Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-02 / 5. szám

az egyé ni szabadságot, a községek jogát, az egyházak, különösen a prot. egyház autonómiáját sértené, Megmaradhatna e mellett a prot. egyház teljes müköre a népnevelés terén — s az egyház önkormányzati jogát nem sértené az, ha az iskolakényszertörvény életbe lépne, nem, ha az állam azt kivánja, hogy a népiskola a gyermekeket állampolgári teendöjökhöz szükségesekkel felruházza, nem a közegészségügyi rendszabály, nem az, ha az állam megköveteli, hogy az iskola rendes időben, rendesen működjék, nem az, ha követeli, hogy néptanítói állomást csak szakképzett egyén foglalhasson el, nem a kézikönyvek ellenőrzése, nem az, ha megakadályozza az oly tanítói állomások létezését, melyeken a néptanító a mindennapi kenyér keserű gondjával küzdve, ugy is csak félig élhet a népnevelésügynek. A főfelügyelet mikénti kezelése vág az autonomia gyökerére. Milyen eddig a főfelügyelet ? Az egyház évenkint jelentést tartozik tenni a népnevelésügy miként állásáról. Ezen eljárás továbbra is érvényben maradhatna. Sőt még egy lépéssel tovább ís mehetnének szerintem. Az államkormány főfelügyeleti jogát a magán, községi és más egyházak iskolái felett csak akkor kezelheti helyesen, ha az országot tankerületekre osztja, és minden egyes tankerület felügyeletét egy felügyelőre bizza, kiknek a felügyeletük alá rendelt iskolák felöl illető helyen jelentést tenni volna kiválólagos hivatásuk.— Célszerű volna-e ezen felügyelők, mint a főfelügyelet közegei elől tanintézeteinket bezárni ? A protestáns egyház életere a nyilvánosság, miért is szerintem iskoláinkat a főfelügyelők előtt bezárni nem volna célszerű. A prot. egyház ez által csak megerősítené az ellenekben azon hitet, hogy az egyház befolyása a népnevelésre veszedelmes lehet. Ellenkezőleg megmutatná a világnak, hogy az egyház, különösen a prot. egyház befolyása a népnevelésre s általában a közoktatásügyre megrendithetlen alapon áll; mert üdvös gyümölcsöket terem. — S egyházunk kezében létező népiskolák, hála Isten, a mint ma kiállják a sarat.minden egyéb honi iskolákkal, ugy ezután még inkább, mert bizom a prot. egyház szellemében, s a ki egy lépéssel előre van — ha meg nem áll, mindenkor közelebb fog állni a célhoz annál, ki egy lépéssel hátrább van. Minthogy nekem csak protestáns szempontból lehet egyengetnem a közoktatásügyi törvény útját, itt a felett, hogy a haza területén létező nem prot. iskolákra nézve minő legyen a főfelügyelet és a kormány befolyása, okoskodnom nem lévén célom, azon fontos kérdésre térek át: mennyiben segélyezhetné az állam prot. iskoláinkat a népnevelés érdeméért. Midőn egy dunántuli városban a prot. egyházi iskola méltányos osztalék részesítéséről volt a városi tanács teremben a szó, a nem liberális párt emberei, egy híres kibúvó nótát kezdettek ez ügyben dúdolni — természetes a karmester jelen nem létében. E nóta értelme az volt. Ha a protestánsok iskolaügyüket a városra bízzák — igen, ellenkező esetben nem részesülhet a prot. egyházi iskola azon összegben, melyet nagyrészben a prot egyház tagjai fizetnek a városi pénztárba. — Tudta a karmester, ha a dúdoló tömeg nem is, — hogy nem evett a prot. gyülekezet bolond gombát, hogy iskolaügyét a bölcs városi tanácsra bizza — s a dolog szavazásra nem kerülvén, nagy ingerültségben határozat sem hozatott. Reménylem és hiszem, hogy a magyar törvényhozó testületnek igy karmester nélküli kara nem lesz, és méltányolni fogja a honi prot. egyház ez érdembeni ügyét; mert kézzel fogható azon nyereség, melyet a prot. egyház a népnevelés terén eddig is s ezután is önkénytes áldozatkészséggel, önkormányzata megtartásával működve, az államnak nyújtott és biztosit. Ha az állam háztartásában ezentúl ugy intézkedik, hogy a közoktatásügyi rovatot, a hadi költségek rovatának rovására felemeli, juthat és kell jutni a prot. egyház iskolái számára is a közvagyonból. És igy intézkedni még a honvédelmi helyes elvek sem gátolhatnák az államot, mert a müveit népben tökéletesebb a honszeretet, mint a műveletlenben, s művelt néppel könnyebben boldogul a hadvezér, mint a műveletlennel, s a müveit néppel könnyebb az ellent legyőzni mint a műveletlennel. — Az 1866-iki hadjárat diadalában nagy része volt a porosz néptanítók karának. — Ezek után igen természetesnek találná minden gondolkodó ember, ha a magyar felelős kormány a népnevelés emeléséhez szükséges költségek fedezésére, még ott is keresne a hova nem tett. Ha a magyar honi egyházi javadalmak adományozói azon hírre, hogy ezeket az államadósság fedezésére akarja fordítani, sírjukban megfordultak, azon esemény teljesülésekor, melyszerint a százezereket jövödelmező nemzeti birtokok ezentúl a népnevelés emelésére jövedelmeznek, sírjukban helyre fordulnának; mert ezen eljárás számnkra a nép áldásában s a nemzeti jólétbeu a legdicsőbb emlékszobrot emelné. A nép is szívesen fizetné a hadipótlék helyett a közoktatásügyi pótlékot. Mert nem áll az, hogy a nép semmiféle adót sem szeret fizetni. S a ki ezen állításban kételkedik, menjen el Somogyba és látni fogja, miként a nép még a legszorgalmasabb munkaidőben is szívesen robotol a népnevelés szent ügyéért. Az iharos berényi evang. gyülekezet tagjai még ma ís learatják volt földesuruk gabonáját — részben, az iskola javára. — Es ez nem mese. A pesti ág. hitv. evang. magyar-német egyház, mely körülbelül 8000 lelket számlál évenkint 19 ezer forintot áldoz tisztán iskolai célokra. Es ez sem mese. Igaz ugyan, hogy a hol oly férfiak állanak a dolog élén, mint a nevezett két gyülekezetben, ott még a kövek is megindulnak és lelkesedve Áment mondanak; de viszont igaz az is, hogy csak is ily szent ügyért, minő a nevelés, lehet mai nap a népet ily lelkesedésre buzdítani. — Tudnék még számtalan esetet állitásom igazolására felhozni; mert bármint kiáltoznak bizonyos egyházak a nép szükkeblüsége s korunk romlottsága miatt, a prot. egyház varázs hatalmát még ma sem vesztvén el, csudákban gazdag életet él.