Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-11-08 / 45. szám

zetemben teljesen megnyugodni, ha azt nem tapasztalom, hogy az ellenkező nézet mellett épen azok kardoskodnak leghevesebben, kikről íel nem tehető, hogy valaha olyasmit pártoljanak, ami a protestánsoknak legtávolabbról is javára szolgálhatna, értem az ultramontanokat. Borsiczkyról, Trencsén egykori tüzes ellenzéki követéről beszélik, hogy egyszer az országgyűlésen egy indítványt tett, melyet más nap a personalis melegen felkarolt és pártolt. Ez Borsiczkyt annyira megdöbbentette, hogy egyszer csak felszólalt és inditványát egyszerűen visszavonta. Nem lehet az reánk nézve jó — mondá — ami a bécsi kormány részéről oly meleg pártolásban részesül. Egészen hasonló helyzetben vagyok én most a felekezeti iskolák kérdésére nézve. A felekezeti iskolák hangsúlyozása nem lehet reánk protestánsokra nézve üdvös, miután az ullramontanok is oly nagy hévvel szorgalmazzák. Ha valaki, én bizonyosan a vagyok, ki Tisza Kálmán hazafiságát, eszét és jellemét, nagyrabecsülöm és tisztelem, és ha egész életem folytán hozzá nem szoktam volna, a felismert igazságot sem barátságnak, sem semmiféle érdeknek alá nem rendelni, most bizonyára hallgatnom kellene. Ámde ez alkalommal a legszentebb nemzeti ügy és felekezetünk érdeke egyiránt parancsolnak velem, hogy szóljak. T. K. a „Hazánku

ban közé tett VII. cikkében kijelöli azon pontokat, melyeket ő mint halaszthatatlanokat okvetlen kivánna még ez ülésszak alatt törvényerejüekké emelve látni. Hogy e pontok legnagyobb részt más szavakkal ugyan, de lényegben csak azt mondják, amit az oly hevesen megtámadt Eötvös-féle törvényjavaslat, ezt, távol attól, hogy szemrehányás képen emlegetném, inkább oly tényül hozom fel, mely Tisza Kálmán szivének és eszének egyiránt becsületére válik, mert csak azt bizonyítja, hogy a közügyek terén a Rechthaberei-t az igazságnak alárendelni tudja. E pontokról tehát nem szólok. De szólanom kell a javaslott módosítások azon pontjáról, mely a hegyentúliaknái oly köztetszésben részesült, és mely a milyen sérelmes a felekezetekre nézve, oly ellenkező ugy a jog és igazság mint az államgazdászat minden jó-E pont a VII. cikkben c) alatt olvasható, de bővebben ki van fejtve a VI cikkben, hol a négy pont között, melyekbe T. K. a törvényjavaslattól eltérő nézeteit összefoglalja, az első idevonatkozó pont igy hangzik: „én azt tartom, hogy a mely felekezetek keblében a népiskolák oly helyzetben vannak, hogy az eddig reájok fordított költség 25 — 30 % •jávai jó karba helyezhetők, azon felekezeteknek szoros számadás terhe alatt és az állam felügyeletének fentartása mellett adassék meg ezen segély, hogy általa iskoláikat jó karba helyezhessék, és csak ott, hol vagy a létező felekezeti iskolák olyanok, hogy a költségnek az említettnél nagyobb része az államra háramlanék, vagy ahol épen nincsenek iskolák, állíttassanak fel a községi iskolák." Eltekintve már most attól, hogy az e pontban kitűzött célra megállapítandó statusquoját az iskoláknak kipuhatolni, a dolog természete szerint csaknem a lehetetlenséggel határos nehézségekbe ütköznék, azt kérdem. először: igazságos volna e oly szellemben intézkedni ? Hát ha a tett vizsgálatok nyomán kitűnnék, pl. hogy az egyik felekezetet 10%-kai, a másikat 20-al, a harmadikat 30-al kell segélyezni, nemde akkor a 10%-nyi segélyt huzó felekezetnek a 20 és 30% huzó felekezetek iskoláinak fentartásához kellene nem kis áldozattal járulnia (mert hiszen az államsegély csakis a mi általunk befizetett adóból telik); már pedig nem hiszem, hogy találkoznék még századunkban civilizált ember, aki merné a tant felállítani, hogy valamely felekezet tagja köteles legyen más felekezet tagjainak felekezeti céljait csak egy fillérrel is gyámolítani. Szabad-e tehát oly törvényt hozni, mely egyenesen útat nyit igazságtalanság elkövetésére? másodszor: üdvös-e a most még minden esetre fentartandó iskolai autonomiára nézve ugy intézkedni ? — Azt ma már senki sem vonja kétségbe, hogy az iskola teljes lényege szerint nem egyházi, hanem oly köztársadalmi intézmény, melyben rendelkezni csak annak lehet joga illetőleg kötelessége, aki állítja és fentartja, és ennélfogva az államnak is nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy amely mértékben járul valamely iskola állítása vagy fentartásához, az iskola belső rendezése és vezetésébe is azon mértékben befoly-