Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

ha célját azon az uton is elérheti.. De elérheti-e ?! ez a kérdése a viszonyokat, helyzetet nullifikállónak ?! Igenis, el. Mondja ki törvényileg, ez és ez az én akaratom a nevelés ügyében, ha ennek a felekezetek e téren megfelelnek, annak örülni fogok. Ha meg nem felelhetnek anyagilag, előttük lesz a segélyezés utja, minden különös jog nélkül, ha meg nem feleinek makacsságból, kéntetem saját kezembe venni a nevelés ügyét. Sic. Gyakorlatilag ez is a leghelyesebb ez időbe n.— A felekezetek közt teljes viszonyosság, rájok semmi nyomás, egyedül a törvény, erre ők vigyázni s hozzá alkalmazkodni fognak, mert alkalmazkodni tartoznak is. Igy azon jog, mit vérrel szereztek megmarad, vagyonuk kezekben a fillérekből gyűlt, és nem kell rettegni a pusztulástól egy jöhető catastropha ellenében. Emlékezzünk csak 48-ra, mi lett volna egyházi és iskolai életünkből, a fájdalom éveiben, midőn iskoláink bezárattak 1852 ben, ha nem hivatkozhattunk volna fel nem adott jogainkra, és mint alapra a hivőkre, kiknek filléreiből állnak fel ma is prot. gymnasiumaink. Igy járva el, sok cél el lesz érve. El a szabad egyház szabad államban, el az egyenlőség, el a gazdasági szempont, mert az állam szegény, el az önmunkásság. el a jövőtöli félelem és agály.... Mert himet varrni a mostani helyzetről, nem lehet, mert most vagyunk igy, lehetünk másként, most van szabadelvű miniszterünk, alkotmányos életünk, lehetünk még nem szeretem idők alatt is, és akkor majd jó lenne elő vennünk az eljátszott alapot. Azon állitás, hogy a felekezeti egy vagy más szegény iskola csak azért ne segélyeztessék az ország pénztárából, mert képtelen tan, hogy valamely felekezet tagja köteles legyen más felekezet tagjainak felekezeti céljait gyámolitáni (Prot. isk lap 1428. 1) magától megszűnik, ha meggondoljuk, hogy a nevelés a társadalomé, hogy e segély kölcsönös, s hogy nem a felekezeti tag, hanem a honpolgár fog gyámolittatni, s hogy a ki segit, az bizony bizony jól kivette osztályrészét már elébb, mig a segélyzendők jogukért küzdve szegények maradtak a végre segitni testvéri s keresztényi dolog. Csakhogy a segély, mint most is történik folyamodás s kimutatás után történjék. Ezen segélyezést a haza adja, és nem az egészet, hanem csak segélyt ad, következéskép más jogot, mint a fölügyeletet a haza igénybe e téren sem vesz. Igy lesz békesség. De a merev állásban, az ősi jogok, szokások azonnali eltörlésében, vagy a törvényelleni visszahatásban nem. Karöltve járjon e kettő állam és egyház, az adjon jó törvényeket, ez nevel neki törvénytisztelő, erkölcsös, takarékos honfiakat, s igy megmarad Róma s rabigába nem döl. Idővel maga kifúrja e jó békesség magát s a teljes viszonyosság után leomolnak önként a válaszfalak. Szekeres Mihály. KÖNYVISMERTETÉS. Schwarcz Gyula. A közoktatásügyi reform mint politikai szükséglet Magyarországon, Pest. Stolp K. bizományiban I—IV. füzet. 1866 és 1867. Nagy 4-o. Ára ? (Folytatás.) Óhajtó m továbbá e törvényjavaslatban, hogy a polgári iskolákat maga az állam állithassa fel rögtön és ugyan minden járásban, hacsak lehet a járás székhelyén, és minden rendezett tanácscsal biró városban egyet-egyet minden vallásfelekezeti színezet nélkül, — ellátván azokat az állam költségvetéséből tisztesen fizetendő tanítókarral, állami költségen emelendő tisztes tanépületekkel kellő könyvtárral és egyéb segédeszközökkel, korszerű ösztöndijakkal. Óhajtom, hogy e polgári tanodákban az Összes ifjúság fölmentessék szintén a tandíj alól, s hogy semminemű pénzbeli kötelezettséggel nem terheltetvén, teljesen ingyenes oktatásban részesittessék. Óhajtom, hogy a polgári tanodák megyénként külön kerületi tisztviselőt (előadót) választhassanak saját tanítóik kebeléből a megyei tanfelügyeleti igazgatósághoz, hogy magok a polgári tanodák tanitói a közoktatásügyi tanács előterjesztése folytán a közoktatásügyi miniszter által neveztessenek ki, hogy hónaponkint a szünnapok alatt egyszer legalább is a járás és a megye székhelyén összegyűlvén a közoktatásügyi tanács által számukra időről időre leküldött munkálatokat végrehajthassák, és a polgári tanodák szükségleteit, érdekeit eszmecsere által megállapítván, a közoktatásügyi tanács elé terjeszthessék, s hogy később a fővárosban évenkint megtartandó nagy nemzeti tanulóversenyre a polgári tanodák is legkitűnőbb tanulóikat közköltségen felküldhessék. A gymnasiumokra nézve óhajtom, hogy a vallásfelekezetileg alapított már meglevő gymnasiumok ügyébe az állam egyátalán ne avatkozzék; fönhagyván nekik a legteljesebb tanszabadsagot ; még csak érettségi bizonyítványt se követeljen az állam végzett növendékeiktől, midőn azok az egyetemre beíratnak, annálkevésbé avatkozván azon tanrendszerbe, mely szerint azok eljárni akarnak; de annyival inkább követelem azután, hogy a magyar állam minden megyében és hacsak lehet a megye székvárosán egy teljes nagy gymnasiumot állítson magának, egy teljesen bevégzett reáltanodával elválaszthatatlanul egybefüggöt, minden vallásfelekezeti színezet nélkül, az állam évenkénti költségvetéséből rendesen és tisztes mérvekben fedezendőt, s erre nézve legközelebbről az által tartom a lökést megadhatni, hogy ha a már meglevő állami, országos, és városi gymnasiumaink reáltanodával egyesittetvén, (hol van, ott a már meglevővel), csak azon megyék (és kerületek) középpontjába emelve az állam egészen uj ilynemű reálfolyammal egyesitett gymnasiumokat, a mely megyék (kerületek) magukban a már eddig meglevő állami, orzágos, városi gymnasiumokat nem foglalják. Óhajtom pedig, hogy az ekként egyesitett középtanoda megyei főtanodának neveztessék. Óhajtom, hogy e tano-94 ' ni'