemegyékbe, hogy a közoktatásügy felett rendesen oly bizottmány! tagok szavazattöbbsége intézkednék csupán, kik a közoktatásügy berendezéséhez, a tanitószemélyzet megválasztásaihoz, szükségletei fölismeréséhez, a fölszerelés kellékeihöz, a költségvetés megállapításához hozzászólni a legjobb akarat mellett is egyáltalán illetéktelenek ?" Ennyi az, a miben a kéz alatti mü tartalmát és eszmemenetét a főbb vonások szerint megismertetni kívántuk. Midőn e mü készült, a népiskola ügye politikusaink előtt még a szunnyadó kérdések közzé tartozott. Jelenleg szerző nem csekély elégtételt érezhet az idők olynemü fordulatán, hogy azon lényeges pontok, melyekre ő reformjavaslatait fekteté, nagyrészben a valósulás küszöbén állnak*), s hogy azok, kik ez országos ügyben dön*) Sőt ma már szerző tényleges hozzájárulásával nagy részben valósultak is. Szer k. tőleg határoznak, szerző számos eszméit törvényes alakba öntik s élettel ruházzák fel. A mit Schwarcz ur leginkább ohajtott, t. i. a népiskolai ügy törvényhozás által való rendezése, nemzeti központosítása, a tanítás kötelezettsége és szabadsága, az iskolák jó felszerelése, a korszerű tanrendszer, a biztos és célhozvezetö felügyelet, a minisztériumi törvényjavaslatban megvan s kétségen kivül az országházban is keresztül megy; dacára hogy a vallásfelekezetek iskolai autonómiáját semmi vész nem fenyegeti, a leendő fejlődés elébe épen azon irányban van kitűzve, melyet ő kiván, mely t. i. az elemi tanitást felekezetességi színezet nélkül fogja eszközölni; meg van az ingyenoktatás is a minisztériumi tervjavaslatban, bár magának az ügynek érdekében áll, hogy ezen a mi helyzetünkhöz nem alkalmas, szembeszököleg igazságtalan, s idő előtti és szükségtelen intézmény életbe ne lépjen. E pontokban tehát Schwarcz ur javaslata és a minisztériumé egymással megegyeznek. A legnagyobb különbség abban van, hogy Schwarcz ur a községet és a megyét az oktatásügy tekintetében, mint politikailag fejletleneket, minden jogból kizárja, s minden terhet és minden jogot az államnak ad át; a minisztériumi tervjavaslat pedig az iskolák terhét és kormányzási jogát a községre bizza, intézkedvén a felől is, hogy éretlenség miatt, az ügy kárt ne valljon, ezenkívül a megyét is felhasználja történelmi fejlődés a a jelenlegi institutiok természete szerint. Azon gyermekeknek szánt fényes ösztön dijak helyett, melyeket Schwarcz ur a tanügy kellő fejlődése egyik lényeges föltételeül tekint, a kormány tanitóképezdéket tervez, melyekről Schwarcz ur müvében egy igével sem emlékezik. Azon bekövetkezhető veszély idején mikor a kormány ismét nemzetgyülölö kezekbe jutna, Schwarcz ur a tanügy megvédését a kormánytól fizetett tanítóktól s a vallásfelekezetek autonómiájától várja, a minisztérium javaslata pedig a felekezetek autonómiájától s ezenkívül a kormánytól nem fizetett egyes községektől s a szentesítendő törvénytől. Schwarcz ur terve, jelenleg kivihetetlen, mert az állam, a közügyi egyezmény szerint nagy fizetésre lévén kötelezve, nincs abban a helyzetben, hógy iskolákra sokat költsön ; a minisztériumi javaslat pedig a tanügy felvirágzását a legközelebbről érdeklett községek segélyével a közösügyi helyzetben is kilátásba teszi. E részben azonban csak ugy várhatni jót, ha a törvény előre kitűzi a határidőt, melyen belől a községnek okvetlen tennie kell valamit, s előre meghatározza, ki fog működni a község helyett, ha ez a reá néző kötelességnek nem tenne eleget; különben nemzeti apathiánk és prókátoroskodási hajlamunk a hongyülés célzatait s a kormány minden törekvését meghiusítja. Ez az, mit Schwarcz ur ujabban a minisztériumi t.javaslattal szemben igen helyesen jegyzett meg. E soroknak a tüzetes bírálat nem feladata, miután különben is a legtöbb tétel, melyet „A közoktatás ügyi reiorm" felállit, napi vita tárgya, s ekkép olvasóink előtt minden oldalról rnegvilágittatik. A munkáról, a mi annak tanügyi oldalát illeti (a politikai részre nem kívánunk