Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-22 / 47. szám

1860-ban 133 egyesület, 3 millió tallérnyi forgalommal. Öt évvel rá már 1317, tehát közel tizannyi egyesület 60 millió tallérnyi, tehát huszannyi forgalommal. De azóta egy ujabb lépés is történt e téren. Az egyesületek ugyanis, melyek egymással kettős fokú kapcsolatban állnak, (az egyiket Unter V e r b a n d nak híják, a másikat A llgemeiner Verein nak), közös erővel Berlinben 1865-ben egy közegyesületi nagy bankot alapítottak, egyelőre 270,000 tallérnyi alappal, melynek % részét az egyesületek és egyes tagjaik állították elő. Es a mi ennél is több: Poroszországban minden ilyen egyesületnek magánjogi létezését a törvényhozás is biztosítja: s remélhető, hogy hasonló biztosítással a többi német államok nem fognak késni. Áldás tehát minden szóra, áldás minden lépésre, mely e szép gyümölcsü fának hazánk üdvsovár földjén elterjesztésére és ápolására irányul és köztudomásra jut. Dr. Bar&i József \ r Sclileiermaclier álláspontja a dogmatikában. (Folytatás.) A mint ily módon tarthatatlan az ép ugy ősképi mint történeti Krisztus fogalma, ugy azt sem láthatjuk be, hogy mi szükség van a Schleiermacher-féle hittan álláspontján ily Krisztust tenni föl. Schleiermacher itt is a ker. tudalomból indul ki, a Schleiermacher-féle Krisztus is a ker. tudalom boncolgatásának eredménye. A keresztyén ember, mint a ker. közösség tagja tudalommal bir valamely a bün hatalmát benne gátló vagy megszüntető elv működéséről. Ezen elv működését nem képes magából a ker. közösségből ugy leszármaztatni, mintha azt csak ezen közösség tagjainak kölcsönhatása idézné elő, mivel a bűnben való összéíetben, melyben mindenki van. minden egyes ép ugy teremti a bűnt, mint másoktól elfogadja. Csak egy olyanból származhatik az, ki egyrészről azon bűntelenséggel és tökéletességgel birt, melyet ezen elv működése feltesz, de másrészről oly viszonyban áll a ker. közösséghez, hogy személyes tulajdonságait azzal közölheti, azaz annak alapitója. A hatásról az okra való következtetés tehát az, melyen a Schleiermacher-féle hittan az ő Krisztusára jut. A mit ker. tudalmunkban mint hatást találunk, azt csak Krisztus eszközölheti, és a mint a hatásról a Krisztus működésére következtetünk vissza, ugy ezen következtetés Krisztus működéséről Krisztus személyére is áll. A mit Krisztus a ker. közösség közvetítése által eszközöl bennünk, az istentudalom erősitése bennünk az érzékihez való viszonyában, azaz ugy érezzük, hogy meg van könnyítve az érzékiség tulhatalmával való törhetés s képesek vagyunk minden nyert benyomást a vallásos érzetre vonatkoztatni s viszont minden működést ebből származtatni. Tehát abból, a mit Jézus tett, következik a mi volt Ha istentudalmunk mindig emelkedő erősödését n szönjük, ugy ennek benne absolut erőteljességnek kellett lenni, ugy hogy az, vagy a tudalom formájában isten volt az egyedüli működő benne, isten a Krisztusban emberré lett. Ha továbbá Krisztus eszközli bennünk az érzékiség mind teljesebb legyőzését, ugy ennek benne teljesen legyözöttnek kellett lenni, nem lehetett életének oly pillanata, melyben az érzéki tudalom az istentudalom győzedelmet kétségessé tehette volna, benne ingadozás és harc sohasem lehetett, azaz az ery^beri természet benne bűntelen volt és pedig ugy, hogy a benne lévő magasabb erőknek az alantiabbak feletti lényeges túlsúlyánál fogva vétkezni lehetetlen volt. Ez az utja az egyikről másikra való következtetésnek, melyen Schleiermacher az öske'pi Krisztusra jut. De csak boncolgatni kell ezen következtetést, hogy megláthassuk, mily helytelen az épen azon főeredményben, melynek azáltal elő kell állni Ha az egyes elömozdittatva érzi magát vallásos tudalmában, ugy ezen előmozdításnak is okának kell lenni, és ha az egyes ezen előmozdítást nem önmagából, hanem azon közösségből kapja, melyhez tartozik, ugy azt csak ebben lehet keresni és ha ezen közösség azzá, a mi. alapitója által lett, az alapitóra is vissza kell menni. De mi jogon van az fel véve, hogy az, a mi minden a ker. közösséghez tartozó egyesben csak relatív módon van, az, az alapitóban absolut módon van ? Ha az istentudalomnak az érzéki tudalom feletti túlsúlyában különbözó fokok vannak, ugy legfelsőbb foknak is kell lenni, vagy ősképi istentudalomnak, azaz a mily bizonyos, hogy az istentudalom az emberi természethez tartozik, oly bizonyosan az erőnek is magában keli lenni arra, hogy magát anynyira tökéletesen, a mennyire lényegéhez tartozik, önmagából kifejthesse. Ha a ker. közösség alapitójában az istentudalom különösen erőteljesnek mutatkozik, ugy istentudalnának ezen erőteljessége ugyanazon forrásból származik, melyből minden egyesé, az emberi természetbe ültetett istentudalom őserőteljességéből; de micsoda ok jogosít azon felvételre, hogy az istentudalom ezen erőteijessége annyira ki volt azon egyben merítve, hogy vele teljesen ugyanazonos volt ? Ha az istentudalmat csak az emberi természetbe ültetett erőnek és alapnak gondolhatjuk, ugy az ennek természetéhez tartozik, hogy a legkülönfélébb formában és fokozatban fejlődjék s minden egyes egyén, bármily magasra állittassék is, mint olyan csak alárendelt viszonyban áll amaz álta'ánoshoz, mely különösen az emberi természet sajátságához tartozik, tehát csak jogositatlan ugyanazonositása az valamely határozott egyénnek az emberiséggel egészben vagy ennek szellemi alapjával, midőn azt mondjuk, hogy az istentudalom azon erőteljessege, mely minden más emberben pusztán relativ, Krisztusban absolut s tehát minden egyesben istentudalma erőteljességének előmozdítása csak Krisztus istentudalmának absolut erőteljessége által jő létre. A mit tehát csak különösen az istentudalomról lehet mondani, a mennyiben az az emberi természet tökéleteséhez tartozik, Schleiermacher egyenesen Krisztusra s benne mint absolut reálist teszi föl azt, a mit az