Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1868-02-02 / 5. szám
érdekeit, jogait és kötelességeit, kiknek e téren joguk és kötelességük van, — tiszteletben tartja. A népnevelés pedig az egyénnek ugy, mint a családnak, a községnek ugy, mint az egyháznak egyiránt érdekében, jogában és kötelességében áll. Ezt mutatja a nevelésügynek történeti, természetes fejlődése, mely magán, községi és egyházi iskolákat hívott életre. Az állam korántsem oly valami, mely arra van hivatva, hogy a benne létezők érdekeivel ellenkező érdekeket állítson fel, hanem a mely — minthogy jogai és kötelességei a benne létezők érdekeiből folynak, az ezek öszhangzásba hozására hivatott társadalmi szervezet. A magyar állam tehát, mint ilyen, arra van hivatva a népnevelés terén, hogy oly közoktatási törvényt alkosson és emeljen érvényre, mely a létező és létesítendő népnevelési intézeteket működésükben segítse és ellenőrizze, nehogy azok az állam józan érdekével ellentétes érdekeket szolgáljanak, hanem a közös célt, a nép műveltségét szem előtt tartva működjenek. Tehát a magyar közoktatásügyi törvénynek ki kell mondani, hogy hazánk területén csak oly magán, csak oly községi, csak oly egyházi iskolák létezhetnek, melyek a népnevelés körül az állam érdekét is, mely nem lehet más, mint a józanon kezelt népnevelés eredménye, célul tűzik és ezt elérni teljes erejükből iparkodnak. Ugyanezért minden iskola, mely a magyar államban létezik, a magyar felelős államkormány főfelügyelete alá tartozik. A magyar államkormánynak tehát a közoktatásügyi törvény az államban létező iskolák főfelügyeletét jogává és kötelességévé teszi. Ezenfelül kötelességévé teszi a törvény a kormánynak, hogy ott, ahol szükségesnek és célszerűnek mutatkozik, államiskolák felállítása által emelje a közoktatásügyet. A népnevelés hazánkban, mint bárhol másutt, csak akkor fog az egész népre, áldást hozni, ha az általános, rendes iskoláztatást követelő iskolakényszer-törvény életbe lép. Ugyanazért a közoktatásügyi törvénynek ki kell mondani, hogy hazánkban minden hat éves gyermek 15 éves koráig iskolaköteles és pedig, minthogy honi viszonyaink miatt ily tartós rendes iskoláztatást követelő törvénynek a lehetetlenséggel (?) kellene küzdeni, a hat éves gyermekek 12 éves korukig rendes, ezután pedig rendkívüli iskolalátogatásra volnának kötelezendők. A rendes iskoláztatás évenkint legalább tíz hónapig tarthatna, naponkint legalább négy óra hosszat, a rendkívüli pedig hetenkint háromszor legalább két óra hosszat. Azt az államnak kimondani érdekében, jogában és kötelességében áll, s ezen törvény érvényreemeiése körül a kormánynak segédkezet nyújtani minden nemű honi iskola kötelezendő, ha más által nem is, de azon egyszerű eljárás által, hogy minden iskola tartozzék növendékeinek havonkint, vagy legalább negyedévenkint az iskolalátogatásról bizonyítványt adni, melyet a szülök vagy gond'nokok az illető helyen bemutatni tartoznának. Ebből egyszerűen következik, hogy az államkormánynak a felügyelet terén azon joga és kötelme van, hogy ügyeljen arra, hogy minden iskola évenkint a fent kitűzött időtartartam alatt működésben legyen. Az állam főérdeke a népnevelés terén abban áll, hogy ez a leendő állampolgárokat mindazon kellékekkel felruházza, melyekre azoknak okvetlen szükségük van. Szüksége van pedig minden állampolgárnak erkölcsi értékre, olvasni, irni, számotvetni tudásra, némi honismeret és természet ismeretre és anyanyelvének használni tudására. Ezen kellékek határozzák meg a népiskolák köteles tantárgyait. Tehát a közoktatásügyi törvénynek minden iskolától követelni lehet, hogy a fentnevezett kellékekkel növendékeit felruházza. Ugyanazért az államkormány főfelügyeleti jogánál fogva, minden egyes honi iskolahatóságtól követelheti, hogy az alatta létező népnevelési intézetek tantervét időszakonkint bemutassák. Erdekében áll az államnak továbbá, hogy a népnevelési intézetek helyiségei olyanok legyenek, mely közegészségi szempontból véve, a leendő állampolgárok jólétének ne ártsanak, minek folytán a közoktatásügyi törvénynek e tekintetben kimerítő szakaszokat kell tartalmazni, melyek szerint a kormány a létező intézetek célszerüsitését s a létesítendők célszerűségét követelhesse, mind a magán, mind a községi, mind az egyházi iskolák fentartóitól. Erdekében áll az államnak, hogy benne a népnevelés oly egyénekre bizassék, kik ezen pályára készültek és erre kellő képességgel birnak, miért is az államban érvényes közoktatásügyi törvénynek ki kell mondani, hogy minden iskolában kell, hogy csak szakképzett egyének működjenek. Ezen szakképzettségről az államban létező, tanitóképezdék vannak hivatva bizonyítványt kiállítani. Ügyelni kell tehát a kormánynak arra, hogy csak ily bizonyitványnyal ellátott egyének működjenek a nép , elemi- és polgár-iskolákban. Szükséges továbbá, hogy minden e haza területén létező iskolákban használt iskolai kézikönyvről az államkormánynak tudomása legyen, hogy az oly könyvnek használatát, melyek a közerkölcsiség és az állam érdekei ellen működve, a leendő állampolgárok érzületét megmérgezhetnék, megtilthassa. Minthogy bizonyos, hogy a népnevelés csak azon esetben fog felvirágozni, ha a néptanitási pályára minél több jeles s jól készült egyén anyagi szempontból is örömmel léphet, mert csak ez esetben lesz jeles néptanítói testületünk, kell, hogy az állam közoktatásügyi törvényében határozottan kimondja, hogy csak oly község, csak oly egyház állithat fel iskolát, mely a néptanítói állomást illően felszereli anyagi kellékekkel. Minélfogva a törvény kimondhatja, hogy bizonyos viszonyok között mennyinek kell a néptanítói fizetés minimumának lenni. — Oly esetben, hol sem község, sem az egyház nem felelhet meg ezen törvény kívánalmának, az államkormánynak áll jogában és kötelességében iskolát szervezni. Mind az, a mit fentebb elősoroltam, nézetem szerint a népnevelésügyet bizonyosan emelné anélkül, hogy az 10