Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-25 / 43. szám

gót abban látja, hogy ő saját világrendjét csudákkal za­varja meg s az általa teremtett értelmes valók Ősszegéből csak egy kis csoportot — s ezt is minden érdem nélkül, csupa kegyelemből ment meg, az ily theologia a kulturá val szembe szükségkép ellenséges állást foglal el s a szá zad tiltakozását idézi fel. Es az ily theologia a mellett még nem is keresztényi. Jézus csak egyet tartott és tanított szükségesnek: a kebel osztatlan odaadását az örökkévalóra. A prot. egylet meggyőződése az, hogy mihelyt a theologia kibontakozván a szegény lelkiismere­tet annyikép nyűgöző békók közül, csupán csak az kíván lenni, aminek lennie kell, vallásos: a kultura meg­szűnt ellensége lenni az egyháznak. Ekkor lehetünk ke­gyesek szívben s egyszersmind felvilágosultak főben; a kegyesség meleget kölcsönöz a főnek, a tudomány vilá­gosságot a szívnak. E röviden körvonalozott elvek alapján a követke­zőket tűzte ki a prot. egylet működése céljául: szabad­elvű kormányzási alapokon nyugvó egyház; a kultu rai fejlődéssel párhuzamot tartó, a tudományosan képzett lelkészség; a prot estanti s must megillető állás a nemzet közepette; theologiai szabad és független eszmecsere; valódi türelem és e g y e nj o­gosultsága az evangelium alapján nyugvó különböző irányoknak : tér minden vallásos és erkölcsös erőnek magát az egyház szolgálatában értékesíthetni. Hogy e nemes törekvésben mily sikerrel halad a prot. egylet, mutatja a folyton növekvő részvét, mely nagy gyűléseire ezreket von Össze a nemzet, egyház és tudomány legéleterősebb elemeiből s mely a vidék minden jóra való helyén, valamint Amerikábbn is fiók-egyletek létrejöttét eszközölte, melyek száma jelenleg mintegy nyolcvanra megy. Egy pár ily vidéki gyűlésen én is vol­tam jelen. Mindenütt van egy-két mivelt ember, és a pap, kik rendesen az egyház ügyeit érdeklő tárgyakról, bel és külföldi rokon eseményekről, mozgalmakról felolvasáso­kat, értesítéseket közölvén, a nép gondolkozását felköltik, táplálják, figyelmét irányozzák s egyszersmind szorosabban fűzik az egyházhoz. Nevezetesebb tárgyakat illetőleg érintkeznek egymással s az évi nagy gyűlésre követeket küldenek a vidéki egyletek. Ez ismertetés alkalmával legyen szabad e két kér­dést tennem fel: vájjon a német protestáns egylet alapelvei, kitűzött és munkába vett céljai — a superintendencialis érdekűek leszámításával — állanak-e oly magas színvo­nalon, hogy az összes protestantismust nemzetkülönbség nélkül érdekelhessék? s vájjon az irodalmilag szegény s ennélfogva tagjaiban rendkívül elszigetelt magyar protestantismus érde­kében nem vol n a-e korszerű é s hasznos egy, a helyi viszonyok és igényeknek meg­felelő roko n-e g y 1 e t alapítása? Midőn e két kérdésre e lap t. olvasói s főkép annak nagytiszteletü szerkesztője figyelmét felhívni bátorkodom, még csak azt kívánom megjegyezni, hogy egy magyar prot egylet alapításának eszméje S c h e n k e 1 előtt kiváló tetszés­ben részesül s Be tárgy szóbahozásakor igen előzékeny volt már egy a két egylet közt leendő összeköttetésről is emlitést tenni. Az ipar, művészet, tudomány minden irányban mű­ködő egyletei által ujabb meg ujabb kedvező eredmé­nyeket mutat fel édes hazánkban is. Mindenütt életjel, mozgás, haladás ; hát csak a protestantismus szent ügye ne találjon híveiben kellő részvétet ? midőn körülötte minden emelkedik, csak ő maradjon a megszokott s en­nélfogva közönyössé vált mindennapiasság porában ? Soraimat azzal végzem, a mit Schenkel felelt e kér­désre : miért alapítottátok ez egyletet? „Ha mi nem szó­lunk, a köveknek kellett volna szólniok." Kozma Ferenc. A porosz evang. főegyháztanács fele­letül a pápai meghívó levélre egy körrendeletet intézett a consistoriumokhoa, melyben a többiek közt e mondatik: „Miután a nevezett iratban más egyház feje a mi egyházunk tagjaihoz is felszólítást intéz, még pedig a fő­pásztor állítólagos tekintélye alapján, hogy az isten igéjén aiapuló, a hívek vérével pecsételt drága hitüket elhagyják és az egyház áldott reformatiojában vissza­nyert igazságtól s az evangyéliomi szabadságtól elpár­toljanak, azonban azt kilátásba sem teszi, hogy az evan­gyéliomi igazság alapján hozzánk közeledni akarna: en­nélfogva mi az ily eljárást, mint nem jogosult belenyú­lást a mi egyházunkba határozottan visszautasítjuk s ab­ban a hiszemben élünk, hogy ebben minden evangelicu­sok velünk egyeiértenek " A sevillai junta e hó 2-án Cunninghansnek az egyesült államok consulának megengedte, hogy a vá­rosban egy prolestans egyházat alapítson, és utasítja a kormányzót hogy a protestánsokat pártfogoljon és része­sítse őket abban a tiszteletben, mely megilleti őket val­lásuk gyakorlatában. Sevillában 454 apáca van 2 1 ko­losttarban felosztva. A saragossai junta hasonlóan elhatározá az egész arragoniai területről kiűzni a jezsuitákat. KÜLFÖLDI IRODALOM. ,,A német protestáns egylet és jelentősége ko­runkba n." Okmányok után irta Dr. Schenkel Dániel. Wiesbaden Kreidel L. W. 1868. 131. lap. A német egyházi irodalom egyik legújabb jeles és figyelemre méltó termékét mutatjuk be az olvasó közön­ség előtt. „A német protestáns egylet elleni ismételt és foly­tonosan, mód nélkül veszélyeztető heves megtámadások, melyek kevéssel ezelőtt a „német i n t e 11 i g e n t i a anyaváros ában" legtapintatlanabb kinyotnatot egy lelkész-kirekesztő oklevélben találtak, sürgetőleg kö­vetelnek egy behatóbb forrás hű megvilágositása. A pro­testáns egylet felette igen tárgyává lőn a nyilvános köz­beszédnek, sokkal jobban, hogy sem részéről további hallgatásnak helye volna. Egy „a német protestánsokhoz"

Next

/
Oldalképek
Tartalom